Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-103
66 A FŐRENDIHÁZ Cl II. ÜLÉSE. hanem azok részéről is felmerülő politikai okok, akikkel tárgyalunk, — merőben lehetetlenné teszik, hogy azonnal folyamatba tegyük ezeket a tárgyalásokat. Megjegyzem, hogy még gazdasági köreinknek is egy része, — és ez alatt nem a mezőgazdasági köröket értem, hanem ipari és kereskedelmi érdekköreinknek egy részét is, — azon tendencia mellett van, hogy egy provizóriummal dolgozzunk egyelőre és ez a tendencia mindinkább erősödik. Ilyen körülmények között ugyanazt az álláspontot foglaltam el, amint ezt programmbeszédemben kifejtettem, amely álláspontot nemcsak a közvetlen megelőző, hanem a korábbi régime is elfoglalt, amely a kiegyezéseket kötötte, hogy rendkívüli viszonyokat kivéve a jövő országgyűlésnek kívánom ezt a döntést fentartani. Azt a kérdést, hogy illetékes-e ez az országgyűlés ilyeneknek vitatására, megengedem, hogy többen tették, de az én részemről a főrendiházi tag ur ezt nem hallotta. A másik kérdés, amelyet méltóztatott felemlíteni, a választói jognak és a közigazgatásnak kérdése. A választójog tekintetében igenis azt hiszem, hogy azt az álláspontot kell elfoglalnunk, hogy ezt a bennünket annyira, szétválasztó, a mi közfelfogásainkat annyira uraló, néha hamis irányban uraló kérdést mielőbbi megoldásra juttassuk, mert ennek megoldásából fog előállani az a békés állapot, amidőn arra a nagyon is szükséges együttműködésre, ugy amint azt ő excellenciája igen szépen kifejtette nemzetiségi szempontból, de nézetem szerint gazdasági szempontból is mellőzhetetlenül szükségünk van. Ezen a választójogi kérdésen kell túlesnünk. Hiszen utalt arra ő excellenciája, hogy ő attól tart, hogy ha ezt a választójogi kérdést nem most oldjuk meg, akkor az egy radikálisabb irányt fog venni. Utalt arra is, hogy ha talán a közigazgatás kérdését nem megfelelőleg oldjuk meg, ugyanezek a veszélyek fenyegetnek bennünket künn a perifériákon is. Ezeket, méltóságos főrendek, egész külön szempontok szem előtt tartása mellett kell annak idején reformálnunk és rendeznünk. Én arra kérek mindenkit, hogy ugy a választójogra, mint a közigazgatás reformjára vonatkozó nézeteit és bírálatát legyen szíves azon időre fentartani, midőn a választójogra vonatkozó javaslatainkat előterjesztjük, ami legközelebb fog megtörténni és a közigazgatás reformjára nézve is egy közelebb részletesen előadandó programmban majd előadjuk azokat a detailokat és irányokat is, hogy mikép kívánjuk annak kérdéseit megoldani. 0 excellenciája általános igazságokat hozott fel, hogy a házszabályok szigorítása, vagy a szigorú házszabályok fen-tartása, az administráció megfelelő keretekben való berendezése, mindezek előfeltételei és követelményei a választójognak s én azt hiszem, hogy ezek annyira átmentek már a köztudatba, hogy azok igazságát kétségbevonni soha senki sem fogja. A választójog kérdése, minél inkább hagyjuk, hogy menjen át a közvéleménybe, kisebb detailaira nézve is megérlelődik. S ha én azt nézem, hogy ez a kérdés miként érlelődik meg, azon örvendetes tapasztalásra jutok, hogy ezen érlelődés nem elválasztó, hanem inkább kölcsönösen megértő dolgokra vezet. Azért, habár ragaszkodom is ahhoz, hogy bizonyos határig azt a választójogot ugy, amint kontempláltuk, változatlanul kívánom fentartani és semminemű paktálásba, vagy ilyenekbe bsle nem megyek, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy mindig a megértés politikáját kívánom valósítani és nem a szétválasztó, hanem az egyesítő megértést kívánom elősegíteni. 0 excellenciája azután kiterjeszkedett a mi legkényesebb kérdésünkre. És ez a cseh-kérdés, a délszláv-kérdés, szóval azon kérdések, amelyek államunk integritása elleni támadásokat, törekvéseket vonnak maguk után. Ezek annyira komoly kérdések, hogy állandóan figyelemmel kell kisérni azokat. Többszörösen nyilatkoztam már ezekben a kérdésekben, hogy mi lehet a mi feladatunk. Első feladatunk megakadályozni azt, hogy ezen törekvések államunk területére át ne csapjanak és ahol már átcsaptak ós olyanok vannak, akik szintén ilyen törekvéseket képviselnek, nem ugyan szétválasztó, hanem egyesítő irányban, hogy idecsatoltassék valami, — ez különösen a délszlávokra vonatkozik, — mindenesetre gondját és módját kell ejtenünk annak, hogy ezek a felfogások itt gyökeret ne verhessenek. Nem tehettem mást, mint hogy a kormányzat átvételekor biztosítékokat szereztem magamnak e tekintetben, mielőtt azt átvettem. Többszörösen nyilatkoztam ebben a kérdésben, hogy milyen biztosításokat nyertem. Remélem, hogy ezek lesznek a döntők és nem azon incidentaliter felmerülő törekvések, amelyek most napról-napra megújulnak. De .ezzel még nem érjük be. Azt, hogy parlamenti testületekben milyen nyilatkozatok történnek, azt hiszem, ezt meg nem akadályozhatjuk. Mi csak egyet kérhetünk az ottani vezető elemektől és különösen a kormánytól, hogy ilyeneket egész határozottsággal visszautasítsanak. Azután felállítottuk azt a követelést, hogy ezek büntetőjogilag is üldöztessenek, ha olyan helyen tétetnek, ahol a felelősségrevonás lehetséges. Amint már voltam bátor a képviselőházban jelezni, az osztrák igazságügyministerrel hivatalos tárgyalásokba is bocsátkoztam. De tovább mentem most, mikor az incidensek történtek, ugy hogy követelnem kell az osztrák kormánytól nemcsak ezen büntetőjogi sankciónak életbeléptetését, hanem egyúttal azt, hogy a cenzúra utján is megakadályozza azt, hogy ilyen, államunk integritása elleni törekvések a sajtóban támpontot találjanak. (Élénk helyeslés.) Ezenkívül, bocsánatot kérek, mindenesetre