Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-103

A FŐRENDIHÁZ Cl II. ÜLÉSE. 59 ellenfeleink sokkal jobban tudják, hogy nálunk vasutas-sztrájk volt, mint a mi népünk. Még azt is meg tudom érteni, hogy nem szabad az élelmezési kérdésekről irni, mert ez esetleg fel­tárja a külföld előtt, hogy mi is élelmezési ne­hézségekkel küzdünk. De azt már igazán nem tudom megérteni, hogy mi az a hadi érdek, mi az a magasabb szempont, mely 200—300 dohány­gyári munkásleány sztrájkjáról szóló hirek köz­lését lehetetlenné teszi. Az igazságügyminister ur talán jóvá akarta tenni azt a hibát, melyet az ország pénzügyeit kormányozó kollegája el­követett, amikor ezeknek a szerencsétlen leányok­nak helyzetén nem akart javítani és az elmaradt fizetési pótlékok helyett talán rangemelésben kívánta részesíteni a dohánygyári munkásleányo­kat, hogy hadi érdeknek minősítette őket ? De vannak itt, sajnos, még czifrább utasí­tások is. Felolvasom őket sorban (olvassa): »Bizalmas értesítés, október 2. A hadfelügyeleti bizottság albizottsága felsőbb meghagyásból kéri a t. szerkesztőségeket, hogy osztrák államférfiak­nak mai királyi kihallgatásáról semmiféle hírt ne közöljenek.« »Bizalmas értesítés. Budapest, 1917 szept. 25. A sajtóalbizottság felsőbb uta­sításra felkéri a t. szerkesztőségeket, hogy Badic parasztpárti képviselőnek a horvát országgyűlé­sen tartott beszédére és az ezzel kapcsolatos botrányra vonatkozólag semmit se közöljenek és ezzel a beszéddel és botránynyal ne foglalkoz­zanak. « »Bizalmas értesítés aug. 13-áról. A had­felügyeleti bizottság sajtőalbizottsága tisztelettel felkéri a t. szerkesztőségeket, hogy Andrássy Gyula gróf mai audienciájáról és a holnapi bécsi villásreggeliről szóló tudósításoknak b. lapjukban helyet ne adjanak.« Különösen uta­lok az »Az Ujság« okt. 4-iki számára, amely­ben a cenzúra a ministerelnöki kihallgatásról szóló tudósításból 35 sort törölt. Kérdem most, hogy Andrássy Gyula gróf kihallgatása és a ministerelnök urnak audiencziára való meghívása szintén hadiérdek? És kétségtelenül hadiérdek Brődy Sándor­nak, ennek a kiváló irónak a »Szerető «* czimű darabja is, mert amint a Pesti Napló okt. 21-iki számából kiderült, ennek a darabnak a kritiká­jából is törölt jó néhány sort a hadiérdek szent nevében a mindentudó cenzúra. Egyébként lehet, hogy még ez a kis szín­darab is hadiérdek. Hiszen végeredményében minden, ami mostanában történik, valami össze­függésben van a háborúval. A belügyminister ur ő excellenciája nem respektálja a saját záró­őrarendeletét és ez is összefüggésben van a háborúval, mert ha háború nem volna, záróóra sem volna. Igazán kár, hogy az igazságügy­minister ur ő excellenciája nem deritette ki annak idején, hogy az országos kaszinói és margitszigeti mulatságok közlését is tiltja a hadiérdek. Ha sokáig gondolkoznék az ember, még arra is rájöhetne, hogy a földmivelési minister ur aktatáskája azért veszett el, mert háború van. Azt hiszem, épen elegendő okot soroltam fel arra, hogy bizalmatlan legyek a kormány iránt, De ismétlem, amit akkor mondtam, ami­kor Esterházy Móricz gróf volt ministerelnök ur kért pénzügyi felhatalmazást a főrendiház­tól, hogy addig, amig nem látom, hogy a kor­mány a legsúlyosabb veszedelmekbe dönti az országot, kénytelen-kelletlen, de megszavazom a felhatalmazást, mert első érdeknek tartom, hogy világháborúban az ország gépezetének működésében hiba ne essék. Tehát bármennyire bizalmatlan is vagyok ezzel a kormánynyal szemben, a felhatalmazási javaslatot, ismétlem, nem a kormány, hanem az ország érdekében elfogadom. Bizalmatlannak kellene lennem a kormány­nyal szemben akkor is, ha politikailag vele teljesen egy véleményen lennék. Jó ízlésem tiltja azt, hogy bizalomra kényszerítsenek azon nyilatkozat után, amelyet a választójogi minis­ter ur tett a néppártban, amidőn Tisza István gróf ezredes urat reklámezredesnek nevezte. Széchényi Viktor gr.: ízléstelenség! (Zaj! Elnök csenget.) Pálffy-Daun József gr.: Természetesen értem, hogy a választójogi minister ur dühös és toporzékol, amikor másról is esik szó az ország­ban, mint ő róla. O beszél valakiről, aki a háború 39-ik hónapjában, 57 éves korában, mint Magyarország volt ministerelnöke önként teljesít katonai szolgálatot, de elfelejti azt, hogy ezt a 39 hónapot eddig a választójogi minister ur otthon töltötte. Széchényi Viktor gr.: Mint polgőr! Pálffy-Daun József gr.: Nem hiszem, hogy a választójogi minister urnak joga volna így beszélni, sőt egyenesen azt mondhatnám, hogy sem a legfelső hadúr tetszésével nem fog találkozni, sem nem méltó a bársonyszékhez. (Tetszés.) Széchényi Viktor gr.: Menjen a lövészárokba! Elnök: Van szerencsém bejelenteni, hogy időközben a hadseregfőparancsnokság azt tele­fonálta a ministerelnökségnek, hogy Udine elesett. (Élénk éljenzés.) Folytatjuk a tárgyalást. Ki a következő szónok ? Hertelendy Ferencz jegyző: Inkey Pál báró! Inkey Pál b.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Legyen szabad az indem­nitási törvényjavaslathoz egész röviden hozzá­szoknom és ennek kapcsán a háborús kormány­zás néhány kérdésével foglalkoznom. Akkor, midőn a háborús kormányzás szük­ségesnek tartotta azt, hogy a gazdasági életet is vezesse, természetszerűleg magára vállalta a kötelességet, hogy egyrészt a termelést, másrészt pedig a meglévő javaknak lehetőleg a közérdek szempontjából való felhasználását biztosítsa. Saj­nálattal konstatálom, hogy azok az eljárások és 8*

Next

/
Thumbnails
Contents