Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-28

Àz országgyűlés felsőházának 28. ülése mindenféle lehető és lehetetlen eszközökkel az ő mezőgazdasági termelésüket. Ha tehát ezt a jeget megtörni nem igen tudjuk, nem marad más hátra, mint hogy az ipari vámtételek magasra helyezése kapcsán követeljünk előnyöket a mezőgazdaságnak, amelynek elleneben ha azokat megkapjuk, igenis az ipari vámtételekből engedni fogunk. Nem voltam tehát azon az állásponton, hogy mi könnyítsük meg az idegen államok helyzetét azzal, hogy mi magunk szorítsuk le lehetőségig az ipari vámokat, mert hiszen akkor, mint az előbb említettem, az alkudozásnál nincsenek olyan fegyverek a kezünkben, amelyekkel élhetünk, ha valami eredményt akarunk mezőgazdasági érdekeink biztosítására elérni. Az autonóm vámtarifa túlságosan korán lépett életbe. Annak idején is voltam bátor a kormányt figyelmeztetni arra, hogy ne siessünk ennek az autonóm vámtarifának életbeléptetésével addig, amig nem tudjuk egészen biztosan, hogy utána rövidesen meg fognak köttetni a szerződések. Mert hogyha ez csak tárgyalás alapjául szolgál, ha a mezőgazdasági érdekeltségek és a fogyasztók nem érzik az autonóm vámtarifának rájuk nézve káros hatását, ha ennek alapján csak tárgyalások folynak, melv tárgyalások után a szerződésekben végleg megállapított tételek lesznek irányadok, akkor nincs baj. De hogyha korán léptetjük életbe az autonóm vámtarifát és azután elmúlik másfél esztendő — mint ahogy elmúlt —, amig az első szerződést tárgyaltuk, amelyben az ipar terén komoly engedmények történtek, ez annyit jelent, hogy a másfél esztendő alatt a tárgyalás alap ául megadott autonóm vámtarifának összes hátrányai sújtják a mezőgazdaságot és a fogyasztóközönséget. Méltóztassék megengedni, hogy most magának a tárgyalások folytatásának módjára ne térjek ki, csak röviden megjegyzem, hogy ha jobban siettünk volna a külkereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalásokkal, ha az ipari érdekeltségekkel való alkudozások terén nem töltöttünk volna olyan hosszú időt, ez az idő megrövidült volna és ezek a hátrányok, amelyek abból keletkeztek, hogy sokáig volt érvényben az autonóm vámtarifa, elkerülhetők lettek volna T. Felsőházi Miután azt hiszem, a felolvasottak után világosan bebizonyítottam itt, ugy a Felsőház, mint az ország színe előtt, hogy az a feltevés, mint hogyha mi a mezőgazdaság erdekeit bármikor és bármilyen formában elárultuk volna, elejtettük volna, avagy nem képviseltük volna azokat kellő eréllyel, nagy tévedésen alapul, kérem a ministerelnök urat, legyen szives interpellációm meghallgatása után akkor tett nyilatkozatát helyesbíteni. Interpellációm a következőképen szól (Olvassa): >lnterpelláció a m. kir. ministerelnök úrhoz és a m. kir. kereskedelemügyi minister úrhoz a Képviselőház pénzügyi bizottságának 1928. évi március 1-én megtartott ülésén az autonóm vámtarifa ügyében tett ministerelnöki nyilatkozatra vonatkozólag : 1. Megfelel-e a valóságnak az, hogy a ministerelnök ur a Képviselőház pénzügyi bizottságának március 1-én megtartott ülésében azt a nyilatkozatot tette, hogy: »a. kormánynak nem volt szándéka a magas iparvámok forszirozása. Az autonóm vámtarifa nem annyira a kormány politikájának a kifejezője volt, e téren az Omge. és a Gyosz. kiküldötteinek tárgyalásai alkalmával jött létre megegyezés, mely az autonóm vámtarifában csúcsosodott ki.« 2. Volt-e tudomása ministerelnök urnák arról az emlékiratról, melyet a Magyar Mezőgazdasági Vámpolitikai Központ nevében Somssich László gróffal együtt 1923. évi július hó 19-iki kelettel a kereskedelemügyi m. kir. minister úrhoz benyújtottunk és amelyben a túlzott ipari vámok ellen legélénkebben tiltakoztunk ? 3. Ha igen, mi alapon állítja a ministerelnök ur 1928. évi március hó 20-án, Jceâden. 143 azt, hogy a magas ipari vámok megállapítása egy megegyezésen alapult, mely az Omge. és a Gyosz. képviselői között létrejött Ï 4. Volt-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy az előbb idézett emlékiratot a Mezőgazdasági Vámpolitikai Központ megbízásából 1924. évi május hó 25-én a Nemzetgyűléshez is benyújtottuk ? 5. Hajlandó-e a ministerelnök ur a Képviselőház pénzügyi bizottságának 1928. évi március hó 1-én megtartott ülésében elhangzott nyilatkozatát visszavonni, a kormány felelősségét az autonóm vámtarifa kihatásaiért elvállalni és megállapítani azt, hogy az autonóm vámtarifa túlzott ipari vámtételei az Omge. liltakozása ellenére lettek törvénybe iktatva ? 6. Minthogy a ministerelnök urnák előbb idézett nyilatkozatát egy hírlapi közleményben a kereskedelemügyi minister ur is magáévá tette, kérdem, hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur is ezen közlemény tartalmát helyreigazítani ?« Elnök : A ministerelnök ur őexcellenciája azonnal kíván az interpellációra válaszolni. (Halljuk! Halljuk !} Bethlen István gróf ministerelnök : Nagyméltóságú Elnök Ur! T. Felsőház! Tulajdonképen köszönettel tartozom gróf Hadik János Óexcellenciájának, hogy alkalmat adott nekem arra, hogy azt a nyilatkozatot, amelyet a Képviselőház pénzügyi bizottságában tettem, bizonyos vonatkozásokban megmagyarázzam, bizonyos vonatkozásokban pedig rektilikáljam. A nyilatkozatot a sajtóban bizonyos hiányokkal reprodukálták és az bizonyos félreértésekre adott alkalmat. Nevezetesen sohasem vontam ki magamat és a kormányt az alól a felelősség alól, amellyel a kormány a vámtarifa megalkotásáért tartozik. Ellenkezőleg, expressis verbis benne volt nyilatkozatomban, hogy elsősorban természetesen a kormány vállalja a felelősséget az általános vámtarifáért és egy cseppet sem kívánja azt a felelősséget gyöngíteni vagy csökkenteni, amelyet annak megalkotásával magára vállalt. Nyilatkozatomat azonban más szempontból is hiányosan reprodukálták. Azt közölték e nyilatkozattal kapcsolatban, hogy »nem volt szándéka a kormánynak a magas ipari vámok forszirozása.« Ezt tényleg mondtam, azonban nem abban a vonatkozásban, mintha avval a kormány felelősségét gyöngíteni kívántam volna, hanem abban a vonatkozásban, hogy az általános vámtarifát természetesen nem tekintettük végleges állapotnak, olyan állapotnak, amelyet a kormány mint véglegest, elérendőnek tart, hanem ellenkezőleg, harci eszköznek tekintette a kormány azzal az elzárkózási politikával szemben, amelyet a szomszéd- és más államok Magyarországgal szemben követnek és amelynek megtörése érdekében, elsősorban épen mezőgazdasági exportunknak fejlesztése és lehetővé tétele érdekében kellett ezt a vámtarifát törvénybe iktatni. Ez volt az értelme annak a nyilatkozatnak, „amelyet citálni bátor voltam. Őexcellenciája hivatkozik interpellációjában arra is, hogy hiba volt ezt a vámtarifát, ha ezt harci eszköznek tekintettük, életbe léptetni. Azt hiszem, hogy egy olyan állam, amelyik nem meri a maga autonóm vámtarifáját életbeléptetni, nem kelti a külföldön a komolyság" benyomását. (Gróf Hadik János: Én csak azt mondtam, hogy túlkorán léptettük életbe !) Akkor kellett életbeléptetni, amikor a szerződéses tárgyalások megindultak. Hogyha később léptettük volna életbe, az életbeléptetéssel való késedelem révén azt a benyomást keltettük volna, hogy a külföld itt nem komoly szándékkal áll szemben, és hogy csak színleg hozunk egy harci vámtarifát, amelyet abban a percben hajlandók vagyunk elejteni, amely percben ők a maguk részéről csekély engedményeket tesz22*