Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.
Ülésnapok - 1927-3
Az országgyűlés felsőházának 3. ülése adatunk a túlzó és felforgató, az elhamarkodott törekvésekkel, csaknem rendszerint nagy igazságtalanságokkal járó, hangulatsugallía, rögtönös törvényhozói szándékokkal szemben a fentartó erőt képviselni. A mi feladatunk a különböző politikai irányzatok között a mérséklés, a kiegyenlítés lehetőségének biztosítása. A tanácskozás rendjében és komolyságában pedig mindenesetre például kell szolgálnunk minden politikai testület számára. Ne feledjük el, hogy a beszélnivaló nem egyértelmű a mondanivalóval. (Élénk helyeslés.) Becsüljük meg az igazi mondlanivalót, de ne becézzük a belső tartalom nélküli frázisok szózuhatagát. (Élénk helyeslés.) Megismerhettük a kormányzó ur Ö Főméit óságának megnyitó beszédéből és a ministerelnök ur őnagyméltósájga számos jelentékeny megnyilatkozásából, hogy mily komoly munka vár az országgyűlésre. Ehhez a komoly munkához meg kell találni a munka helyes beosztását, helyes módszerét. Bátor vagyok épen ezért mély tisztelettel felhívni nagybecsű figyelmüket arra, hogy a. felsőház bizottságainak munkásságára kell nekünk igen nagy súlyt helyeznünk. Itt töltheti be a felsőház leghasznosabb hivatását. Itt van helyé a szakszerű, mélyenjáró javítás munkájának. Itt lehet igazi tanácskozás. A mi parlamenti teljes ülési tárgyalásainknak épen az a hibája, hogy ott inkább monológszerü beszédek hangzanak el, de nincs igazi tanácskozás. Leg-yen a teljes ülés a nagy irányelvek, a nagy politikai világnézetek küzdelmének szintére, de a törvényalkotás részletes munkájának központjába a bizottságoknak kell kerülniök. A mi bizottságaink az ország legjelesebb szakembereiből fognak állani és igy a legilletékesebb ek kezében lesz a javaslatok bíráló munkája. Nincs veszedelmesebb, mint a teljes ülésben tett hevenyészett módositványok, mert a tapasztalat is igazolja, hogy a teljes ülésben hevenyészve tett módositványok többször voltak kárára, mint hasznára a törvényhozói alkotásoknak. A bizottságoknak különben is nagy szerepet szánt a felsőházi törvény, mert ha a két Haz között konfliktus támad, ugy azok a bizottságok ülnek össze együttes ülésre, amely bizottságok a törvényjavaslatot tárgyalták. Higgadtságot, a megoldandó kérdések érett megfontolását, komoly tanácskozást és nem köznapig frazeológiában fuldokló szószaporitásokat vár tőlünk a nemzet. De elvárja azt is, hogy emeljük fel szavunkat és bátran mutassunk reá azokra a veszedelmekre, melyek egy nemzetre zuhannak, ha a nemzet nagy sokasága félreismerve saját létfeltételeit, a hamis próféták gyülöletkátéját fogadja lelkébe. (Ugy van! Ugy van!) A mi tanácskozásunkban nem szabad a parlamentarizmus azon elfajulásának tért foglalni, hogy harag, gyűlölet, indokolatlan személyes harcok, könnyelmű gyanúsítások szinterévé váljék a parlamenti tanácskozó tér. Nem szabad odafajulni a parlamenti küzdőtérnek, hogy az ellenfelek ellenségekké váljanak, mert így nemcsak a megtámadott félnek, de a parlamentnek hitelét is aláássák és tekintélyét pusztulásnak teszik ki. (Ugy van! Ugy van!) Egy nagy államférfiunak azt a w bölcs mondását ne feledjük el: »Két nagy erő van ebben az országban, mindkettőnek együtt kell működnie. Minden józan konzervativizmus helyesli a két erő egyesülését, a hagyomány tiszteletének és az egészséges fejlődés biztosításának egyesülését.« (Élénk helyeslés.) Ne feledjük el, hogy a magyar nemzet 1927, évi január hó 31-én, hétfőn. 9 igazán csak a maga erejéből képes uj életre ébredni, és nem egyesek, nem egyes osztályok, csak a nemzet összessége mentheti meg magát a nemzetet. Itt mindlen a nemzeti érzésben összeforrt magyar ember összetevő munkájára, minden magyar ember erkölcsi megújhodására, cselekvő, dolgozó, áldozó, igazi hazaszeretetre van szükség. (Élénk helyeslés.) Ezt követeli a nagy katasztrófában magábaszálló nemzettől a nemzet igaz lelkiismerete. Ez a lelkiismeretbeli kötelesség lebegjen az: uj felsőház munkáján és fakadjon ebből áldás, mely uj életre keltse, feltámassza a világ legrettenetesebb igazságtalanságával összetépett hazánkat. (Élénk éljenzés és taps.) Dessewffy Aurél gróf őexcellenciája kivan szólani! Gr. Dessewffy Aurél: Nagyméltóságú elnök ur! Mélyen tisztelt Ház! Mint egyik szerény tagja a felsőháznak, aki a régi főrendiháznak is évekig tagja voltam, és egyideig annak elnöki állását is betöltöttem, megvallom őszintén, hogy én, mint a kétkamarás rendszernek hive, örömmel üdvözlöm ezt a reformot, amely a ministerelnök ur kezdeményezésére életbe lépett, mert ugy találom, hogy általában szerencsés gondolat és szerencsés koncepció a törvényhozó testület olyan második kamaráját kreálni, amelyben a történelmi családok, az összes vallásfelekezetek képviselői épugy helyet foglalnak, mint a bíróságoknak, az iparnak, a kereskedelemnek, a mezőgazdasági érdekképviseleteknek, a tudománynak és egyéb szervezeteknek képviselői. Mondom, ezt igen szerencsés koncepciónak találom és meg vagyok győződve róla, hogy ez a külföldön is méltánylásra fog találni. Amikor azonban ezt kifejezésre juttatom és megállapítom, egyszersmind mély sajnálkozásomnak is kifejezést akarok adni a felett, hogy a régi főrendiháznak egyes igen értékes tagjait nem látom itt, mint aminő például Gaál Jenő barátom, a kiváló közgazdász, Rákosi Jenő író, Prónay Dezső, a mi alkotmányunk egyik legalaposabb ismerője és mások. Végezetül pedig — mert nem akarom a Ház türelmét sokáig igénybevenni, — legyen szabad eg-y kijelentést felolvasnom (olvassa): »A felsőház több, velem a jogfolytonosság elvéhez való ragaszkodásban együttérző tagjának nevében, a következőket vagyok bátor kijelenteni: Hazafias kötelességünk teljesítésében készséggel veszünk részt csonka Magyarország azon felsőházának munkájában, melyet az 1920:1. törvénycikkben kifejezést nyert nemzeti szükségjog alapján működő nemzetgyűlés létesített. De szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy ezzel nem akarunk praejudikálni, aminthogy nem is praejudik ál hatunk, a jogfolytonosság alapján fennálló alkotmányos tényezők, különösen pedig a törvényes király jogainak és az egész magyar nemzet elévülhetetlen igényeinek. Gróf Dessewffy Aurél, gróf Csekonics Endre, gróf Zichy Aladár, gróf Hunyady József, gróf Esterházy Pál (fraknói), gróf Somssich László, báró Vécsey Miklós, gróf Erdődy Sándor, gróf Széchenyi Aladár, gróf Zelenski Róbert gróf Edelsheim Gyulay Lipót, gróf Széchenyi Emil, gróf Semsey László, gróf Batthyány Lajos, gróf Cziráky József, gróf Esterházy László.« Gr. Bethlen Pál körjegyző : Szmrecsányi Lajos egri érsek őexcellenciája ! Szmrecsányi Lajos : Mélyen tisztelt Felsőház ! A megbomlott, szerencsétlenül és erőszakosan megbontott magyar alkotmányos rend helyreállitása
