Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-27

128 Az országgyűlés felsőházának 27. ülése 1928. évi március hó 14-én, szerdán. A zsidóságot jogfosztottságának korából az elismerése, később a recepciója korába két generáció vitte át. Az első generáció Deák Ferenc, Eötvös József, Andrássy Gyula vezetése alatt állott. Későbben Wekerlének, Csáky Albinnak és hála a Mindenható bölcs rendelkezésének, azoknak a prominens férfiaknak vezetése alatt, akik most is a közéletnek élén haladnak, Wlassics Gyula és Berzeviczy Albert őexcellenciáiknak. (Éljenzés és taps a baloldalon.) A zsidóság azután hatvan esztendő alatt többet alkotott és többet teremtett e szeretetteljes befogadás folyán, mint amennyit századok alatt különben teremthetett és teremtett. Megszületett e nagy munka erediményeképen az a közgazdasági gépezet, amelynek csodájára jártak, amikor még együtt volt az egész ország, s amely most is csonka Magyarországon még mindig erőt ad az államkincstárnak, hogy szanálja a nagy katasztrófák után az ország pénzügyeit és erőt ad annyira — amennyire a magánháztartásoknak és erőt ad nekünk, kereskedőknek és iparosoknak. E gazdasági munka eredménye tekintetében olyan ma, mint egy gránitszikla. Minden rész felolvad az egészben, ott nincsenek társadalmi válaszfalak, valamennyi él egynek és egy él valamennyinek. Olyan, mint a tenger, amely milliónyL. forrásból fakad, de a tengerben magában egységes minden. Ha a nap süt, visszasugárzik és visszaverődik minden egyes cseppen, származzék az bárhonnan, és ha a vihar veri a hullámokat a sziklákhoz, ugy az a csepp széjjelmálik, szinte porrá válik. Én is láttam azt, amire Szily őméltósága tegnap az igen tisztelt Felsőház figyelme felhivta, nem ott Tirolban, láttam Genfben a jonctiont, amint ott hivják. Az Arve folyik be a Rhoneba, de más szemmel néztem, mint Szily őméltósága. Én azzal a szemmel néztem, hogy ime a két erő, a két folyó egyesülése után mennyire elmosódnak a különbségek, amit a két folyó magán viselt és mennyire magán hordja az egyesült folyó a gazdasági erőt, hajókat visz már a hátán. Nemcsak abból a szempontból néztem, amelyre Szily őméltósága rámutatott, hogy vigyázzunk, ha az egyik folyó belefolyik a másikba, az egyik tuljadonsága túlsúlyba kerül a másikkal szemben. Nagy katasztrófák után szokott az ilyen felfogás jelentkezni. Csodás instrumentációja van a világ históriáiának, minden nagy katasztrófa után kezdik a zsidókérdést. A szenvedélyek szeretik a zsidókérdést és a demagógia p^^sen dobja bele a zsidókérdést az eszmék körébe. De nem tart sokáig, évek múlnak és a társadalom belátja, hogy oktalanság az erőket egymás ellen vinni, oktalanság az energiát a polgárságnak egymás elleni harcára pazarolni, ahelyett hogy együttesen máshová vezetnék az energiát. Csakhogy a társadalomnak, vagy a históriának ez az instrumentációja a zsidóság életében és gazdasági helyzetében rendkivül súlyos konzekvenciákat von maga után. Súlyos repedések vannak a zsidóság gazdasági életében. Uj adatot mondok, szeretném, ha a gróf ur őexcellenciája ezeket az adatokat statisztikájába bekapcsolná. A pesti zsidóság 1920-tól 1925-ig több mint tizezer fővel csökkent, 1925 óta nem lévén népszámlálás, nem áll rendelkezésünkre a pontos adat, de annyi kétségtelen, ezt mutatja a havi statisztika, hogy a népesedési mozgalom egészségtelen. A halálozások száma évenként körülbelül kétezerrel haladja meg a születések számát. Ha ennek ellenében azt tapasztalnék, hogy ugyanakkor a keresztény társadalomnak gazdasági helyzete megerősbödött és javult, az még mindig nem jelentené azt. hogy helyes a zsidóságra vonatkozó gazdasági politika, de megérteném, indokoltnak találnám a fajvédő politikát. Csakhogy fájdalom, ••— és én foglalkozásomnál fogva, a szociális és gazdasági kérdések iránti előszeretetemnél ífogva tapasztalom, — hogy a keresztény társadalomnak gazdasági helyzete semmivel sem javult, a keresztény társadalom gazdasági helyzete éppen olyan fájdalmasan rossz. Egyek vagyunk itt ebben az országban valamennyien, kivétel nélkül. A fajvédő politikának az a tragikuma, az a baja, hogy azt hiszi, hogy a tenger cseppjeit széjjel lehet megint választani származásuk és eredetük szerint; azt hiszi, hogy a gazdaságot, a kereskedelmet ugy lehet berendezni, hogy egyik oldalon a nap süt. a másikat a vihar veri. Nem igy van: egy hajón vagyunk valamenynyien kivétel nélkül, szép időben, rossz időben, pusztulásban, bajban, együtt élünk, együtt halunk. Ez a fajvédő politika tragikuma, és ha nem méltóztatnának ettől eltérni, az fog bekövetkezni, amit a história igazol. A modern tudományos kutatás vizsgálat tárgyává tette, mi volt az oka annak, hogy a XVI—

XVII. században az északeurópai városok — Hamburg, Amsterdam, Antwerpen — felvirágzottak, a délfranciaországi és olaszországi városok pedig pusztultak, pusztulóban voltak. Sokan azt hitték, hogy a 'keletindiai ut felfedezése ennek az oka. Nem: a zsidóság vándorlása, a zsidóság kitiltása, kiűzése a déli államokból és menekülése az északi államokba, okozta a gazdasági helyzetnek ezt a változását. Méltóztassék megengedni nekem, kegyelmes uram: Magyarország sem tudja kivonni magát a világ gazdasági tapasztalatainak kényszerszabályai alól. Itt is ugyanaz a helyzet. Semmi sem segit rajtunk, semmi elválasztás, mert az energiáknak egymás ellen való állítása baj, súlyos baj, és aki szolgálja ezt a szempontot, az hazája ellen követ el bűnt Csak egy segit: — akár szimpatikus, akár nem szimpatikus — együtt kell haladnunk, együtt kell dolgoznunk és nem az, amit Szily őméltósága emiitett, hogy a keresztény társadalomnak mentsége egyesegyedül a zsidó társadalom visszaszoritása. Ez téves. Ű bölcs, alapos készültséggel és tudományossággal biró férfiú, de ajánlom, méltóztassék a zsidóság történetét, a zsidóság lélektanát vizsgálat tárgyává tenni. Boldog leszek, ha tapasztalja majd, hogy nézeteit és tanait ebben az irányban gyökeres revizió alá kell vennie. Ezek után a megjegyzések után — sietek hozzátenni, nem leszek hosszú — méltóztassék megengedni, hogy egy kissé foglalkozzam magával a törvény javaslattal, illetőleg a törvényjavaslat struktúrájával. Ebben a tekintetben az első megjegyzésem az, hogy a régi törvény két sérelmet tartalmazott. Az egyik az volt, hogy a zsidóságot fajnak, illetőleg nemzetiségnek minősítette, a másik pedig az volt, hogy zsidó if jaink ki voltak ztálrva az egyetemekről. Őszintén, becsületesen kell beismernem, sok más ellenkező felfogással szemben, — sőt még hittestvéreim egy részének ellenkező felfogásával szemben is — hogy /a) szőnyegen lévő törvényjavaslat az előbb emiitett sérelmet orvosolja. Ha sérelem volt az, ami a fajra, a nemzetiségre vonatkozott, ugy ez ebből a törvényjavaslatból teljesen ki^ van véve, azonban ennek ellenére más formában, — merem áilitani — kulturalizáltlalbb formában ez a javaslat is ugyanerre az eredményre