Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-103
A FŐRENDIHÁZ CIJI. ÜLÉSE. 61 sokkal több takarmányt engedélyez, mint a legintenzívebb tenyésztést igénylő sertéseknél. Ezelőtt másfél évvel volt az állattenyésztés érdekében Budapesten egy értekezlet. Ezen az értekezleten voltam bátor indítványt tenni abban az irányban, hogy kéressék fel az akkori földmivelésügyi minister, hogy az állattenyésztéssel kapcsolatos kérdések szervezésére, tanácsok és vélemény adására gyakorlati gazdákból álló országos bizottság szerveztessék. Annak idején a földmivelésügyi minister ur képviselője hozzájárult ehhez a dologhoz, nagyon sajnálom, hogy, bizonyára nagyon fontos okokból, ebből a dologból nem lett semmi. Pedig hogy a 'gyakorlati embernek véleménye mily útbaigazítást adhat és hogy ez sokszor milyen szükséges, az kitűnik abból, hogy igen sok rendelkezésnél az eredmény egészen más, mint amilyent annak kiadója vár. így például kénytelen vagyok rámutatni egészen röviden a szilva- és törkölypálinkafőzésre vonatkozó rendeletre, amely arról szólt, hogy milyen szövetkezeti főzdéket kell létesíteni, kik vannak jogosítva a főzésre? Az eredmény, csak Somogyvármegyéről beszélek, ahol igen nagy termés volt pálinkafőzésre alkalmas szilvában, az volt, hogy a fa alatt rohadt el a szilva, a törköly pedig a szemétdombon. Megtörtént ez pedig azért, mert a rendelkezés ugy van, hogy oly községben, ahol szövetkezeti főzdéket kellett felállítani, a szövetkezeti főzdéknek kell átadni a szilvát, törkölyt. Megjelent a pénzügyi igazgatóság hirdetménye, amely szerint szabad pálinkát kifőzni a kisüstökön is, amikor sem szilva nem volt, sem törköly. Augusztus 22-én jelent meg Somogyvármegyében ezen hirdetmény. A helyzet a következő. A szövetkezeti főzdék megalakultak a háború alatt. A szövetkezeti főzdék berendezésért fordultak az illető hatósághoz. Természetesen nem kaphatták meg, mert annak előállítása a háborúban lehetetlen. Kérték az egyes szövetkezetek a lefoglalt kisüstök felhasználhatását és ezek az ügyek, ezek a kórvények ma sincsenek elintézve. A faktum az, hogy a törköly a szemétdombra került. Azért voltam bátor ezt felemlíteni, mert ez nem történik meg, ha gyakorlati emberek vannak ott, akik a- rendelkezések eredményét előre látják, akiknek módjukban van kellő időben felhívni a rendelkezéseket kiadó hatóságokat, hogy idejekorán intézkedjenek. A háborús gazdasági élet egyáltalán magával hozta azt, hogy nézetem szerint kiépítendő volna egy szervezet, melyre a békében is szükség van, fejlettségünknél fogva kiépítendő volna egy szervezet, amely egy úgynevezett gazdasági közigazgatást végezne. Ennek a szükségét, azt hiszem, minden gazda, de főleg minden gazdasági kérdéssel foglalkozó hatóság leginkább érzi. Ennek létesítésére azonban az első lépést már most tartom szükségesnek megtenni, lehetőleg a gazdák érdekképviseletének megalakításával, amely kiinduló pontja lehet a gazdasági közigazgatási szervezet kiépítésének. Mikor én bátor voltam néhány megjegyzést tenni arra nézve, hogy a gazdasági termelés bizonyos pontig megnehezíthetik, leszögezni kívánom, hogy távol áll tőlem, ami különben az Ízléstelenség látszatát keltené, hogy panaszkodjam afelett, hogy a gazdálkodásnak üzleti szempontból való sikere hiányzik. Azért, említem ezt meg, mert vannak olyanok, kik hajlandók ilyen irányban is panaszt tenni. Elég hiba, hogy van ilyen eset. De ép oly hibának tartom azt is, ami a kormány részéről gyakran történt, hogy mikor egyes panaszok a gazdasági élettel kapcsolatban nagyon hangosak lettek, felemelték a maximális árat. Ezt azért emlitem meg, mert azon szálló hirek, melyek meg szokták előzni az ilyen ármegállapításoknak megváltoztatását, bár/ lehet, hogy egyáltalában légből kapott hír az egész, ugy szólnak, hogy a tej maximális árát fel akarják emelni. Bocsánatot kérek, van valaki az országban, aki elhiszi, hogy a tej több lesz, ha felemelik a maximális árát ? (Igaz! Ugy van!) Azt hiszem, nincs. Arról kell elsősorban gondoskodni, hogy tejet termelni lehessen. Attól nem kell félni, hogy az a tejtermelő gazda nem találja meg számítását, ha tud tejet produkálni. Ha felemeljük az árat, ez jó flastrom a gazdának, de tulajdonképen nem annak érdekében történik, akinek érdekében a tej termelődik, t. i. a fogyasztóközönségnek. Elvégre a termelés czélja a fogyasztás kielégítése. Amit itt körülbelül fél évvel előbb a fogyasztási igények kielégítésére bátor voltam megjegyezni, hogy azok az intézkedések, melyek akkoriban fennállottak, nem kielégítők a fogyasztás szempontjából, azt kénytelen vagyok megismételni. A fogyasztás kérdésével direkt kapcsolatban van a drágaság kérdése és tulajdonkép egyből deriválódik mindkettő; egyrészt azon intézményeknek hiányos működéséből, melyek hivatva vannak a fogyasztóközönséget ellátni, másrészt abból a bizalmatlanságból, mely a fogyasztó közönséget eltölti, hogy nem találja biztosítottnak magát a tekintetben, hogy azt, amire joga van, megvásárolhassa. Minden ilyen rendelkezés, mely a forgalmat szabályozza, egyszersmind előírja azt a módot, amely szerint hivatalos formában az illető fogyasztó a maga igényeit kielégítheti. Sajnálattal konstatálom és ezt mindenki tudja, hogy azok az intézmények, melyek erre hivatva vannak, ezt lebonyolítani nem képesek. Ezen intézmények hiányos működése eredményezi azután azt, hogy a hivatalos forgalom • mellett kialakul' egy klandestinus forgalom, mely az ármegállapitó kereslet és kínálat örök törvénye szerint működik és fokozza a drágulást. Kitűnik abból, hogy nem hiszi el senki, hogy maximális áron felül vásároljon az, akinek módja van maximális áron is vásárolni.
