Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-103

A FŐRENDIHÁZ CIIT. ÜLÉSE. 55 foltott ragasztott a földmivelésügyi minister ur becsületére. Mezőssy Béla földmivelésügyi minister: Arra nincs szükség 1 Pálffy-Daun József gr.: A földmivelésügyi minister ur becsülete azonban nem magánügy, tehát magánügykép nem is lett volna elintéz­hető, hanem közügy, az egész ország ügye. Mó­dot kellett volna tehát a vádlónak adni arra, hogy a vádakat bizonyítsa, illetve hogy a követ­kezményeket viselje, ha állított, de bizonyítani nem tud. A korábbi régime alatt különben más fel­fogás uralkodott abban a tekintetben, hogy mi a feladata egy ministernek, akit megvádolnak. Lukács László volt ministerelnök ur ő excellenciája, amikor őt Désy Zoltán, az azóta hősi halált halt országgyűlési képviselő vádak­kal illette, nem késett a dolgot a legnagyobb nyilvánosság elé hozni. Meginterpelláltatta magát a parlamentben és a pártjára való tekintetek által vont korlátok között feltárta az egész helyzetet. Válaszát a nagy többség tudomásul is vette, a képviselőház a, ministernek a fel­mentést meg is adta. Ámde Lukács László ő excellenciája, a magánember, látva, hogy a vádak el nem némulnak, nem bizottságra, hanem a törvényszékre bizta az ügy tisztázását. Ennek a lépésnek meg is volt Lukács László ő kegyel­mességére nézve az a pótolhatatlan előnye, hogy bár a vádlott a helyzet nyomása alatt fölmen­tetett, itóletileg állapíttatott meg, hogy Lukács László ő excellenciája magánbecsületét befeke­títeni e vádak alapján nem lehet. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő Polónyi Géza volt igazságügyministert égető vádakkal illette. Polónyi levonta a következmé­nyeket és lemondott, majd pedig esküdtszék elé vitte az ügyet. Ami jó volt Polónyinak és — amit ki­emelek, — a sokkal kevésbbé megvádolt Lukács Lászlónak, miért nem jó Mezőssy ő excellenciájá­nak? Hisz ily elintézés csak ujabb következte­tésre ad okot: arra a súlyos vádra, hogy Mezőssy ő excellenciája ki akart volna bújni a független magyar bíróság Ítélkezése alól. Kernelem, Mezőssy ő excellenciája nem sokáig fogja tűrni a lappangó gyanút, hanem odaviszi ügyet az egyetlen hely elé, ahova tartozik: a független magyar bíróság elé. A közélelmezés, közellátás terén a legsúlyo­sabb ínség, nyomor van. Hogy mást ne említsek, most, az ősz kezdetén alig van szén. A buda­pesti gázgyár, ha ez igy megy tovább, tekin­tettel arra, hogy tartalékai teljesen elfogytak, kénytelen lesz üzemét beszüntetni. Serényi keres­kedelmi minister ur, amikor a nyáron meleg volt, erősen hangoztatta, hogy rendet fog terem­teni a szénszállítás körül és azt mondta, hogy már biztosítva vannak azok a mennyiségek, amelyekre Magyarországnak szüksége van. Sándor László főkapitány ur kijelentette, hogy a szén­szállítás hiánya azzal a következménynyel fog járni, hogy a lakosság fele megbetegszik. Bárczy István polgármester ur maga is többször járt a kereskedelmi ministeriumban, Ígéreteket is kapott, bár a budapesti városházán azt beszélik, hogy a minister ur azt válaszolta volna neki: »Hát Isten vagyok én ?« (Derültség.) Az előbbi kormányok tagjai sem voltak Istenek és mégis valahogyan el tudták látni a közönséget és a fővárost szénnel. Kérdem a t. kormányt: hol van az orosz­lengyelországi szénbányák óriási nagy termése? Ez a kormány annyira energiátlan, hogy min­dent el hagy venni, hogy mint alázatos szolga odaad mindent és kérni semmit sem mer ? Bizonyára a világ legfurcsább gazdaság­politikai szerződése az, amely köztünk és a monarchia másik állama között létesült. Mi oda­adunk mindent: ökröt, bort, búzát és azalatt a nép idehaza éhezik, naphosszat ácsorognak a boltok előtt, a munkások lázadoznak, mert nincs élelmük s annak ellenére, hogy a bérek óriási magasra szöktek fel, pénzükért mit sem tudnak venni. Ezalatt Ausztria felesleges ipaiú termékeit sem tudjuk beszerezni. Nem akarok bőven kiterjeszkedni a rotációs ujságpapiros komédiájára. Az ujságközpont egye­bet sem tesz, csak deputációzik, néha a keres­kedelmi ministeriumban, máskor a ministerelnök­ségen. Most már sem papirost, sem Ígéretet nem kapnak; máskor legalább ígéreteket kaptak, Pesten nincsen papir, de tessék megnézni a Neue Freie Presse, a Wiener Tagblatt számait, e lapok félszázanként szórják az utcára hasáb­jaikat. Hol van itt a paritás ? A magyar lapokat annyira redukálták, hogy mig ezelőtt 32 oldal terjedelemben jelentek meg, addig ma már a nagy lapok csak 12 oldal, a kis lapok pedig 16 helyett 6 oldal terjedelemmel jelennek meg. A kereskedelmi minister ur azt mondta, hogy van szerződésünk a papirszállitásra nézve Ausztriával, de Ausztria nem tartja be. Hát nem tudta a kormány kikényszeríteni Ausztriá­tól, hogy szerződéseit betartsa ? Soha ilyen ked­vező helyzetben a monarchia másik államával szemben nem voltunk, mint ma. Zselénszky Róbert gr.: Ugy van! Pálffy-Daun József gr.: Az élelmiszerszál­lítást egyszerűen retorziós módon be kellett volna szüntetni és igy kellett volna kényszeríteni az osztrák kormányt arra, hogy eleget tegyen a szerződésnek. Ausztria mindent követel és mindent kap és ha igy megy tovább, egyáltalán nem lesz semmink, amit oda nem adunk Ausztriának, amellett, hogy semmit sem fogunk tőle kapni. Höf er közélmezési minister ur épen ma két hete jelentette ki a Iteiehsratban, hogy a Magyar­országból szállítandó marhák számát 4000-ről 6000-re fogják felemelni, hogy sikerült neki elérnie azt, hogy Magyarországból 30.000 darab ökröt vigyenek Ausztriába, ezenkívül havi 12.000 disznó helyett 16.000 darabot, a 90 vaggon szalonna

Next

/
Thumbnails
Contents