Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-28

144 Az országgyűlés felsőházának 28. ülése 1928. évi március hó 2~ 0-án, kedden. nek. (Báró Szterényi József : Ugy van!} Azt hiszem, a komolyság tette szükségessé;, hogy a vámtarifát tényleg életbe is léptessük. Ez idézte elő azt a helyzetet, hogy egyáltalán valóban tárgyalásokhoz jutottunk. Mert hiszen kétségtelen, hogy későn kezdődtek meg a tárgyalások, későn elsősorban azért, mert olyan elzárkózással, olyan beviteli és kiviteli tilalmakkal állottunk szemben, amelyekkel szemben természetesen elsősorban harci eszközre volt szüksége a magyar közéletnek. E harci eszköz nélkül nem lehetett volna eljutni abba a helyzetbe, hogy komoly tárgyalásokat kezdjünk. Természetes, hogy változott azóta a helyzet. A kormány és a közgazdaság abban az időben abból a feltevésbőt indult ki, hogy egy ilyen harci eszköz segítségével sikerülni fog a magyar mezőgazdaság exportját lehetővé tenni Azáltal, hogy ipari téren bizonyos koncessziókat teszünk a vámoknál, sikerülni fog olyan engedményeket elérni mezőgazdasági téren, amelyek exportunkat lehetővé teszik. Én elismerem, hogy sok tekintetben csalódás érte nemcsak a magyar közgazdasági életet, hanem a magyar kormányt is ezen a téren, hiszen tudjuk, hogy azóta egyes külföldi államok, amelyek elsősorban ipari érdekeltséggel birnak és amelyekről elsősorban azt kellett feltételeznünk, hogy ipari exportjuk érdekében hajlandók lesznek a mezőgazdasági vámtételek terén koncessziókat tenni, olyan vámvédelemben részesítették és részesitik mezőgazdaságukat, amelyre elkészülve nem is lehettünk. Elég, ha ebben a tekintetben utalok Ausztria, továbbá Csehország példájára, annak a Csehországnak a példájára, amely minimális agrárvámtételeket léptetett életbe, amelyeket lefelé alkudni egyáltalában nem állott módunkban. Hasonló a helyzet eddig Németországgal kapcsolatban is. Ismétlem tehát, hogy egy változott helyzet elé kerültünk és e változott helyzetnek volt azután következménye az, hogy tulajdonképen fölöslegesen kínáltunk volna engedményeket az ipari vámtételek terén, mert nem lettünk volna képesek, vagy nem voltunk képesek ezeknek segítségével megfelelő engedményeket kapni mezőgazdasági téren. (Báró Szterényi József : Ugy van !) -Ezzel a helyzettel természetesen számolnunk kellett, a kormány számolni is akart, hogy milyen -konzekvenciákat fog ebből levonni, azt hiszem azonban, időelőtti volna, ha a kormány ebből a szempontból nyilatkozatot tenne. Ami mármost azt a kijelentést illeti, hogy az -Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Gyáriparosok Országos Szövetsége között a vámtarifa tekintetében megegyezés jött volna létre, ezt a magam részéről készségesen rektifikálni akarom. •íj(Helyeslés.) Teljes mértékben elismerem azt, hogy igaza van gróf Hadik Jánosnak abban, hogy egy ilyen megegyezés formálisan sohasem jött létre, sőt ellenkezőleg az Országos Magyar Gazdasági -Egyesület és képviselői az ipari vámok magasságát diffikultálták, kifogásolták és hogy az a memorandum, amelyet őexcellenciája felolvasott, egé.'szen kifejezetten fentartja ebben a tekintetben, a mezőgazdaságnak azt az álláspontját, amelynek kifejezője volt gróf Hadik János is többszöri fel szólalásában. Ha ezt el is ismerem, mégis rá kell mutatnom arra is, hogy melyek voltak azok a körülmények, amelyek tévedésbe ejtettek. Elsősorban mindenesetre rá kell mutatnom arra, hogy á tárgyalások -előkészítése alkalmával elvi szempontból tejes megegyezés volt abban, hogy a hazai termelésnek tehát a mezőgazdaságnak és az iparnak egyformán arányos védelemre van szüksége. Rámutatok továbbá arra, hogy az előkészítés rendjén a tarifa megszövegezése, amely szövegezés ugy a mezőgazdasági, -nóit az ipari érdekeltség részéróliörtént, tulajdonképen nem a kormánynak volt á műve, hanem termelők és a termelési érdekeltségek műve volt az, amely kiindulási pontját képezte a vámtarifa megalkotásának. 1922-ben azután az ipari és a mezőgazdasági vámpolitikai központokban egyeztető tárgyalások folytak. Az ipari központ üléseire meghivattak a mezőgazdasági érdekeltek, illetőleg az Omge képviselői és fordítva a mezőgazdasági vámpolitikai központ üléseire meghívattak az ipari érdekeltségek is. E tárgyalások, ez ankétek rendjén a 900 vámtétel között, ametyeket a vámtarifa magában foglal, igen sok tételre nézve tényleg megegyezés is létesült. Elismerem, hogy nagyon fontos tételekre vonatkozólag ilyen megegyezés sohasem jött létre, és ezekre vonatkozólag ugy az egyik, mint a másik oldalon az érdekeltségek fenntartották a maguk álláspontját és a kormányra bizták a döntést abban a tekintetben, hogy milyen határozatot hozzon. Az 1923. év folyamán azután a ministeriumok közötti egyezkedések után Játott napvilágot az az előadói javaslat, amellyel szemben az Omge azután kifejtette a maga álláspontját, különösen az ipari vámtételekkel szemben. Hogy én nyilatkozatomat abban a feltételezésben tettem meg, hogy tényleg megegyezés jött volna létre, annak oua, hogy a vámtarifa tárgyalásánál a nemzetgyűlésen nagyobb reszenzust ez a kérdés azért nem keltett, mert de facto mindenki, többé-kevésbbé a gazdasági szakkörök is, de a kormány is a vámtarifában harci eszközt láttak és meg voltak győződve, hogy a kereskedelempolitikai tárgyalások rendjén majd mód és alkalom nyílik arra, hogy ezen eszköz érvényesítésével egyfelől mezőgazdasági exportunkat lehetővé tegyük, másrészt pedig lefaragjuk azokat a túlzottan magas ipari vámtételeket is, amelyekhez a kormány akkor sem kívánt volna ragaszkodni, de amelyeket harci eszközöknek tekintett, hogy mezőgazdasági exportunkat fejlessze. Félrevezetett továbbá az is, hogy a kereskedelempolitikai tárgyalások rendjén a külügyministeriumban természetszerűleg bizonyos aniíétokat tartottak, amelyek során az ipari, valamint a mezőgazdasági érdekeltek részt vévén, a legtöbb kérdésben megegyezés alapján folytattak le ezek a tárgyalások és megbeszélések, amelyek folyamán az ellentétek többé kevésbbé elsimultak. Ez volt az oka annak, — ezt csak magyarázatképen kívánom mondani — ami bennem azt az impressziót keltette, mintha az érdekeltek között teljes megegyezés forgott volna fenn. Készséggel elismerem azonban és ismétlem, hogy igaza van gróf Hadik Jánosnak, amikor arra hivatkozik, hogy sem az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, sem a Gyáriparosok Országos Szövetsége ebben a tekintetben semmiféle megegyezést nem kötöttek. Készséggel teszem meg ezt a nyilatkozatot azért, mert azt hiszem, tartozom annyi lojalitással, hogy ha tévedtem, azt nyíltan beismerjem (Élénkhelyeslés.), és ne kivánjak ezáltal olyan félreértést kelteni, amelyből kifolyólag támadásoknak volna kitéve akár gróf Hadik János, akár az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, akiket ilyen támadásoktól megóvni kötelességemnek tartom. (Élénk éljenzés és laps.) Elnök: Gróf Hadik János őexcellenciáját a viszonválasz joga megilleti. Gr. Hadik János : Nagyméltóságú Elnök Ur I Mélyen t. Felsőház ! Köszönettel veszem tudomásul á ministerelnök urnák ezt a nyilatkozatát. Azzal, hogy ezt a két kérdést itt letárgyaltuk, elértük azt, hogy az ország közvéleménye előtt világos, hogy az Omge, a Gyosz-szal tényleg nem létesített megegyezést és ennek következtében nem érheti az Omge.-nek politikai reputációját semmiféle csorba és megállapítható, hogy annak vezetői mindenben lelkiismeretesen es.erélyesen képviselték a gazdatársadalom