Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-100

18 A FŐRENDIHÁZ C. ÜLÉSE. által már megadott Ígéretet is, akkor ezen összeg nem mutatkozik oly nagynak, hogy ujabb czélok­nak dotálására is tudtunk volna, bármilyen szí­vesen láttuk volna, ebből bizonyos összegeket ki­hasítani, mert ez a kölcsönpénzeknek teljes fel­aprózására, elíorgácsolására vezetett volna és attól kellett volna tartani, hogy akkor ugyan sokak­nak jut belőle valami, de egyiknek sem annyi, hogy ezzel valóban komoly szociális hivatást lehe­tett volna teljesíteni. Ezek az intézmények, a magyar szent korona országainak Vöröskereszt Egyesülete és az Orszá­gos Hadigondozó Hivatal különben egészen álta­lános, minden társadalmi osztályra, a városi és falusi lakosságra egyaránt kiterjedő czélokra ke­zelik ezeket az összegeket, ugy hogy azt hiszem, hogy miután az összeg tekintetében, — amint mondám, — a pénzpiacz helyzete következtében korlátozva voltunk, más utat nem is tudtunk volna választani, más utat választani teljesen helytelen lett volna. Legyen szabad azonban kijelentenem, hogy azokkal a törekvésekkel, amelyeket a mai vita során ismételten hangoztattak és amelyeket külö­nösen az előttem felszólalt méltóságos főrend ur is hangoztatott, a magam részéről teljesen egyet­értek és én is teljesen elismerem a kormánynak azt a kötelezettségét, hogy a mezőgazdasági lakosságot érintő, ugy a közegészségügy, mint a mezőgazda­sági rokkantaknak elhelyezése terén ránk váró feladatok tekintetében igen messzemenő áldozato­kat kell hoznunk és erre a szükséges pénzeszkö­zöket okvetlenül elő kell teremtenünk. Én azt hiszem, itt oly igen nagy feladatokkal, oly nagy problémákkal állunk szemben, amelyek­nek dotálására jóval nagyobb összegek lesznek szükségesek, mint amilyenek ezen nyeremény­sorsjátéknál egyáltalában tekintetbe jöhettek volna. Itt mindössze két-három millióról lehetett volna szó, amely az 1913. évi törvény alapján dotált intézménynek is jutott volna, ebből pedig ezen feladatok terén vajmi kevésre mehettünk volna. El kell tehát szánnunk magunkat arra, hogy ezen a téren sokkal messzebbmenő áldozatokat hoz­zunk és hogy ezen sokkal messzebbmenő áldozatok utján teremtsük meg azokat az eszközöket, amelyek a háború után a gazdatársadalom által joggal formált igényeknek kielégítése czéljából igénybe veendők lesznek. Én azt hiszem, hogy itt nem is áldozatok­ról van szó, hanem egy tartozás lerovásáról, olyan tartozás lerovásáról, amely egyúttal nagy nemzeti czélokat is fog szolgálni. Én meg vagyok győződve róla, hogy bármilyen nehéz is legyen a háború után való helyzet, bármily súlyos terheket is fog okozni ezeknek a felada­toknak megoldása különösen abban az előre­láthatólag nem könnyű pénzügyi helyzetben, amelylyel a háború után szemben fogjuk találni magunkat, ezen kiadások elől semmiféle kor­mány nem fog elzárkózhatni és meg vagyok győződve róla, meg is fogjuk teremteni erre a szükséges eszközöket. Erre vonatkozólag már érintkezésbe is léptem igen t. barátommal, a földmivelésügyi miníster ur ő excellenciájával, már megfontolás tárgyává is tettük, hogy milyen forrásokat tudnánk ezen kiadások fedezésére megnyitni; gondoltunk azokra a forrásokra, melyekre az előttem felszólalt méltóságos főrend ur is utalni szives volt és én azt hiszem, bizto­sithatom arról a méltóságos főrendeket, hogy minden bizonynyal sikerülni fog megtalálni azokat a pénzforrásokat, amelyekből elő fogjuk terem­teni a szükséges összegeket ezeknek a feladatok­nak megvalósitására. Mindenesetre igen nagy hálával tartozom ő méltóságának azért, hogy alkalmat adott nekem erre, a gazdatársadalmat, remélem, teljesen meg­nyugtató kijelentésre. Különben kérem a törvényjavaslat elfoga­dását. (Helyeslés.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, az általá­nos vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Méltóztat­nak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a czim és szakaszok felolvasását. Csekonics Sándor gr. jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat czimét és 1—5. §-ait, amelyek, észrevétel nélkül elfogadtatnak), Elnök : A törvényjavaslat ekként részletei­ben is elfogadtatván, felkérem azokat, akik azt végszerkezetben elfogadják, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerint végszerkezetben elfogadottnak jelentem ki, amiről a képviselőház értesittetni fog. Méltóságos főrendek! Ezzel a mai napirend ki van merítve. Minthogy előreláthatólag a kép­viselőház a közelebbi napokban tanácskozásait hosszabb időre el fogja napolni, a főrendiház tanácskozásaiban is szünet fog beállani. A leg­közelebbi ülés összehívása iránt az elnökség természetesen a szokott módon fog intézkedni. A kalocsai érsek ő excellenciája kíván szólni. Várady L. Árpád kalocsai érsek: Nagy­méltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A törvényhozás mindkét háza előreláthatólag hosz­szabb időn át szünetelni fog és szünetelni fog abban az időpontban is, amelyre ő cs. és ap. kir. Felségének, legkegyelmesebb urunknak leg­magasabb születésnapja esik. A magyar törvényhozásnak tagjait hagyo­mányos hűség és loyalis érzet fűzi felkent ural­kodójához, de ezek az érzületek kell, hogy hatá­lyosságukban fokozódjanak azon világrenditő napok, hónapok ós esztendők alatt, amelyeket átélünk a világháború következtében. Ezek a világrenditő események kell, hogy a törvény­hozás tagjait és a hazának minden hű fiát még

Next

/
Thumbnails
Contents