Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.

Ülésnapok - 1927-3

Az országgyűlés felsőházának 3. ülése delt közhatalmi tényezők nem működhetnek, akkor, ha a nemzetet az anarchia rombolásának nem akartuk átengedni, az életszükség, tehát a szükségjog parancsolta a közhatalmak átmeneti szervezetét és mindaddig, mig- az r alkotmányos törvényhozás másként nem intézkedik, ennek a szervezetnek köteles tiszteletét Is. Ez adta meg törvényhozási létjogát a régi alkotmányunkban ismeretlen intézménynek, a nemzetgyűlésnek, és ha a teljes jogfolytonosság megvalósításához még ma sem juthatunk, azt mégis határozottan megállapíthatjuk, hogy a kétkamarás törvényhozással, mely a magyar alkotmányos fejlődés évszázadokra terjedő hagyománya, a haladás útjára léptünk és ezzel épen nem állított fel a nemzetgyűlési törvényhozás oly akadályt, mely a teljes jogfolytonosság helyreállítását veszélyeztetné. T. Felsőház! Nem lehet az elnöki széknek feladata az újonnan alakított felsőház összeállításának kritikai boncolgatása, vagy a gyakorlati politika körén kívül eső elvont elméleti fejtegetésekbe való bocsátkozás. Csak annyit akarok kiemelni, hogy már a főrendiház tagjai élénken érezték a főrendiházi reform szükségességét. Abban a memorandumban, mely ' a főrendiház szünetelése idején a főrendek értekezlete a kormányzó ur Ö Főméltóságához és a kormányhoz intézett és teljes nyilvánosságra is hozott, arra is reá mutattunk, hogy tulaj donképen az a csekély reform is, melyben a főrendiházat az 1885-iki törvényhozás részesítette, egyenesen a főrendeknek már 1870-ben megindított kezdeményezésére történt. Szilárd volt az a meggyőződés is, hogy az ezeréves alkotmányos Magyarországban nem doktriner elméletek szabják meg az országgyűlési reform tartalmának helyességét, hanem a vezérlő gondolatnak annak kell lennie, hogy ki kell elégíteni ugyan a haladás követelményeit, de ezeknek a történelmi életképes tradíciókkal teljes összhangban kell maradni. (Élénk helyeslés.) Az tehát bizonyos, hogy midőn a volt nemzetgyűlés megszüntette az egykamarás rendszert és életbeléptette a kétkamararendszert, a jogtörténeti tradíció szellemében járt el. A kétkamara-rendszer gyökerei visszanyúlnak az első szent koronás királyunk alkotmiáínyáig. Mi nem kölcsönöztük a kétkamarás rendszert az angol alkotmánytól, a mi kétkamarás rendszerünk nem a tudományos elmélkedés, előrelátó spekulációk eredménye, hanem az akcidentális körülmények történeti fejlődése. Franciaország éleselméjü nagy alkotmányjogásza, a hires volt párisi tanár, Esmein, midőn a törvényhozó testület két kamarájáról beszél, nagyszabású alkotmányjogi művében azt mondja, hogy a törvényhozó testület kettős szerkezetének szükségessége csaknem axiómája a modern alkotmányjognak. Azután igy folytatja: »Minden nemzet, mely ezt alkotmányában megvalósította, részint közvetlenül, részint közvetve ezt a rendszert Angliától kölcsönözte; Magyarország — mondja a világhírű nagy francia köz jogász — az az ország, melyben Önálló, tiszteletreméltó történeti fejlődésnek az eredménye^ a kétkamararendszer.« Ma már tudjuk történeti bizonyossággal, hogy nem az 1608. k. u. első törvénycikk hozta be a kétkamarás rendszert nálunk, hanem ez már csak a régebbi tényleges állapot szentesítése. Az nem kétséges, hogy az ország nagy közvéleménye csak helyesléssel kiséri, hogy a 1927. évi január hó 31-én, hétfőn. 7 magyar törvényhozásban hosszabb szünetelés után újra a kétkamara-rendszer érvényesül. Abban is csaknem mindnyájan egyetértünk, hogy végzetes hiba volna, ha a történeti hagyomány teljes félretételével a nemzetgyűlés valamely ujkeletü papiralkotmány utánzásában kereste volna feladata teljesítésének^ útját. Abban csaknem mindnyájan egyetértünk, hogy törvényhozásunk ezeréves fejlődése alapján kialakult rendszerét kell alapul vennünk. Nekünk nemzeti kincsünk a mi történeti alkotmányunk. Ez nem királyi kegy egyoldalú ajándéka, nem szoba tudós munkája, nem feduális, nem patrimoniális rendszer szülöttje, — a mi alkotmányunk évszázadok óta a közjog- területe, melyből a királyi és nemzeti hatalom egységének gondolata emelkedik ki. Nekünk nem szabad a hevenyészett papiralkotmány ok radikális útjára tévelyegni; nekünk bele kell kapcsolódnunk a történeti folytonosság ritmusába. (Élénk helyeslés.) A felsőház mai összeállítása bele is kapcsolódott, mert hisz a régi országgyűlésnek felső tábláját alkotó történeti jogcímek ma is helyet foglalnak az uj szervezetben. A felső tábla alapintézményében, a királyi tanácsban helyet foglaltak az egyházi és világi főméltóságok, ma is helyet foglalnak a megfelelő méltóságok és hivatalok vezetői. Az örökös főnemesi jogcím jogosultsága a reprezentáció módosításával a mai szervezetben, is föntartatott. Midőn ezt a történeti jogcímet felemlítem, azt hiszem, mindnyájunkat mély fájdalommal tölt el annak tudata, hogy tőlünk elszakitott területeken számos történeti erényekben ragyogó örökös jogú család a magyar felsőházban biztosított képviseleti jog gyakorlatából — a trianoni szomorú helyzet kényszerítő erejének terhe alatt — ki van zárva, és ezért meghatót^ tan gondolunk Nagy-Magyarország sok kiváló férfiára, kiket hozzánk közös célok, közös eszmények hű ápolása fűz. (ügy van!)^ Hogy folytassam a történeti címeket, felemiithetem, hog-y történeti előzménye van annak is, hogy a vármegyei és városi törvényhatóságok és az egyetemek részére választási jog van biztosítva. Tudnivaló, hogy még 1848 előtt többizben volt tervezve, hogy a törvényhatósáigok követküldési jogukon felül a felsőtáblát is a törvényhatóságok által választott tagokkal kiegészítsék. Köztudomású az is, hogy a budapesti egyetem országgyűlési kö vétkül débi joga többizben terveztetett. Ha a történelmi jogcím nem hozható is fel a különféle társadalmi intézetek és szervezetek beillesztése mellett, de bízvást elmondhatjuk, hogy ezt a haladó kor viszautasithatatlan követelménye tette szükségessé, mert ezzel a közművelődési és gazdasági közérdekek célját szolgálja a felsőházról alkotott törvény. Sok szó esett nemcsak az elméletben, de a gyakorlati politikában is a második kamara célja felől. Joggal várhatja el tőlem a t. Felsőház, hogy midőn elnöki székemet elfoglalom, teljes nyíltsággal tájékoztassam a t. Ház minden tagját afelől is, miként gondolkozom a felsőház céljáról. (Halljuk! Halljuk!) Némelyek a két Házban egészen ellenkező elvek, sőt politikai világszemléletek védőszervezetét látják. Ebből azután némelyek nagyon felületes következtetéseket vonnak le. Az egyik Háznak értékelését a másikkal szemben ebből az egyoldalú hamis nézőszögből Ítélik meg. Ez a leghelytelenebb álláspont, mert félreértésen alapszik és félrevezetést szül. A képviselőháznak nem kizárólagos kiváltságra a haladási elv 3*