Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-100

A FŐRENDIHÁZ C. ÜLÉSE. 17 Vigyázó Ferencz gr. (olvassa a törvényjavas­lat czimét, 1—3. szakaszait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat ekként részletei­ben is elfogadtatván, felkérem azokat, akik végszerkezetben elfogadják, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a kép­viselőház szövegezése szerint végszerkezetben el­fogadottnak jelentem ki, amiről a képviselőház értesittetni fog. Következik a hadsegitési és népjóléti czé­lokra engedélyezendő nyereménykölcsönről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Csekonics Sándor gr. jegyző (olvassa a pénz­ügyi bizottsági jelentést). Elnök: Kivan valaki általánosságban szólni a törvényjavaslathoz ? Csekonics Sándor gr. jegyző: Dessewffy Emil gróf! Dessewffy Emil gr. *. Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az előttünk fekvő tör­vényjavaslat, mint méltóztatnak tudni, tulaj don­képen kiterjesztése az 1913 : V. t.-cz.-nek, ameny­nyiben felhatalmazza a pénzügyministert, hogy hadsegitési és népjóléti czélokra 48 millió K név­értékű nyereménykölcsön-kötvényeknek kibocsá­tására engedélyt adhasson. Hogy mennyire indo­kolt ez a törvényjavaslat, azt a mai felszólalások a legjobban bizonyitják. Egy szempontot azonban kénytelen vagyok ő excellen oiájának becses figyel­mébe ajánlani, amit igen röviden tehetek, mivel Mailáth ó excellenciájának felszólalása, Somssich t. barátom felszólalása ép ugy, mint a minister­clnök urnak és a földmivelésügyi minister urnak válasza is megerősítettek engem abban, hogy majd­nem előnyösebb lett volna ezeket a felszólaláso­kat előbb hallani és teljes összhangba hozni ezt a javaslatot a háború alatt kijegeczesedett véle­ményekkel. En elfogadom azt az álláspontot, mely az 1889. évi IX. t.-cz. 1. §-ában van lefektetve és 48 millió K névértékű nyereménykötvénynek kibocsá­tására hatalmazza fel a pénzügyministert az Or­szágos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztositó Pénztár által az ipari és kereskedelmi alkalma­zottaknak a tüdővész elleni védelmére tervezett intézmény, továbbá a Budapesti Poliklinikai Egyesület és az Országos Közművelődési Tanács czéljaira. A mostani világháború beigazolta, hogy az 1913. évi V. t.-cz. ezen rendelkezése a magyar korona országai Vörös Kereszt Egyesületének, va­lamint a Hadi Gondozó Hivatalnak fokozott igé­nyeit kielégíteni nem képes. Egy szempontot azonban nélkülözünk ebben, ami most már nehezen reparálható, mert a képvi­selőház elfogadta a javaslatot és ez az, hogy bizo­nyos tekintetben a falu népének viszonyai el van­nak hanyagolva, amit röviden ugy lehetne kife­jezni, hogy majdnem árva a falu, ami közegész­ségügyi iskoláztatását és népjóléti intézményeit illeti. Felszólalásom tisztán arra szorítkozik, hogy Főrendiházi Napló. 1910—1915. V. köt. elfogadva ugyan a javaslatot, megnyugtató ki­jelentést kérjek a pénzügyminister ur ő excellen­ciájától, lesz-e mód és alkalom arra, •—mivel rövid idő alatt ujabb nyereménykötvények kibocsátá­sára hiába kérnők ő exeellenciáját, — hogy oly forrásokhoz jussunk, melyekből a népjóléti intéz­ményeket, a szociális szempontokat és pedig arány ­lagosan ugy a falu, mint a nagy emporiumok tekin­tetében kielégiteni lehet ? Én nem akarom a méltóságos főrendek szives figyelmét továbbra is igénybe venni, de mivel a* közvélemény az óriási gyűjtésekből a különböző központokba befolyt jövedelmek hovafordítása tekintetében tájékozatlan, nagy fontossággal bírna, hogy ő excellenciája válaszával a közvéleményt megnyugtassa. A javaslatot különben elfogadom. Gratz Gusztáv pénzügyminister: Nagyméltó­sága elnök ur, méltóságos főrendek ! Legyen szabad mindenekelőtt némi magyarázattal szol­gálnom a most tárgyalás alatt lévő törvényjavas­latnak antecedenciájára vonatkozólag. Amint a törvényjavaslat indokolásából kitűnik, a kor­mány azon kényszerítő szükség előtt állott, hogy bizonyos jövedelmi forrásokat nyisson meg olyan hadsegitő czélokra, amelyeknek nagyobb mérték­ben való dotálása feltétlenül szükségesnek mutat­kozik. Czélszerünek mutatkozott, hogy ezen ki­adások fedezésére olyan pénzforrásokat nyissunk meg, amelyek legjobban ilyen nyereménykölcsö­nök utján közelíthetők meg. Mikor ezen nyereménykölcsön kibocsátására, beterjesztendő törvényjavaslat megszövegezésére került a sor, azt a helyzetet láttuk magunk előtt, hogy a törvényhozásnak egy a nyereményköl­csönre vonatkozólag már megadott Ígéretével találkoztunk, melylyel feltétlenül számolnunk kel­lett. Azzal az ígérettel t. L, mely az 1913. évi V. törvényczikkben le van fektetve és mely az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbizto­sitó Pénztár által felállítandó tüdőbeteg-kórháznak, továbbá az Országos Közművelődési Tanácsnak és a Poliklinikai Egyesületnek biztosított körülbe­lül 7 millió korona összegű segélyt. Amikor tehát meg kellett konstruálni ezt a nyereménykölcsönről szóló törvényjavaslatot, számolnunk kellett aizal, hogy elsősorban teljesíteni kell a törvényhozásnak már régebben megadott ígéretet, melynek be­váltására csak a háború kitörése miatt nem került a sor. A kérdés az volt, lehet-e ezt a 12 millióra kontemplált kölcsönt felemelni? Az erre vonatkozó tárgyalások eredmény­nyel jártak, a nyereménykölcsönnek bizonyos mér­tékben való felemelése lehetségesnek bizonyult, de 1.200.000 darab sorsjegynél többet ezidősze­rint a piacz nem tudna felvenni. Ebből az követ­kezett, hogy csak ezen sorsjegyek eladásából szár­mazó 24—28 millió koronát tudtuk a jótékonyság czéljára biztositani. Ha számba veszszük a had­segitési czéloknál elsősorban tekintetbe jövő nagy intézményeknek, mint a Magyar Szent Korona Vöröskereszt Egyletének és a Hadi Gondozónak szükségletét és ha teljesíteni akarjuk a törvényhozás 3

Next

/
Thumbnails
Contents