Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-103

64 A FŐRENDIHÁZ CIII. ÜLÉSE. tómra a mi hazai ujságpapirtermelésünk annak idején nem gondoztatott kellően. Most, a tizenkettedik órában óhajtották elővenni a papirtermelést. Idehaza egy papírgyárunk van csak, amely rotációs papirt állit elő, a nagyszlabosi papírgyár. Azelőtt a hermáneczi gyár is állított elő rotációs jjapirt, de ez megszűnt. A gyár körülbelül 40—45 waggont tud előállítani havonkint, ez a maximális produkciója, de ezen valamivel alul állit elő. Ha most méltóztatnak venni, hogy Budapesten a napi szükséglet öt waggon, akkor ez a papírgyár a szükségletnek körülbelül egy ötödét tudja fedezni. Más intézkedést is teszünk, amely folyamatban van; t. i. Kimpolungban, Romániában, megszereztünk egy ilyen rotációs papírgyárat. Nehogy azonban egy esetleges visszahóditás, vagy visszaadás folytán a papírgyár a levegőben maradjon, az a bankár-csoport, amely a szükséges pénzt összehozta, épen most van lent, hogy ezt megváltsa Ez azonban mind csak a jövő zenéje. Ne méltóztassék azt hinni, hogy hosszú időt jelent, de mégis azt hiszem, néhány hét beletelik, amíg ez a papírgyár megkezdi működését. Akkor azután lesz bizonyos tartalékunk. Ma is pl. 27 vaggon papir van útban Ausztriából. Bár minden intézkedés megtörtént a szállításra, a magyar államvasutakon uralkodó anyagtorlódás miatt ez a szállítmány nem lehet itt ma, vagy holnap és nem tudom, hogy mikor érkezik meg. Mindenesetre azonban utána nézünk a dolognak, hogy hol van ez a szállítmány? Annak bizony ki leszünk téve a napokban, hogy az újságok vagy redukáltan lesznek kénytelenek megjelenni, vagy egyáltalában nem jelenhetnek meg. Ennek az oka azonban nem mibennünk, nem hanyagságunkban van, hanem egyszerűen a körülmények alakultak ugy, hogy minden intézkedés daczára nem tudjuk a szükségletet kielégíteni, ami mindig előfordul ott, ahol más államokból beszerzendő árukra vagyunk utalva ós nem tudjuk azt magunk előállítani, ugy, amint előállíthatnánk, mert a szükséges nyersanyag nálunk termeltetik. Szólott továbbá ő méltósága arról, hogy a hadisegélyek és általában a jótékonysági intézetek ügye szerinte bizonyos szabályozást igényel. Tökéletesen igaza van ő méltóságának abban, hogy szabályozást igényel az a sokoldalú jótékonyság, amely most gyakoroltatik. Mi az Országos Hadsegélyző Bizottság újraszervezése utján igyekezünk is ezen a bajon segíteni, amennyiben egyes olyan intézetek, amelyek az Országos -Hadsegélyző Bizottsággal összefüggésben álltak s állanak, a czéloknak megfelelően csoportosíthatnak és a kiutalt összegek felhasználása is s

zigorubb ellenőrzés alá vonatik. A múltban e bizottságban annyi volt a teendő és olyan kevés tisztviselő állott rendelkezésre, hogy tulajdonképen ellenőrizni azt, hogy az egyes intézmények a kapott segélyeket miképen használták fel, az Országos HadsegélyzőBizottság maga nem is volt képes. Az átszervezés épen most van folyamatban és csak sajnálni tudom, hogy a számvevőségi személyzet általában annyira korlátozott számú, hogy az ezen munkához szükséges 4—5 számtisztet is csak a legnagyobb nehézségek árán tudjuk a ministeriumokból rendelkezésre bocsátani. Mindenesetre kívánatos, hogy ennél a lépésnél se álljunk meg, hanem igyekezzünk a jótékonyság gyakorlását egyrészt a lehető leghelyesebb irányba terelni, másrészt pedig magunkat minden visszaélés ellen biztosítani. (Helyeslés.) Festetits gróf ő méltósága, külügyi szervezetünk reformjáról beszélt. Én megengedem, hogy — ha reformnak nevezzük, — szükség van e tekintetben bizonyos intézkedésekre, valami nagyon sokat azonban nem tehetünk. Inkább csak az irányításról lehet itt szó. A mi külföldi misszióinknál alkalmazott segédszemélyzet mindig kénytelen, a dolgok bizalmas természeténél fogva siffrirozásokat és egyéb, az irodai teendőkhöz hasonlatos munkákat is teljesíteni. A segédszemélyzet feladata azonban csak az lehet, hogy igyekezzék felhasználni az ő tevékenységét a gazdasági és szociális viszonyoknak, az internacionális összeköttetéseknek figyelemmel kisérésére, konnexiók szerzésére és minden irányú informálódásra, ami magában is oly tág feladat, hogy a missziók segédszemélyzetét megfelelően elfoglalhatja. Azt hiszem tehát, hogy ez a reform abból fog állani, hogy egyrészt ezeket a feladatokat rendszeresítjük, másrészt pedig, hogy a missziók vezetőit abban is irányítsuk, hogy ezen általános tájékozódás mellett a főbb politikai kérdésekben is informálják személyzetüket és velük egyetértőleg járjanak el. Ez az, amit külügyi reformnak nevezhetünk s azt hiszem, sőt meg vagyok győződve, hogy a külügyminister ur ezt keresztül is fogja vinni. Olyan reformot azonban, — bocsánatot kérek, — ne várjunk, amelynek az lehetne az eredménye, hogy a mi diplomáciánk, a német diplomácia, vagy bármely diplomácia is, ne legyen a jövőben kitéve annak a szemrehányásnak, hogy az eseményekről semmit sem tudott sehogy nem volt megfelelőleg informálva. Mert ilyen vádak mindig felmerülnek és nem lehet kívánni a diplomáciától, hogy a próféták régi időbeli szerepét sikerrel alkalmazhassa. (Igaz! Ugy van!) Azt megkívánhatjuk, hogy a diplomácia informálva legyen a viszonyokról, de hogy előre meg tudja mondani, mi fog következni, ismétlem, erre a prófétai teendőre diplomáciánk csakugyan nem vállalkozhatik. 0 méltósága megemlékezett még a közeli vagyonadóról és általában azokról a közszolgáltatásokról; amelyeket kénytelenek vagyunk behozni. Én már több alkalommal nyilvánítottam erre vonatkozó nézeteimet. Nagyon termé-