Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-100
A FŐRENDIHÁZ C. ÜLÉSE. 17 Vigyázó Ferencz gr. (olvassa a törvényjavaslat czimét, 1—3. szakaszait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat ekként részleteiben is elfogadtatván, felkérem azokat, akik végszerkezetben elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerint végszerkezetben elfogadottnak jelentem ki, amiről a képviselőház értesittetni fog. Következik a hadsegitési és népjóléti czélokra engedélyezendő nyereménykölcsönről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Csekonics Sándor gr. jegyző (olvassa a pénzügyi bizottsági jelentést). Elnök: Kivan valaki általánosságban szólni a törvényjavaslathoz ? Csekonics Sándor gr. jegyző: Dessewffy Emil gróf! Dessewffy Emil gr. *. Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, mint méltóztatnak tudni, tulaj donképen kiterjesztése az 1913 : V. t.-cz.-nek, amenynyiben felhatalmazza a pénzügyministert, hogy hadsegitési és népjóléti czélokra 48 millió K névértékű nyereménykölcsön-kötvényeknek kibocsátására engedélyt adhasson. Hogy mennyire indokolt ez a törvényjavaslat, azt a mai felszólalások a legjobban bizonyitják. Egy szempontot azonban kénytelen vagyok ő excellen oiájának becses figyelmébe ajánlani, amit igen röviden tehetek, mivel Mailáth ó excellenciájának felszólalása, Somssich t. barátom felszólalása ép ugy, mint a ministerclnök urnak és a földmivelésügyi minister urnak válasza is megerősítettek engem abban, hogy majdnem előnyösebb lett volna ezeket a felszólalásokat előbb hallani és teljes összhangba hozni ezt a javaslatot a háború alatt kijegeczesedett véleményekkel. En elfogadom azt az álláspontot, mely az 1889. évi IX. t.-cz. 1. §-ában van lefektetve és 48 millió K névértékű nyereménykötvénynek kibocsátására hatalmazza fel a pénzügyministert az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztositó Pénztár által az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak a tüdővész elleni védelmére tervezett intézmény, továbbá a Budapesti Poliklinikai Egyesület és az Országos Közművelődési Tanács czéljaira. A mostani világháború beigazolta, hogy az 1913. évi V. t.-cz. ezen rendelkezése a magyar korona országai Vörös Kereszt Egyesületének, valamint a Hadi Gondozó Hivatalnak fokozott igényeit kielégíteni nem képes. Egy szempontot azonban nélkülözünk ebben, ami most már nehezen reparálható, mert a képviselőház elfogadta a javaslatot és ez az, hogy bizonyos tekintetben a falu népének viszonyai el vannak hanyagolva, amit röviden ugy lehetne kifejezni, hogy majdnem árva a falu, ami közegészségügyi iskoláztatását és népjóléti intézményeit illeti. Felszólalásom tisztán arra szorítkozik, hogy Főrendiházi Napló. 1910—1915. V. köt. elfogadva ugyan a javaslatot, megnyugtató kijelentést kérjek a pénzügyminister ur ő excellenciájától, lesz-e mód és alkalom arra, •—mivel rövid idő alatt ujabb nyereménykötvények kibocsátására hiába kérnők ő exeellenciáját, — hogy oly forrásokhoz jussunk, melyekből a népjóléti intézményeket, a szociális szempontokat és pedig arány lagosan ugy a falu, mint a nagy emporiumok tekintetében kielégiteni lehet ? Én nem akarom a méltóságos főrendek szives figyelmét továbbra is igénybe venni, de mivel a* közvélemény az óriási gyűjtésekből a különböző központokba befolyt jövedelmek hovafordítása tekintetében tájékozatlan, nagy fontossággal bírna, hogy ő excellenciája válaszával a közvéleményt megnyugtassa. A javaslatot különben elfogadom. Gratz Gusztáv pénzügyminister: Nagyméltósága elnök ur, méltóságos főrendek ! Legyen szabad mindenekelőtt némi magyarázattal szolgálnom a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak antecedenciájára vonatkozólag. Amint a törvényjavaslat indokolásából kitűnik, a kormány azon kényszerítő szükség előtt állott, hogy bizonyos jövedelmi forrásokat nyisson meg olyan hadsegitő czélokra, amelyeknek nagyobb mértékben való dotálása feltétlenül szükségesnek mutatkozik. Czélszerünek mutatkozott, hogy ezen kiadások fedezésére olyan pénzforrásokat nyissunk meg, amelyek legjobban ilyen nyereménykölcsönök utján közelíthetők meg. Mikor ezen nyereménykölcsön kibocsátására, beterjesztendő törvényjavaslat megszövegezésére került a sor, azt a helyzetet láttuk magunk előtt, hogy a törvényhozásnak egy a nyereménykölcsönre vonatkozólag már megadott Ígéretével találkoztunk, melylyel feltétlenül számolnunk kellett. Azzal az ígérettel t. L, mely az 1913. évi V. törvényczikkben le van fektetve és mely az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztositó Pénztár által felállítandó tüdőbeteg-kórháznak, továbbá az Országos Közművelődési Tanácsnak és a Poliklinikai Egyesületnek biztosított körülbelül 7 millió korona összegű segélyt. Amikor tehát meg kellett konstruálni ezt a nyereménykölcsönről szóló törvényjavaslatot, számolnunk kellett aizal, hogy elsősorban teljesíteni kell a törvényhozásnak már régebben megadott ígéretet, melynek beváltására csak a háború kitörése miatt nem került a sor. A kérdés az volt, lehet-e ezt a 12 millióra kontemplált kölcsönt felemelni? Az erre vonatkozó tárgyalások eredménynyel jártak, a nyereménykölcsönnek bizonyos mértékben való felemelése lehetségesnek bizonyult, de 1.200.000 darab sorsjegynél többet ezidőszerint a piacz nem tudna felvenni. Ebből az következett, hogy csak ezen sorsjegyek eladásából származó 24—28 millió koronát tudtuk a jótékonyság czéljára biztositani. Ha számba veszszük a hadsegitési czéloknál elsősorban tekintetbe jövő nagy intézményeknek, mint a Magyar Szent Korona Vöröskereszt Egyletének és a Hadi Gondozónak szükségletét és ha teljesíteni akarjuk a törvényhozás 3
