Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-27
Az országgyűlés felsőházának 27. ülése Ha indokait keressük, ennek a javaslatnak és indokolásának, akkor a következő gondolatsor keletkezik bennünk. A minister regni, az államnak magasrangu szolgája, az első szakaszt^ a faji paragrafust el akarja törölni, de a dominus, aki egy pártnak kitevője, kártalanítani akarja az ő hiveit. Egészen úgy áll a dolog, mint ahogy valamikor Gamibettával történt, aki contre coeur képviselt egy javaslatot és amikor azt kérdezték tőle: miért képviseled, ha neked ném tetszik 1 ? — azt felelte: hja, nem tudjátok, én vagyok a vezérük, azt kell csinálnom, amit ők akarnak. Konszolidációról beszélünk. Azt hisszük, hogy nem lesz több kilengés, pedig e javaslat kilengés. A magánemberek kilengései megszűntek, az igazságszolgáltatás kilengései szünőfélben vannak, a szolnoki ítélet ma már elképzelhetetlen. A belügyministeriumban még van kilengés. Csak egy példát: Megtagadják a névmagyarosítást a zsidóktól. (Mozgás a balközépen.) Abszolúte és strikte! Azt hiszik, hogy jobban festene a magyar kulturerő a külföldön, ha az a világhírű festő, aki a ministerelnök urat a minap lefestette, Londonban még Laub néven élne, vagy hogyha Molnár Ferencet Amerikában valami német családi néven ünnepelték volna? A nemzetgyűlés kilengése volt a numerus clausus törvénye és ennek a kilengésnek folytatása ez a mai javaslat. Olyan ez a mai javaslat, mint a trójai faló, nem azért mondom, mert kissé zsidófaló, hanem olyan, hogy nem azt mutatja, ami benne van. A trójai faló az hadicsel volt, de a törvényhozás elé ne méltóztassék hadicsellel állni. Az első pontot a külföld közvélekedésének és a zsidók érzékenységének feláldozták. A kormány, a kultuszminister ur azt a hires faj paragrafust eltörülni kívánja. De aki tovább olvassa a javaslatot, látja, hogy másik alakban újra éled az a külföld előtt letagadandó paragrafus. Én erre az ajándékra, amelyet nekünk szánt a kultuszminister ur, kénytelen vagyok azt mondani, amit a trójai falóról mondtak: Timeo Danaos et dona ferentes, vagy kis változtatással: timeo dominos et dona ferentes. A másik pont széttagolja a társadalmat és e hibrid javaslatnak a létrejöttét csak ugy lehet megmagyarázni, hogy a minister és a dominus egymással kiegyeztek. De, t. Felsőház, vain egy arab közmondás, hogy nem lehet egy tányéron két dinnyét vinni, nem lehet egy lélekzettel kétféle principiumot szolgálni. Eddigi régi nyilatkozásai szerint a t. kultuszminister urnák, a numerus clausus neki és a kormánynak szomorú öröksége volt. A mai javaslattal jogos közszerzeménnyé fog válni. Megszavaztatta a kormány a képviselőházban a javaslatát, óriási többséggel, győzelmet aratott, de pyrrhusi győzelmet, mert megmutatta a kormány, hogy van neki elszánt szavazó tábora, de nincs már, vagy alig _yan, aki ki mer állni a porondra és 1 megvédelmezni ezt a javaslatot, mert ezt a javaslatot meg lehet szavazni, de nem lehet megokolni. Nem szavazta volna meg ezt a javaslatot a régi Főrendiház, aminthogy nem szavazta meg, mert szünetelt, a nemzetgyűlésnek kilengését annak idején. Hogyha a Felsőház csak arra való, hogy az ily kilengéseket jóváhagyja, akkor kár volt ezt a nobilis, ezt az illusztris, ezt az óriási szellemi súlyt képviselő házat létrehozni, mert ennek a törvényjavaslatnak meg nem szavazása a nemzeti becsületnek kérdése, a nemzeti presztízsnek, kérdése, a nemzeti presztízs pedig felette áll a kormány preszti1928. évi március hó lé-én, szerdán. 131 zsének. A javaslatot nem fogadom el. (Tapsok a balközépen.) Elnök: Szólásra következik Pálóczi Horváth István őméltósága, Pálóczi Horváth István: T. Felsőház! A tanszabadság megsértését látják némelyek ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban, zsidó polgártársaink pedig egyenesen jogfosztásnak, sárga foltnak minősitik ugy idebenn hazánk területén, mint kint a külföldön. Ez a beállitás semmikép nem állhat meg. Hiszen magyar hazánk őslakossága századbkon keresztül türelmesen viselkedett az ide apránként beszivárgott, vagy betelepített idegenfaju honpolgláirtársakkal szemben, akiket keblére fogadott. Láthatjuk, hogy az ide betelepedett görögkeleti, görögkatholikus oláhok, szerbek, nemcsak fajukat, nemcsak vallásukat megtarthatták századok folyamán, hanem oly óriási toldbirtok adományokkal gazdagittattak, amelyek őket felülemelték a többieken, különösen felülemelték őket a színmagyar protestáns egyházakkal szemben, amelyek örökre szegények maradtak. (Ugy van!) Az utóbbi 50 év alatt az iskolák óriási száma a városokban épült és a nemzetiségi vidékeken, a városok lakossága pedig századokon keresztül leginkább bevándorolt németek, tótok^ és zsidók voltak. Ezeket a tanintézeteket elsősorban az ő fiaik vehették igénybe, mert nekik legkönnyebben kéznél voltak ezek az iskolák. A magyar faj ősi tradícióknál fogva leginkább földmiveléssel foglalkozik, falvakban tanyákon lakik 1 , ahol egészen napjainkig még az elemi iskolák is hiányoznak és igy őket a magyar kormányzat tulaj donkép rákény szeritette a műveletlenségre, az analfabétizmusra, Ök nem törekedhetnek fel az ország intelligenciája közé, mert hiszen irni-olvasni alig tudnak. Mondom, az intelligencia helyét leginkább a városokban tömörült többnyire idegen fajok foglalták el. akik közül számosan csak a magyarnyelvű iskolákban tanulták meg a magyar nyelvet. A magyar nép a falvakban gondozatlan maradt, pedig aki csak kissé foglalkozik magyar népünkkel, az iskolákban láthatja, hogy szembeszökően sok az átlagosnál magasabb intelligenciájú gyermek a legműveletlenebb parasztcsaládokban. Ugy érzem, hogy a nép egyszerű fiai közül nagyon intelligens elemei válnának ennek a mi szegény hazánknak, ha kellő iskoláztatásban részesülhetnének. (Ugy van! a jobbközépen.) A szegény falusi nép nem képes fiait a városokba küldeni és annak nagy költségeit elviselni, hogy iskoláztassa gyermekeit. Csak ugy képzelném elérhetőnek azt, hogy a magyar faj körülbelül 60%-át kitevő kisgazdanép az őt megillető helyet foglalhassa el a magyar intelligenciában, ha rohamosan megépülnének azok az alsófoku iskolák, hol az elemeit, az alapjait tanulnák meg a műveltségnek, az írni-olvasni tudást, a tudományok iránti törekvést. Szükségesnek tartanám azt is, hogy a kormány ezeknek az egyszerű embereknek, magyar testvéreinknek fiait és leányait alsógimnáziumok mellé állított internátusokban műveltesse, hogy elfoglalhassák az ország intelligenciájában azt a méltó helyet, amely számarányuknál fogva őket megilleti. (Helyeslés a jobbközépen.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Nem is tudom megérteni, hogy ebben a mi szegény megcsonkitott hazánkban hogyan kívánhatja valaki, hogy a tanszabadság ugy ér20*
