Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-103

A FŐRENDIHÁZ CÍII. ÜLÉSE. 65 szetes, hogy igen nagy megterheltetésekkel leszünk kénytelenek nemcsak a háború után, hanem már a legközelebbi napokban is előállani, amelyeknél azonban mindenesetre ügyelünk arra az általános szempontra, hogy azok a teherviselés képessége szerint oszoljanak meg. •— még pedig nemcsak az egyének, hanem a különböző gazdasági ágak között is, — s emellett ügyelünk a teherviselési képességnél arra is, hogy a progresszivitás elvét is érvényesítsük. Individualizálni is lehet bizonyos szolgáltatásokat, e tekintetben azonban vigyázuunk kell, mert itt a technikus keresztülvitel képezi az individualizálás akadályát. Mégis, amennyiben ez egy helyes adómegoszlásnál keresztülvihető, mindenesetre keresztül fogjuk azt vinni. Ennyit az adókról. Emiitette ő méltósága a bank-birtokokat is. A bankok nálunk két szempontból szoktak birtokot szerezni. Először, hogy parczellázzanak és másodszor van néhány vállalatunk, amely gyakorlati gazdasággal, mezőgazdasággal is foglalkozik, t. i. kezel nagy uradalmakat. Ez többnyire ugy keletkezett, hogy e vállalatok bizonyos gyáralapitásokkal vannak összekötve, pl. czukorgyárak alapításával. Amennyiben ilyen gazdasági indokok szólnak mellette, nem is ellenezném azt, hogy egy bizonyos fokig a bankok gyári gazdaságokat folytassanak, először azért, mert azok előljárnak a gazdaság intenzivitásában ós ezáltal gyakorlati példát mutatnak, másodszor azért, mert igen nagy súlyt kell fektetnünk arra, ha egyáltalában gyáriparral és pedig a mezőgazdasággal összefüggő gyáriparral foglalkozunk, hogy azok a felállítandó gyárak saját nyersanyag-szükségletüket önmaguk elégíthessék ki és ne legyenek a várható viszonyok esélyeinek kitéve. Pl. a mi czukorgyáraink nagy részének egyik ereje az osztrák czukorgyárakkal szemben épen abban áll, hogy nyerstermény szükségletüknek mintegy 40, vagy 50%-át is saját üzemükben állítják elő. Amennyiben tehát ily okszerű gazdasági indokok szólnak mellette, nem lehet ellenezni, hogy egyes bankok gyakorlati gazdasággal foglalkozzanak. Egészen más a parczellázási tevékenység, amely, megengedem, jogosult gazdasági tevékenység, de igen sokszor ellentétben áll a közérdekkel. Természetes, hogy aki parezelláz, az minél nagyobb nyereségre akar szert tenni ós talán épen a birtokoknak időközben előálló nagy áremelkedése óv meg bennünket olyan katasztrófáktól, hogy a nagy áron egyesek nyakába szakadt birtokok nem idézték elő egyenesen azok pusztulását. A birtokpolitikával függ össze ez a kérdés, ott lesz ennek helye. E tekintetben az előkésziő munkálatok most folynak aziránt, hogy ezek a parczellázások és ezzel kapcsolatban a birtokmegoszlásnak kérdései lehetőleg altruistikus alapon, mindenesetre a nagy közbeeső nyereségek kizárásával valósítsák meg azt a birtokpolitikát, FőrendiMsíi Napló, 1910—1915* V, kötei amely mindannyiunk törekvése. Ezt a birtokpolitikát Széchényi Viktor gróf emiitette itt fel és ő fejtette ki, hogy t. i. lehetőleg igyekezzünk arra, hogy az u. n. parasztbirtokot, — én már nyilatkoztam e kérdésben, — terjeszszük ki és valósítsuk meg. Csak egygyel legyünk tisztában. Ne gondoljuk, hogy az egy rögtön megvalósítható dolog és valahogy túlzásokba ne menjünk. (Helyeslés.) Mert ha túlzásokba megyünk, akkor el fog veszni az az igazság, amely különben ezen politikában rejlik. Ez kétségtelenül a nagyobb birtokoknak korlátozását vonja maga után és a kötött birtokoknak is bizonyos korlátozását fogja maga után vonni, de vigyázzunk, hogy ezen korlátozásoknál is ne menjünk túl azon a határon, amidőn azután az nem a gazdaság okszerű fejlesztésének előnyére, hanem egyenesen hátrányára válik. Méltóztassanak most megengedni, hogy Berzeviczy Albert ő excelleneiája „ által felhozott bizonyos kérdésekre válaszoljak. 0 excellenciája mindenekelőtt a kiegyezésről szólott. A kiegyezésnél nagyon kívánatosnak tartom és talán egyike voltam azoknak, akik először iniciálták azt, hogy általában gazdasági berendezkedésünkben hosszabb terminusra kell tekintettel lennünk, egy hosszabb terminusra azért, mert a gazdasági bizonyosságnak előfeltételeit kell megteremteni. Bizonytalan helyzetek között ne számítsunk vállalkozási szellemre. Nálunk ugy a közszolgálatoknak, mint közviszonyainknak berendezésével tekintettel kell lenni arra, hogy ne menjünk túl azon a határon a közszolgáltatásoknál, amelyek azután a vállalkozást megsemmisítik. Ha valaki azt mondja, hogy hiszen olyan részét veszik el jogomnak, vagy vagyonomnak, hogy nem tartom indokoltnak azt, hogy a fenmaradó összeggel gazdasági tevékenységet folytassak, ez áll a közszolgáltatásokra vonatkozólag is. Kell, hogy bizonyosságot teremtsünk, még pedig hosszú időre, a gazdasági vállalkozás tekintetében is, hogy ahhoz alkalmazkodhassunk és berendezkedhessünk. Mi Németországgal folytatunk tárgyalásom kat és nézetem szerint egy szorosabb, behatóbb gazdasági kapcsot kell is Németországgal megállapítanunk. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen a mi gazdasági vonatkozásainknak, ha a normális viszonyok közötti forgalmat veszszük tekintetbe, több mint 50°/o-a, pénzügyi vonatkozásainknak pedig még jelentékenyebb része Németországra esik. Nagyon természetes tehát, hogy itt oly érdekközösséget kell megállapítanunk, amely érdekközösség erősítse a mi viszonyainkat, szabályozza azokat; amely érdekközösség biztosítsa, vagy tegye lehetővé azt, hogy a közeli keleti piaczokon is részesüljünk egyforma elbánásban. Ilyen körülmények között nagyon természetesen a kiegyezési tárgyalásokat ilyen tágabb keretben kell felvennünk. Sajnálom, hogy részint technikai okok, részint, megengedem, politikai okok is, — és peclig nemcsak a mi részünkről 9