Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.

Ülésnapok - 1927-3

8 Az országgyűlés felsőházának 3. ülése 1927. évi január hó 31-én, hétfőn. szolgálata, de a felsőháznak sem kizárólagos feladata az egyoldalú konzervativizmus. (Helyeslés.) Az állam szuverén akaratának meghatározása a két Ház célja. Mindkét Háznak az állam és társadalom összes lényeges tartalmát kell visszatükröznie. Ebből az összhangból kell fakadnia annak a nemzeti akaratnak, mely mint parancs vagy tilalom az ország törvénytárába kerül. Nem az, a mértéke a felsőház életképességének, hogy hány konfliktust teremt a két Ház között, hanem az, hogy — elkerülve a felesleges összeütközéseket — a két törvényhozói szerv működésében az általánosan megnyugtató megoldást, az ellentétes érdekek súrlódásának bölcs eredőjét találja meg. (Helyeslés.) Épen ezért téved nézetem szerint az, aki azt hiszi, hogy a felsőház annál inkább töltheti be hivatását, minél távolabb áll a két Ház között feltétlenül igényelt bizonyos közös elvek szükségességének elismerésétől. Nézetem szerint bizonyos közös elvek szükségességének elismerése nélkül egyszerűen lehetetlenné válik az együttműködés. A kétház-rendszernek egyenesen az a létjoga, hogy az ellentétek fölé emelkedő szuverén állami akaratot tudja biztosítani. Olyannak kell tehát lennie annak a felsőháznak, hogy abban a társadalom mindazon elemei, melyeknek a közvélemény előtt elismert tekintélyük, kiváló értékük van, képviseletükkel résztvehessenek az állami akarat megalkotásában. Ez a jogcíme a felsőháznak kétszeresen fontos, ha széles alapon nyugszik a képviselőház választói jogrendje. Ezért szükséges, hogy a történelmi alkotmányos tradíciók életképes erejének mindenekfelett tiszteletben tartása mellett a magyar társadalom és közélet ma súllyal biró képviselői is résztvehessenek a nemzeti akarat kimunkálálsában. Veszedelmesnek tartanám azonban, ha az érdekképviselet jelszava alatt egyes csoportok a törvényhozás termében csak a külön érdekek képviselőinek tartanák magukat. Itt a Ház minden egyes tagjának, bármely jogcímen foglal is helyet, egyenlő joggal a nemzeti egyetemesség nagy közérdekét kell szolgálnia. (Élénk helyeslés.) A legnagyobb bűn a nemzet rétegei között kiélezni az ellentéteket, kiélezni a szakadékokat, külön világokat teremteni. Nekünk egy világot kell alkotni, és az legyen a nemzet összefoglaló nagy közös érdeke. (Élénk helyeslés.) Vannak, akik tépelődnek azon is, hogy a vegyes összetétel mellett nem fog-e szenvedni az összhang érdeke. Nyiltan és határozottan kimondom azt a meggyőződlésemet is, hogy nem osztozom azok aggodalmában sem, kik a mai felsőházi testületi szellemét féltik attól a vegyes módszerű összetételtől, melyen a mai felsőház szervezete nyugszik. Nézetem szerint csak ezzel a módszerrel lehet a felsőház a magyar társadalom minden kiváló, súllyal biró tagozatának hű kifejezése. Ne felejtsük el, hogy az igazi testületi szellemet mindig az emberek maguk alkotják és nem a szervezeti formulák. Erre áll, amit egy nagy francia iró mondott: »Les réglements sont rien, les hommes sont tous.« (Helyeslés.) Én nem kételkedem, hogy ebben a Házban ki fog fejlődni azi igazi fenkölt szellem, az a szellem, mely a magyar társadalom egységében keresi erőforrását. Az a szellem, mely csak veszedelmet, súlyos veszedelmet lát a széthúzásban, a foglalkozásbeli mesterséges elkülönzésekben. Én bizitosan tudom, érzem, hogy hazám életkérdéseinek a nagy közös célokban való egyetértő ereje fog minket összekapcsolni. (Élénk helyeslés.) A politikai életet általában alá kell támasztani a legnagyobb erőnek, melyre szegény agyontiport hazánknak szüksége van. Ez az erő az egészséges, a magyar nemzeti érzésben, a kqzös nagy nemzeti ideálokban, az igazi nemzeti kultúra pillérein összeforrt becsületes társadalmi megértés. Ez a megértés az, mely véget vethet a félrevezető jelszavak, az ürességtől kongó deklamáció uralmának. Ez a megértés az, mely megakadályozza a tudatlanság, az értelmetlenség felülkerekedését, a tekintély és fegyelem felborulását, a szélsőségeket és forradalmakat, az alacsony szenvedélyeknek felizgatását. Csak ez a megértés biztosithatja a tervszerű, nyugodt közművelődési, gazdasági és a szociális békés fejlődés munkáját. Fel kell ismernünk, hogy ezt a rettenetes katasztrófát, a vesztett háború, a forradalmak, az ország kétharmad részének elvesztése, a bolsevizmus, a megszállások csapásait csak ugy vagyunk képesek ellensúlyozni, ha az egész magyar nemzet az ujjáalkotó munkában a nagy célok egységének felemelő színtájára tud emelkedni. (Élénk helyeslés.) Folyton halljuk a néplélek megújhodásának kívánságait, az erkölcsi erők fokozását, de, fájdalom, akik a leghangosabban kiáltanak, sohasem maguktól, hanem másoktól várják à megújhodási munka megkezdését. Kezdjük meg mindnyájan magunkon. Urbi et orbi kell hirdetni, hogy a megújhodási munkában az erkölcsi erők fokozásában legelői kell járni az államhatalom minden tényezőjének, a kormánynak, a végrehajtó hatalom minden szervének, a törvényhozásnak. Igen, az országgyűlésnek, még pedig a legelső sorban, mert csaknem mindenütt a parlamentáris országgyűlési rendszer színvonalának lesülyeclését emlegetik, sőt a parlamentarizmust mint túlélt intézményt nemcsak irodalmi művek doktrinerjei, de komoly felelősségteljes állásban lévő konzervatív államférfiak is uj intézményekkel kívánják felcserélni. Ebben a forgatagban legyünk résen; nekünk hűeknek kell maradnunk legnagyobb kincsünkhoz, történeti alkotmányunknak ahhoz a nagy közjogi egyetemességéhez, melyet csak a vallási misztikumhoz tudunk mi magyarok hasonlítani. (Élénk helyeslés.) Alkotmányunk sáncain belül se nemzetiség, se vallás, se pártkűlönbseg nincs; megbonthatatlan és szent szálak azok, melyek minket a magyar közjog legnagyobb kincséhez, a szent koronához fűznek. OroJc büszkeségünk, hogy a feudalizmus és patriarchális magánjogok régi századaiban mi a szent korona tanában már az állam közjogi színvonalára tudtunk emelkedni. Ezt ne felejtsük soha, ezt iparkodjunk mindig tisztán látni, habár szenvedésekkel teli korunk a legnagyobb igazságokra is sokszor csak homályt, kódot borit. Nekünk a nagy nemzeti hagyományok tudatképző, politikai lelkiséget alkotó hatalmat, mindig át kell értenünk, mindig át kell ereznünk. Hiába akarják némelyek sápkóros kételyeikkel megostromolni a nagy nemzeti hagyományok értékét, ma már a tudomány legjelesebbjei bátran szállnak szembe azzal a romboló irányzattal, mely fenhéjázóan lomtarba akarta dobni a nemzeti hagyományokat. Egy világnak kellett összeomlania. mondja egy kivalo iro, hogy a történészek Máriusok gyanánt siránkozzanak újból Kartágó romjain, hogy rábukkanjanak a nemzeti hagyomány es legenda tudományos értékére. A kétkamara-rendszerben a mi egyik fel-