Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-103

A FŐRENDIHÁZ CIII. ÜLÉSE. 53 az azt közvetlenül követő nemzeti megújhodáshoz nem csak egy erős kormányra, de egy erős és egyöntetű kormányzó pártra van szükség. Olyat kell kívánnunk az országnak, amelynek keretén belül a megszakítás nélküli történelmi fejlődés minden őszinte barátja helyet találhasson tekintet nélkül a közjogi alapokra és amelyen kivül, vagy amelylyel szemben állana, mint folytonos hajtó, mint szüntelen buzdító és ellenőrző erő, a radikálisok ugrásszerű fejlődést követelő csoportja. Méltóságos főrendek! Mint aki évek koszszu során át a nép között éltem és a népért dolgoztam, megrögzött bennem az a meggyőződós, hogy a jövő nagy feladatai között nincsen egy sem fontosabb, mint a földbirtok reformja, amelyet épen a háborús viszonyok sürgős szükséggé érleltek meg. A háborús konjunktúrák tömérdek uj, a nemzet testéhez idegen elemet vetettek felszínre, juttattak nagy anyagi erőhöz és ezen idegen erők a legnagyobb mohósággal vetik magukat a birtokvásárlásokra. Olyan idegen, vagy talán még rövid idő előtt idegen elemekről van szó, amelyek még nem birtak hozzásimulni a nemzet testéhez, amelyeket az idő rövidsége, miatt a magyar faj asszimiláló képessége még nem bírt magába felszívni. Ilyen elemeknek tömeges honfoglalása csak kárára lehet az országnak s ártalmára a magyar fajnak. Ennek kellő ellensúlyozást kell adni, de honnan vegyük az ellensúlyt ? Máshonnan nem vehetjük, méltóságos főrendek, mint ama kimeríthetetlen rezervoárbóí, amelyet a magyar parasztság képez; az a magyar fajparasztság, amely ugy a fronton, mint idebenn az országban is mindenképen fényesen teljesítette kötelességét a háború alatt és amely oly sokoldalú fejlődési képességgél bir, hogy a belőle leszürődő súlyosabb egyedek lesznek a pusztuló középosztálynak legegészségesebb, legtermészetesebb, mert leghazafiasabb és legmegbízhatóbb pótló elemei. Tehát a parasztot kell szaporítani, a parasztot kell erősíteni, gyarapodásának és fejlődósének feltételeit kell megteremteni. Ezt azonban csak ugy tudjuk biztosítani, ha földhöz juttatjuk a parasztságot és ezen földbirtok megtartásában kellőképen körül is bástyázzuk. A földet kell felszabaditanunk. A kötött birtoknak részleges, okszerű, jelenlegi haszonélvezőinek minden anyagi megkárosodása nélkül való reformja lebeg szemeim előtt. Méltóságos főrendek! Mint a nagyméltóságú kormány nyilatkozataiból tudjuk, a kormány az országgyűlés esetleges feloszlatásának és uj választások kiírásának gondolatával foglalkozik. Hogy mennyi ebben a mumus és mennyi az őszinte szándék, azt természetesen megítélni nem áll módomban. Azonban alaposan ismerve az én vidékemen a nép hangulatát és következtetvén ebből az országos hangulatra: csak a legsúlyosabb hazafiúi aggodalommal gondolhatok egy háborusválasztásva.(Igaz! Ugy van!) Nem akarok feketén aláfesteni, nem akarom a riadót előbb megfújni, mielőtt ideje volna, de méltóztassék elhinni, mélyen t. ministerelnök ur, a nép körében annyi a gyújtó anyag, hogy egy háborús választás, amikor a demagógia sokkal jobban, mint valaha, fogja orgiáit ülni, oly lángra lobbanthatja a felhalmozott gyújtó anyagot, hogy ember legyen a talpán az a tűzoltó, aki azzal megbirkózni tud. A koronának ily tanácsot adni a legóriásabb felelősséget rója az illető államférfiura a nemzettel, a dinastiával és a hadsereggel szemben, olyan súlyos felelősséget, amelytől, mint ultima ratiótól kell, hogy minden felelős államférfiú visszariadjon. A javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök; Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tárgyalást. Radvánszky Albert b. jegyző: Pálffy-Daun József gróf. Pálffy-Daun József gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Mikor a hazánkban beállott rendszerváltozás folytán ő Felsége legfelsőbb akaratából a kisebbség került kormányra, az indemnitásnak a kormány által való előterjesztése alkalmával az Esterházy-kormánynyal szemben való aggodalmaimat hosszabb beszédben kifejezésre juttattam. Elmondottam akkor, hogy Esterházy gróf mint politikus túlfiatal és főleg a politikai kormányzás és metódus szempontjából nem alkalmas arra, hogy az országot a világháború által okozta nehéz körülmények között kormányozza. Belátta ezt maga Esterházy is és 52 napi kormányzás után, lelkileg és testileg megtörve, felmentését sürgősen kérte. A kormányban Esterházyt Wekerle Sándor ő excellenciája követte, aki átvette az Esterházy-kormánytól annak egész programmját, de nemcsak ezt vette át, hanem az egész kormányt is. Ez a jelenség a politika történetében nem egyedül álló. Láttunk gyakran kormányokat bukni és újra hatalomra kerülni. Csak nemrég történt Erancziaországban, hogy a Bibot-kormány beadta lemondását és a franczia köztársaság elnöke ismét Bibot-t bízta meg azzal, hogy uj, posszibilisebb kabinetet állítson össze, amit Bíbot meg is kísérelt; összeköttetést keresett a szocialistákkal, de nem talált, miért is megbízatását visszaadta. Azonban ez az eset, t. i. az, hogy a kormány megalakult és Wekerle Sándor ő excellenciája a kormányelnöki széket elfoglalta, engem arra késztet, hogy kifejezésre juttassam azon szerény véleményemet, hogy a kormányt és a kormány elnököt egymástól teljesen elkülönítve kell tekinteni. Wekerle doktor ur ő excellen-