Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-28

152 Az országgyűlés felsőházának' 28. ülése1928. évi március Tió 20-án, kedden. szült s bár haláridőhöz kötött, a határidő előtt is megváltoztatható Meg vagyok róla győződve, hogy bármelyik kormány üljön is az ország szekerén a gyeplőt tartva, amikor a lehetőség felmerül arra, hogy a hadikölcsönök valorizálásának kérdését az állam jövedelmeinek és pénzügyi helyzetének keretében meg lehet oldani, ezt meg fogja tenni, ezt a nemzeti becsületbeli kötelezettséget nem fogja elejteni. Ezen az alapon nyugodtan merem ezt a törvényjavaslatot elfogadni. Emiitettem azt, hogy a három fővalorizációs ok egjnke az adós késedelme. Van azonban egy aggályom, mert a törvény azt mondja (olvassa): »amenynyiben az adós tartozásának teljesítésében vétkesen késedelmes« és kimondja, hogy egymagában az adósságnak pontos időben való meg nem fizetése vétkes késedelemnek nem tekinthető. Az általános magánjogi szabály, de a mi törvényjavaslatunk is, amelyet magyarországi magánjogi törvénykönyvként benyújtottak, a késedelmet csak késedelemül ismeri és azt mondja, hogy az adós jogosítva van, helyesebben az adósra hárul a bizonyítás terén — mondjuk igy —, hogy ezt a késedelmét menthetővé tegye. Ebben az esetben az adós hibájából való késedelmi következmények alól szabadul. Azonkívül ez a törvényjavaslat, de az általános magánjogi szabály is azt mondja, hogy vétkességre való tekintet nélkül felel fizetési képtelenségéért az, aki pénzbeli szolgáltatásra vagy olyan szo'gáitatásra van kötelezve, amely az ő részéről pénzbeli költekezést tesz szükségessé. A késedelem az vagy olyan, amely az adósra hárul az ó hibájából, vagy oh an, amely menthető az adós részéről. De egy iíyen fogalmazást létesíteni »vétkes késedelem«, amelyet a birói joggyakorlat hozott létre, nem helyes. Beismerem, hogy a kir. Kúrián való ottmüködésem alkalmával eleget harcoltam ez ellen, de a vétkes késedelem fogalmát a joggyakorlatból nem lehetett kiküszöbölni. Most a törvényjavaslat törvényerőre akarja emelni ezt a fogalmat, amikor a/, ugyanakkor benyújtott törvénykönyvben vétkes késedelem nincs, hanem van egy késedelem, amelynek megvannak a rendes következményei ; a szolgáltatás esedékessé válik és az adósra hárul minden, még a vétlenségből eredő kár is, kivéve, ha bizonyítja azt, hogy menthető késedelem van. A pénzbeli szolgáltatásra pedig ez a törvénykönyv világosan megmondja, hogy a pénzbeli szolgáltatásnál az adósnak elégtelensége, az, hojy nem tud fizetni, késedelmének menthetőségét nem zárja ki. Itt is ugy képzelem — hogy ezt a törvényjavaslatot ne kelljen módosítani —, az igazságügyminister őexcellenciája e tekintetben nydatkozatot tenne, hogy ez a vétkes késedelem nem akar más lenni, mint a polgári törvénykönyv javaslatában lefektetett, az adós hibájából beálló késedelem. Az állami pénztartozásoknál még egyet bátorkodom felhozni. Erre a pénzügyminister ur figyelmét hivom fel. Ha a törvényhozás kimondja azt, hogy az állami pénztartozásokat a kiveendők kivételével nem valorizálja, akkor voltaképen az államnak nem lehet erkölcsi alapot teremtenie arra, hogv a maga követelésejt az egyesekkel szemben Valorizáltan követelje. Értesülésem szerint a pénzügyminiszter ur annakidején a valuta hathatósabb védelmére ipari nyersanyagokat engedett behozni a vámfizetés hitelezése melleit. Amikor azután ezeket a nyersanyagokat feldolgozták és a vámhiielezéseket le kellett számolni, bár az egyes vámrendelkezések azt mondják, hogy »a behozatali előjegyzés idejében érvényben állt vámtarifa szerint« kell leróni a vámokat, most ezeket a valorizált összegben követelik (Szőke Gyula: Ez természetes.) és igy azokra a kereskedőkre, akik ezeket az anyagokat feldolgozták, forgalomba hozták, illetőleg mint feldolgozottat újra kivitték külföldre, olyan teher hárul

r amelyet ők-a termelési költségeknél számításba nem vehettek, mert hiszen nem tudták azt, hogy valorizált összegben fogják ezt a hitelezett vámösszeget megfizetni, (Szőke Gyula ; Dehogy nem tudták !) Erre ők mindig fedezetet adtak, akárhányszor 100% erejéig készpénzben tették azt le. Ez a pénz értékét veszítette, ellenben most nekik erre rá kell fizetniök. (Szőke Gyula: Nem kell ráfizetniök.) Erre hivom fel a pénzügyminiszter ur szíves figyelmét. Kérem őt, hogyha az állam nem valorizál tartozása dolgában .,. . (Zaj. líud János pénzügy minister közbeszól.} Én igy vagyok informálva. (Szőke Gyula : Rosszul informálták.) A roszszui informált pápától is lehet a jól informált pápához fordulni Engem is meg lehet győzni. (Közbeszólás a balközépen.) Akkor nem tetszik tudni a Kánonjogot, benne van. (Derültség.J A ti. §-nak még egy pontja van, amely kifogás alá esik, mert azt mondja, hogy amennyiben az állam a fennálló jogszabályok értelmében kártérítésre van kötelezve, ez a kártérítés csak abban az ősszegben Ítélhető meg, amely összeg a károsítás idejében akkori papirkoronában let volna fizetendő. Ezt nem tartom igazságosnak Nem akarok itt határozati javaslatot benyújtani aziránt, hogy ezt módosítsuk, de fel akarom emelni óvó szavamat. Ez nem teljesen erkölcsi alapon álló dolog, hogyha az állam közegei valakinek kárt okoztak, akkor nincs valorizáció, de ha bárki más ilyen kárt okozott, a károsult megkapja a valorizált összeget, csak az állam nem felel a közegeiért. Ezt valami módon módosítani kell A törvény hiányait a gyakorlatban fel fogjuk ismerni és akkor ezt majd visszaható erővel is rendezhetjük. Itt a pénzügyminister urnák szives figyelmét felhívom erre, mert ez nem lehet otyan alap, amelyen nyugodt lélekkel megszavazhatjuk a javaslatot azzal a tudattal, hogy ez azután mindig állandó jogszabály marad. Az élet- és járadékbiztosítások tekintetében a törvényjavaslat rendelkezéseit széles mederben támadta meg, a napisajtó, támadták meg a parlamentben is. Én mégis azt hiszem, hogyha mi abból az elvi alapból indulunk ki, amelyet a törvényjavaslat a birói gyakorlatnak stabilizációjával elfogadott, hogy ott van csak valorizáció, ahol vagy vétkességről van szó, vagy az adós értékálló módon tu ita vagyonát megmenteni, legalább is bizonyos fokig értékálló módon, akkor nem lehet az életbiztosítási és járadékbiztositási összegekre más szabályozást megállapítani, mint amilyet a törvényjavaslat tartalmaz mert hiszen — amint látták — még a német törvény sem tartalmaz mást, mint egy felosztási alapot, amely felosztási alap maguknak az illető biztosító intézeteknek ilyen nemű biztosítéki alapjaiból keletkezett. Itt mi még tovább megyünk, hiszen a törvényjavaslat biztosítja azt, hogy amennyiben egy meghatározott idő alatt az az átértékelési alap 5°/o-ra nem emelkedik fel, maga az állam járul hozzá, illetőleg előlegezi ezeket az összegeket. Tehát itt, azt hiszem, a méltányosság legszélsőbb határáig mentünk el. Ha törvényileg kötelezzük a biztosító társaságokat arra. hogy olyan papírokba fektessék be az ő díjtartalékaikat, amelyek elértéktelenedtek amelyeknek valorizálását ez a törvényjavaslat nem foglalja magában, nem lehet a biztosító társaságokat kötelezni arra, hogy valorizálja azokat az értékeket, amelyeket ezekből a dijtartaléki összegekből fizetnek. A jelzálogos tartozásoknál szintén kiküszöböli a törvényjavaslat a valorizációt olyképpen, hogy azt mondja, hogy a követelés, vagy ama pénztartozás, ameiy egyébként a törvényjavaslat értelmé-; ben valorizálható és valorizálandó, amennyiben be van kebelezve, vagy előjegyezve, illetőleg mondjuk a telekjegyzőkönyvbe be van jegyezve, ott abban a rangsorban nem valorizálható. Ez az-.eLső percre sérelm£snek_tűnik fel,, mert