Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-103
60 A FŐRENDIHÁZ CIII. ÜLÉSE. intézkedések, amelyek e czél elérésére történtek, sem a termelés biztosítását, sem pedig a javaknak a közérdek szempontjából való teljes kihasználását, szóval a kívánt czélt el nem érték. Ennek okát bizonyos fokig egyrészt azon intézkedéseknek, illetőleg rendeleteknek lényegében találom, másrészt pedig azoknak gyakran nem időszerű, elkésve történt megjelenésében. Nem akarom a méltóságos főrendek idejét azon okok felsorolásával igénybe venni, amelyek miatt egyes rendeletek későn jelentek meg, hiszen ezek megállapítására leginkább azok a faktorok illetékesek, amelyek azokat kiadták. Bizonyos nyomós okai bizonyára voltak ezen késedelmeknek,, de megvoltak a hátrányai is. Epén azért vagyok bátor most felhozni egyet azok közül a gazdasági kérdések közül, amelyek eddig nézetem szerint még kellőképen rendezve nincsenek és amelyek rendezése szerintem sürgősen szükséges. A Magyarországon egész éven át uralkodott rendkívüli szárazság olyan takarmányinség elé állította az országot, amely tudvalevőleg példátlan és amelynek következtében és biztosan kiszámithatólag az országnak az az állatállománya, amelyet sikerült eddig jó állapotban fentartani, semmi körülmények között rendesen kiteleltethető nem lesz. Minden egyes napi késedelem az állatállomány sok ezer mótermázsányi fogyását, nagy állatveszteséget jelent, amely elvégre is a fogyasztó közönségtől vétetik el. Épen azért sürgős szükségnek tartom, hogy az ország állatállományának csökkentése tervszerűvé tétessék; annak keresztülvitelére egy organizáció teremtessék, amely nemcsak az állatállomány idejekorán való értékesítését és az értékesítés módját biztosítaná, hogy annak idején, midőn főleg a kisember kénytelen lesz megválni állatjától, ne legyen kitéve annak a bizonyos kényszereladási uzsorának, amely feltétlenül be fog következni, hanem abból a szempontból is szükségesnek tartom ezt, hogy annak az állatállománynak csökkentésénél legalább a jó tenyészállatok jövője biztosíttassák. Itt röviden ki akarok térni, mert kénytelen vagyok kitérni a kormánynak egy rendeletére, amely 67.700. szám alatt jelent meg és amely a gazdasági szükségletek megállapítása kapcsán az állatállomány fentartására vonatkozólag is tartalmaz bizonyos útbaigazításokat és előírásokat. Sajnálatomra itt is kénytelen vagyok megjegyezni, hogy épen ezzel a rendelkezéssel azt a czélt, amelyet a kormánynak a rendeletet kiadó hatósága intendált, el nem érik ós pedig magában a rendeletben rejlő ok miatt. Csak egy-két dolgot akarok ebből a rendeletből kiemelni. Magyarországon a sertéstenyésztés fentartására koczánként 150 kilogramm abrakot engedélyez. A mangaliczasertést lehetséges ezzel a mennyiséggel fentartani, ha vannak megfelelelő legeltetési viszonyok, ami annak a sertésnek elengedhetetlen követelménye. Ahol azonban gyorsfejlődésü típusról van szó, amelynek élősúlya koczánkint 200 kiló és amelynek évenként 24 malacza van, ezzel az ólelemmennyiséggel fentartani egyszerűen lehetetlen, ugy hogy a gazda vagy kénytelen tönkretenni a tenyészetét, vagy pedig a rendelet rendelkezéseit be nem tartani. Azért említem meg ezt a dolgot, mert a hússertésről van szó, amely állat a leggyorsabban a legtöbb húst produkálja és legalább a tenyészetének fentartása annyiban kívánatos, amennyiben, ha az állatállomány csökkenése, vagy esetleg bármily körülménynél fogva hushiány állana be, a hússertés volna az, amely a leggyorsabban legtöbb húst bocsátana a fogyasztó közönség rendelkezésére. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok megemlíteni egy másik kérdést is. Amint a hússertés a húsellátás terén a legalkalmasabb állat, épen ugy a növényi táplálékok közül tudvalevőleg a burgonya az, amely a legtöbb táplálékot nyújtja a legrövidebb idő alatt. A burgonya szabályozásáról és felhasználásáról szóló 88.601. számú rendelet előírja a burgonyánál a vetőmag mennyiségét 9 métermázsában. Mintha bizonyos tervszerűség volna arra, hogy a leggyorsabban fejlődő állat és a legbővebben termő növényi élelem termelése lehetetlenné tétessék. 9 métermázsa burgonya engedtetik meg akkor, amikor Magyarországon általánosságban 12—14 métermázsa feltétlenül szükséges. Nem akarom azt feltételezni, hogy a kormány, illetőleg bocsánatot kérek, az intézkedő és illetőleg véleményező hatóságok abból indulnak ki, hogy eddig a magyar gazdák mindig csak pazaroltak, úgy a sertések etetésénél, mint a burgonya-vetőmag felhasználásánál. Mert, hogyha igy gondolkodnám, kénytelen volnék azzal a kéréssel fordulni a kormányhoz, illetőleg az illető kormányrendeleteket tervezőkhöz, hogy adjanak útbaigazítást a gazdáknak, hogyan kell a rendelet betartásával a termelést mégis fentartani ? Az eddigi gazdasági ismeretek alapján ezt lehetetlenségnek tartom. Amikor azt a megjegyzést tettem, hogy útbaigazítást kérek, távol állott tőlem, hogy akár az egyik, akár a másik minister urnak saját szakképzettségére nézve bármi néven nevezendő kritikát gyakoroljak. Nagyon is tudom, hogy egyikről sem tételezhető fel, hogy ne legyen tisztában azokkal a kérdésekkel, amelyekhez szólok. Kénytelen vagyok azonban megemlíteni azt, hogy bizonyos különösség tűnik fel ezen rendeleteknek tanulmányozásánál, hogy épen akkor, amikor egyik irányban, mondjuk, szűkmarkúság és a termelésre kártékony intézkedés történik, ugyanabban a rendelkezésben például az árpavetőmag holdanként 100 kilogrammban van megállapítva, amely mennyiség egyáltalában nem használtatik fel. Másrészről pl. a szamárnak, mint tudvalevőleg a legigénytelenebb állatnak,
