Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-27
'Az országgyűlés felsőházának 27. ülése béli és lelki tulajdonságainál fogva a kereskedelmi pályára vonzódik, és azon csodálkozom, hogy a számarányok csak olyanok, amülyéneket a gróf ur említett, és neim nagyobbak. Milyen pályára menjen a zsidó, hová, imjelyik pályára kivan ja őket szorítani? A többi! sta L tíisztikaí adatot nem mondotta el. Szerettem volna, toai azokat is elmondta volna. Ha elmondta volna, hogy hányan vannak a közhivartali pályán, bányán vannak azokon a pálya- , kon, amielyeknek látogatottsága a zsidóság: részéről nem szokásos, és niem szívesen látott. És akor kérdem a gróf ur őexcellenciáját, melyik foglalkozásba kivánja szoritani a zsidókat? (Gróf Teleki Pál: Mindegyikbe!) Ön államférfiú, bizonyára végig gondolta a kérdést és kíváncsi vagyok arra, hogy ha» azt imondjiaL, hogy mindembe, amelyik az a minden? Melyik pályára menjen, ha^ nem arnai a pályára), amelyre, ismétlem, évszázados gyakorlat és egész gondolkozása őt predesztinálja. (Gróf Teleki Pál: Minden pályára, anélkül, hogy bármelyiket is kisajátítaná magának.) (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Mélyen t. gróf ur, a kereskedelmi pályát — mert talán erre vonatkoztatja ezt — soha sem sajátította ki a zsidóság magának abban az értelemben: itt én helyezkedtem el, erre a pályára mjás nem léphet. Ha az adatok iítlt rendelkezésemre árlanánaik. gróf ur őexcellenciájánek beigazolnám hogy hányan voltak az utóbbi években, akik mindig hivták a keresztény fiatalságot: méltóztassék ide a kereskedelmi) pályára jönnii, a kereskedelmi pálya határtalan' valami, ott elférünk sokan, rendkivülsokan! Az, kegyelmes uramC hogy eggyel többen vannak a kereskedelmi pályán, — sajátságos tünet — nem jelenti azt. hogy ott más már neon él meg, A kereskedelem felvirágoztatása csodálatos módon mándig azt^ hozza, hogy többen és többen tudnák azon a pályán keresni, többen és többen' találhatnak azon a pályán elhelyezést. Mélyen t. gróf ur. Ön tegnaip azt mondotta, hogy nagy kérdésekben legyünk őszinték és hagyjuk el a konvencionális hazugságoklat. Én inkább azt mondom, hogy még a szóban se legyen látszólagos udvariatlanság^ hagyjuk el a konvencionális frázisokat. A fajvédő politikának, vagy bármilyen néven nevezzem _ azt : a politikát, amelyet gróf ur őexcellenciája képvisel, ennek konzekvenciáit a glróf uï nem vonta; l'e. Csak egy formában tudná, há azt tenné, amit az eszkimó mond Lucifernek: Ha Isten vagy, tedd meg, könyörgök, hogy kevesebb ember legyem! Az a politika, amelyet méltóztatik képviselni, máls kivezető utaklat nem mutat, csak ezt az egyet. Hal még a kereskedelmi pályáról iis leszorítja, a zsidót, méltóztasssék felelni, hová invitálja a zsidót, ha csaknem fogadja, amit az eszkimó mond? (Gróf Teleki Pál: Már megmondtam, csak nem kell kiforgatni a dolgot!) Az asszimilációra kell viszatérnieni és itt méltóztassék nekem megengedni, ne vegye a gróf ur rossz néven, ha én az ő citátum aönafk sorát megtoldom egy citátummal. A kezeimben van a magyar béketárgyialásokra vonatkozó jelentés hivatalos kiadványa. A gróf ur nagvon tevékeny részt vett ^ezekben a munkálatokban 1 . a jelentésnek javarészét és ugy tudom azt. am^ly a népesedés^ mozgalomra vonatkozik, talán m^ga is fogalmába. Mit olvasunk ebben a jelentésben? A 359. oldalon a zsidókról szól: (Olvassa): »Legnagyobb részük teljesem asszimilálódott a magyarokhoz. Képességeik a kereskedelem és ipar felé terelik őket, emiancipá1928. évi március hó 14-én, szerdán. 127 ciójuk óta részt vesznek az ipari vállalkokozá^ban. Kiváló magyar irókat. tudósokat és művészeket adtak nekünk. A magyar nemzeti lélekhez való asszimilációjuík következtében el kelMsmerni.. hogy faji szempontból a magyar zsidók már nem is zsidók, hanem magyarok«. Ne vegye rossz néven kegyelmes uram, ha én a két ellenkező vélemény között nemcsak ennek szimpatikus voltánál fogva, hanem a valóságnál fogva, amely benne rejlik — ezt büszékén és önérzetesen vallom — ezt a nézetet tartom annak, amely közelebb áll a magyar néplélekhez és amely közelebb áll a magyar politikának követelményeihez. (Gr. Teleki Pál: Ez nem kétféle nézet, mert, a békedelegációs iratokban nem privát véleményemet fektettem le, hanem azt, amely akkor általánosabban elismert volt! — Mozgás.) Elnök: Méltóztassék folytatni! Glücksthal Samu: Még őexcellenciájának egyetlen egy megjegyzésére bátorkodom reflektálni. Ugy ő, mint Szily őméltósága nagyon sokat emiitették a szerencsétlen Galilei-kört. Nyiltan ki kell jelentenem, hogy mi az első pillanattól kezdve megtagadtuk a közösséget a Galilei-klubbal és azokkal az emberekkel, akik annak élén állottak, akik később a forradalomban, sőt még a diktatúrában is résztvettek. Jászi Oszkár azt mondja emlékirataiban, hogy a zsidó papok a szószékről prédikáltak a Galilei kör ellen. Könnyű, — azt fogja kegyelmes uram mondani — nekem most évek multán ezt mondani. Én egy reminiszcenciára kívánok rámutatni. A Galilei-klub egyik vezető embere, Szén die Pál, amikor pénzügyminister volt, a vagyonadóról ankétot tartott. Ezen az ankéton én is ott voltam. Lelkem egész hevével és még fiatalos szenvedéllyel szállottam sikrá azok ellen az eszmék ellen, amelyek már ott előre vetették árnyékukat. Varga Jenő, a későbbi népbiztos volt az, akivel én élet-halál harcot folytattam. Ennek is köszöntem azt a pár heti fogságot, amelyet azután később, a diktatúra tartama alatt el kellett szenvednem. Harcoltam, mint egy oroszlán ez ellen a felfogás ellen. Még most is visszaemlékezem arra, Imgy Wlassics őexcellenciája, aki jelen volt az ülésen, melegen szoritotta meg a kezemet akkor, elismeréséül annak, hogy a népléleknek képviseletében harcoltam azok ellen az árnyak ellen, amelyek már akkor fenyegették az • országot. Mélyen t. Felsőház! Szily őméltóságának beszédére nem most hanem beszédem során' fogok visszatérni, mert én annak alapgondolatát olyan mélységesnek és olv nagynak tartom, hogy voltaképen nem egy előzetes megjegyzés keretében kell nekem azzal foglalkoznom. Szükségesnek tartom annak bejelentését, amit úgyis méltóztatnak gondolni, hogy engem ide nem a felekezetem küldött. Én itt Budapest székesfőváros közönségének bizalmából ülök, az küldött ki engem ebbe a nagytekintélyű törvényhozó testületbe. Az a főváros, amely 1867 óta hihetetlen arányú, — mint mondani szokás, — amerikai stílű fejlődést látott. Köszönte azt a fejlődést a nemzeti felbuzdulásnak, amely 1867 után mutatkozott, köszönte a nemzet szenvedélyes akaratának, hogy a nyugati kulturállamok sorában részt akar venni, köszönte nagy liberális felfogásának, amely az embert valódi értéke szerint itéli meg, és méltóztassék nekem megengedni, ha azt mondom szerényen, hogy ebben a nagy munkában kivette részét a magyar zsidóság is. kivette nagy ' tudásával, hangyaszorgalmával, kezdeményező erejével, a Treu und Glauben, a hit és a bizalom magas pádimentumaira való helyezésével.
