Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-27

Az országgyűlés felsőházának 27, ülése lásu tagja van s valószínű, hogy ezek szoros nexusban állanak a Neue Freie Pressével. Nem tudom ugyan, de valószínűnek tartom, hogy a magyar kormánynak ez a figyelmezte­tés nem nagyon tetszhetett és akkor elhatároz­ták, hiogy no, majd megmutatjuk, hogy Ma­gyarországán nincs reakció és módosítani fog- I juk az 1920. évi XXV. teikket. A t. miniszter­elnök ur különben képviselőházi beszédében fel is emliteltíte. hogy ez a törvény ürügyül szol­gált a megszállt területeken élő magyarsággal szemben való rossz bánásmódra. E kijelenté­sével a t. miniszterelnök ur körülbelül be is vallotta, hogy itt van némi összeköltítetés, ós némi külföldi nexus. Én is bevallom és válla­lom, hogy igenis, a megszállt területeken levő magyarságnak sztornóm sorsát tőlünk telhető­leg enyhíteni, azokon lehetőleg segíteni kell. De megtennők ezt akkor is, ha a nagyvilágot ós mindenekelőtt a Népszövetséget felvilágosi­tanók a mi speciális magyar viszonyainkról, amelyeket nem lehet egy kaptafára húzni sem a francia, sem a német viszonyokkal, (ügy van!) A t. Népszövetség urai jöjjenek ide. majd én elvezetem őket Sátoraljaújhelyre, Szerencsre, Abaujszántóra és még néhány fel­vidéki magyar városba és nagyközségbe, ott majd meg fogják látni, hogy kik azok, akik ellen a keresztény magyarságnak védekeznie kell. (Igaz!) Ezt kellett volna a t. kormánynak Genfben hangsúlyoznia és erősen aláhúzni. Van azonban még egy ok, amely miatt az előttünk fekvő javaslata-iá nem jó szemmel né­zek. Én ugyanis a numerus clausus t a magyar földművelő nép szempontjából sem tartom közömbösnek. Honnan merítsen uj erőket a megfogyatkozott magyar társadalom 1 ? Hiszen hallottunk erre nézve felszólalásokat, és én is látok a társadalom felső rétegeiben bizo-nyos, lassan-lassan előhaladó hanyatlást.. Már mosta magyar földművelő népnek, tehetségesebb és tehetősebb fiai vannak elsősorban arra hi­víatva, hogy az értelmi pályákon majdan mu­tatkozó hiányt pótolják, ők vannak elsősorban árira hivatva, hogy a társadalom magasabb ré­tegeibe felemelkedjenek, mert az igazi ma­gyar őserőt a falvakban találjuk meg. (Igaz!) Sajnos, hogy ez az igazi magyar őserő a tár­sadalom felsőbb rétegeiben hanyatlott. Épen azért a magyar földművelő nép fiait, akik erre a szerepre hivatva vannak és hivatva lesznek, szerintem egy bizonyos fotkágr meg kell védel­mezni a zsidóság azon kétségtelen törekvése ellen, hogy számarányának meg nem felelő mértékben akair érvényesülni. Mert ha körül­nézünk. — nem akarok ismétlésekbe bocsát­kozni — de ha körülnézünk a nagyobb jöve­delmű, tehát biztosabb megélhetést nyújtó pá­lyákon, mindenütt a zsidóság dominál. És ezi nem azért van, amint azt mOi Simontsits őnagyméltósá gátol hallottuk, hogy a magyar keresztény társadialom visszavonul, tartózko­dik ez értelmi pályákkal szemben, hanem azért van. mert a mi tisztelt zsidó polgártársaink ügyesebbek, fürgébbek, szemesebbek és elkalp­kodí-ík n kereszténv emVr elölt a jnKh nllásnknt T. Felsőház! Röviden annak kijelentésére szoiritkozom, hogy nem vagyok sem antisze­mita, sem filoszemita, én egyenesen, kizárólag az igazságot keresem. Nem tudom az igazsá­got megtalálni abban a körülményben, hogy 94% keresztény ember kell, hogy az érdekeit alávesse a 6 százaléknyi zsidó polgártársak­nak (Igaz!) és nem tudom megtalálni az igaz­ságot abban a tényben sem, hogy főiskolát végzett diplomás férfiaknak oly pályákon kell FELSŐHÁZI NAPLÓ. II. 1928. évi március hó 14-én, szerdán. 137 a mindennapi kenyeret megkeresniük, amelyek az ő képességüknek mélyen alatta állanak. Befejezem felszólalásomat. Nem tartozom azok közé, akik az ország kormányának nehéz­ségeket akarnak okozni, nem vagyok a tout prix, mindenáron ellenzéki. Ha tehát a t. kor­mány azt a nézetet vallja és kijelenti, hogy becsületbeli kötelessége neki a javaslatot az országgyűléssel megszavaztatni, akkor én loya­lisan deferálok és a javaslatot meg fogom sza­vazni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha azonban nem becsületbeli kötelessége, akkor t. kormány, én azt hiszem, a Felsőház jól fog cselekedni, ha ezt a javaslatot elveti, visszautasítja, mert ezzel nemcsak az országnak fogunk használni, de megkönnyítjük a t. kormány helyzetét is, mert felszabadítjuk a vád alól, amelyet való­színűleg holta napjáig fog hallani, hogy cser­ben hagyta a keresztény társadalmat. ' (TJgy van!) Az esetben tehát, ha ez bekövetkeznék, arra kérem a t. kormányt, hogy Genfben a népszövetségnél tessék csak e cselekedetnek egész ódiumát mireánk, hárítani, mert mi a reakciótól nem fogunk megijedni. Nagyon jól tudjuk, hogy ma demokratikus világot élünk, de ez a demokrácia legyen magyar és legyen keresztény. (Helyeslés és tapsok.) Elnök: Szólásra következik Hadik János gróf őméltósága. Gr. Hadik János: Nagyméltóságú Elnök ur! Tisztelt Felsőház! A vita ily előhaladottságá­ban nagyon megrövidítheti felszólalásómat az, ha arra a beszédre utalok, amelyet tegnap Ber­zeviczy Albert őexcellenciája tartott. Én az ő beszédének minden egyes szavát aláírom és ezzel kifejezésre jut allásfoglalásoma javaslattal szemben, amelyet sajnos nem fogadhatok él. Az előttünk fekvő javaslat mindenesetre bizonyos haladást jelent, de még mindig korlá­tozza a tanszabadságot, amiben én nagy vesze­delmet látok. A nagy harcban, amelyet nekünk vívnunk kell a világ forgatagában, különösen súlyt, kell helyezni arra, hogy a kultúra és az általános műveltség minél magasabb fokra emelkedjék- Az a szempont, hogy korlátozni kell a diplomák kiadását, mert az ország nem tud gondoskodni azok elhelyezéséről, akik dip­lomát kapnak, nem fogadható el, mert hiszen hányan vannak, akik nem azért pályáznak diplomára, hogy elhelyezkedjenek, hanem azért. mert művelődni, tanulni akarnak. (Ügy nun! balfelől.) Hogy a magyar nemzetnek miért van-szük­sége a kultúrára és a művelődésre, azt éppen a kultuszminister úrral szemben kifejteni egé­szen felesleges. Természetes dolog, ' hogy- ennek a kultúrának, az általános művelődés emelésé­nek előfeltétele szerintem a teljes tanszabad­ság!. Az úgynevezett kategóriákra . való elosz­tása a magyar társadalomnak, az kasztrend­szer, reakció, amelyhez, magam részéről nem járulok hozzá, egy kasztrendszer, amely a valódi érdemeket, a tehetséget teljesen .félre­tolja, szerintem, lehetetlen dolog. Nekem*-hogy rövid legyek, álláspontom a következő:' A ta­nulás lehetőségét mindenkinek meg., kell en­gedni és biztosítani kell mindenféle szelektálás nélkül; a felvételnek pedig egyedüli előfelté­tele legyen a jellem, a szorgalom és a tudás. (Helyeslés.) A javaslatot nem fogadom el, Elnök: Van még valaki szólásra felje­gyezve"? ..'-. Borbély György jegyző: Nincs senki felje­gyezve ! ,-.'.­Elnök: Kivan még valaki a törvényjavas­lathoz általánosságban hozzászólni? CNem.\ Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom.; -•; 21

Next

/
Thumbnails
Contents