Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

4 Az országgyűlés felsőházának 19. ülé zönségének felirata kiadatik a közgazdasági és pénzügyi bizottságoknak; a Budapesti Ügyvédi Kamarának kérvénye kiadatik a közjogi és törvénykezési bizottságnak és végül a magyar egyetemi hallgatók kérvénye kiadatik a közoktatásügyi bizottságnak. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy a Képviselőháztól beérkeztek »március 15-nek nemzeti ünneppé nyilvánításáról«; »Kossuth Lajos örök érdemeinek és emlékének törvénybe iktatásáról«; »az ifjúság védelméről szeszes italok kiszolgáltatása és szórakozóhelyek látogatása terén«; »az 1925. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az üzemi balesetek kártalanítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről«; »az 1925. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a foglalkozási betegségek kártalanítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről«; »az 1925. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az idegen, és a saját honos munkavállalóknak az üzemi balesetek kártalanítása szempontjából egyenlő elbánásban részesítése tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről«; »az 1927. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az ipar- és a kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak betegségi biztosítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről«; »a m. kir. népjóléti és munkaügyi minister jelentése az 1925. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az üzemi balesetek kártalanítása kérdésében elfogadott négyrendbeli ajánlásról«; »a telekkönyvi tulajdon és a tényleges birtoklás között előállott eltérések megszüntetését célzó egyes intézkedésekről«, valamint »a jelzálogjogról« szóló törvényjavaslatok, illetőleg ministeri jelentés. E törvényjavaslatok, illetőleg ministeri jelentés az illetékes bizottságoknak kiadattak előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett. Az összes bizottságok mindezen tárgyakra vonatkozó r jelentéseiket beadták, azok kinyomattak, szétosztattak s a mai ülésünk napirendjére tárgyalásra kitüzettek. Tudomásul szolgál. Ugyancsak beadta jelentését a mentelmi bizottság Révész István felsőházi tag mentelmi ügyében. E jelentés is kinyomatott, szétosztatott s a mai ülésünk napirendjére tárgyalásra kitüzetett. Méltóztatnak ezt tudomásul venni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. f Jelentem a tisztelt Felsőháznak, hogy a Képviselőháztól beérkeztek még: »az 1921-es évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a heti pihenőidőnek az ipari üzemekben való érvényesítése tárgyában, tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről« ; »a m. kir. Központi Statisztikai Hivatalnak 1927/28. évi munkatervéről«; »a- Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1924. 11927. évi november hó 25-én, pénteken. évi VI. Egyetemes Értekezletén a munkások szabadidejének felhasználása tárgyában elfogadott ajánlásról«; »az iparban, valamint némely más vállalatokban foglalkoztatott gyermekek, fiatalkorúak és nők védelméről« szóló törvényjavaslatok, illetve ministeri jelentések. Ezek közül a törvényjavaslatok közül az első és a negyedik a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint népjóléti és munkaügyi bizottságoknak; a második kereskedelemügyi minister, jelentés a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottságoknak; a harmadik kereskedelemügyi ministeri jelentés pedig a népjóléti és munkaügyi bizottságnak adatott ki előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett. Tudomásul szolgál. Tisztelt Felsőház! Mai napirendünk első és második pontjaj ként március tizenötödikének nemzeti ünneppé nyilvánításáról és Kossuth Lajos örök ;érdemeinek és emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatok szerepelnek. Mielőtt ezeknek a törvényjavaslatoknak tárgyalásához hozzákezdenénk, tisztelettel bejelentem, hogy a Kossuth-emlékmű leleplezési ünnepélyen Felsőházunk számos tagból álló küldöttségét vezetve megjelentem és az emlékműre koszorút helyeztem a következő jelmondattal: »A polgári és politikai szabadságjogok világszerte ismert és elismert halhatatlan bajnokának.« Kérem, méltóztassanak ezt a bejelentésemet tudomásul venni. (Helyeslés.) A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Ezen bejelentésem tudomásul vétetvén, engedelmet kérek, hogy a két törvényjavaslat ünnepélyes tartalmánál fogva az elnöki székből is néhány szóval megemlékezzem e törvényjavaslatok jelentőségéről. Magyar értelem és magyar sziv előtt nem kell indokolni, mit jelent a magyar sors könyvében március tizenötödike és Kossuth Lajos. Magunk elé varázsolva ennek a korszaknak történeti képét, szembetűnő, mily bőkezűen juttatta nekünk a Gondviselés a múlt században a nagyszabású történelmi jelentőségű egyéniségeket politikában, irodalomban egyaránt. Azért pedig csak áldhatjuk a Gondviselést, hogy nemcsak az egyes politikai korszakok, de még a korszakok egyes stádiumai is megtalálták az adott helyzet legalkalmasabb vezérlő egyéniségeit. Ma már a történelmi távlat szenvedélyességtői ment tárgyilagos megitélése a nagy triász: Széchenyi, Kossuth, Deák történeti szereplésében nem széthúzó ellentétek megállapítását keresgeti, de mindinkább azt ismeri fel, hogy a magyar Géniusz e három oagy szülöttjének munkája magasabb egységben egy ma már megcáfolhatatlan logikai folyamat összefüggésében csúcsosodik ki. (Ugy van! Ugy van!) Minél mélyebben nézünk e nagy idők politikai eseményeinek mélységeibe, annál tisztultabban áll előttünk a ma már csaknem jelszóvá vált megállapítás, hogy Széchenyi uj életre ébresztő munkája nélkül nincs Kossuth, Kossuth nélkül nines Deák és Deák nélkül nincs az a félszázad, mely az uj életre kelésnek, a magyar faj életképességének, kulturális és gazdasági fellendülésének oly jelét mutatta, melyhez hasonló emelkedő ritmust annyi elnyomatás, annyi balsors után. mely a mi hazánkat érte, talán egyetlen nemzet története sem mutat fel. (Ugy van! Ugy van!) Ezért nekünk nem szabad bármely sorscsapásban sem csüggednünk. Nekünk erős hitet lehet és kell meriteni a legválságosabb történeti