Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-114
A FŐRENDIHÁZ CX1V. ÜLÉSE. 219 merem mondani, viszonylag helyzetünkhöz képese talán a vagyonosabb osztályok, a polgári osztályok, hogy ugy fejezzem ki magamat, jobban lesznek sújtva a terhek által, mint az alsó néposztályok, amelyek mindig könnyebben menekülnek a terhektől. Azt se méltóztassék figyelmen kivül hagyni, hogy ma, mikor a'fizikai megélhetés nehézségeivel küzdünk, épen annak, alá iltalmába veszi a gazdaközönséget, — és én is elsősorban azok közé tartozom, akik oltalmába veszik a gazda népséget, — annak látnia kell, hogy ez az osztály sokkal kedvezőbb helyzetben van. mint más osztályok. (Ugy van !) Aki nem huny szemet a valóság előtt, ajiaak konstatálnia kell, hogy a hadi nyereségek nemcsak a, nagytőkéknél gyűlnek össze, hanem a legutolsó f rr.'soknál is azt látjuk, hogy a hadi nyereség oly tőkék t és vagyont teremtett, amikre az illetők az lőtt gondolni sem mertek. (Igaz ! Ugy- van!) Vonjuk tthát le az igazságot és óvakodjunk attól, 1 ogy a hábor a terheinek viselésébea osztály különbségtk't í'llapitsunk meg. Fájdalom, egyformád n h'zednek, súlyosodnak ezek a bajok minden osztályra és adja Isten, hogy a jövőben egyformád 1 udja elvis- lni minden osztály azokat. Ilyen megkü önböztetésektől, amelyek tévtanokra vezetnek, nagyon kérem, óvakodjunk. A törvényjavaslat ellenzői közül még Széchényi Aladár gróf t. barátom emiitette fel az ő aggályait, ille J ő!eg igazolta ellentétes álláspontját. Kiinduló pontja az volt, hogy itt egy kompromisszum köttetett a szocziáldemokrata párttal, ugyebár kérem és bizonyos politikai körökkel. Széchényi Aladár gr.: A volt ellenzékkel. Wekerle Sándor ministerelnök: Politikai körökkel, ez a gyűjtőnév. Kompromisszumra léptek. Megengedem, hogy nagy politikai kérdések megoldásánál a törvényhozás körén kivül álló elemekkel is lehet kompromisszumokat kötni, de tagadom, hogy az illetők, kik a törvényhozás körén kivül állanak, saját magukon kivül mások nevében is köthetnének kompromisszumokat. Akikkel a kompromisszum köttetett, az volt az iparos munkásosztály, vagy ha méltóztatik ezt a kifejezést hasz,nálni, a szocziáldemokrata párt. Ezek saját nevükben szólhattak, de hogy ők jogosítva lennének Magyarország nagy közönsége nevében kompromisszumot kötni, ezt határozottan tagadom. (Igaz •! ügy van !) Széchényi Aladár gr.: Nem is állítottam! Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsánatot kérek, akkor a méltóságos gróf ur csak saját személyére nézve érezheti magát kötelezve, de nem messzebbmenőleg, mert én óvnék attól, hogy valaki érezzen magában jogosultságot, hogy ő az egész nemzet nevében köthet egyezséget. Ami pedig már most ezt a kompromisszumot illeti, ami velük köttetett, vagyis az iparos munkásság választójogát illetőleg, engedelmet kérek, egyetlen intézkedését ezen javaslatnak nem méltóztatik felmutathatni, ahol a választójog terjedelmét tekintve ez megszorittatott volna. Egy hang (jóbbfelöl) : ők ugy hiszik ! Wekerle Sándor ministerelnök: Egy kissé különböztessünk az »ők« szó használatánál. (Derültség.) Az »ők« között vannak egyesek és ezek talán épen azok, akikre Prohászka ő nagyméltósága méltóztatik utalni, a nélkül, hogy vele a bírálatban egyetértenék. Ezek lehetnek az »ők« egy része, de az »ők« másik része, a munkások nagy tömege, higyje el nekem, a választójog terjedelme tekintetében a neki tett ígéreteknek semminemű sérelméről nem panaszkodik. Általában felhozatott még, ő méltósága hozta fel, hogy én is korábbi álláspontomtól eltértem. Eltértem azért, mert azt az álláspontot foglaltam el, melyet Prohászka ő exczellencziája is elfoglal, hogyha mindent nem valósithatok meg, amit követeltem, legalább azt valósítom meg, amennyit meg tudok valósítani, megvalósítom azért, hogy nyugvópontra juttassam ezt a kérdést. E nyugvópontra juttatás tekintetében méltóztassék megengedni, hogy majd később nyilatkozzam. A differencziák voltak : a négy elemi osztály. Itt Széchényi gróf tévedésben van. A négy elemi osztálynak a választójog, terjedelmét illetőleg igenis az a hordereje lenne, hogyha általános és főkellékként állíttatott volna fel a javaslatban és helyettesittetett volna a hat elemi osztálylyal. A dolog azonban nem így van, hanem ugy, hogy általános kellékként csak az irni-olvasni tudás és az állampolgárság, valamint a domiczilium állíttatik fel. A hat és négy elemi osztály a különös kellékek közt van és méltóztassék nekem elhinni, hogy ott, megengedem, ezrekre menő differencziát okozhat a választójog terjedelmét illetőleg, sőt, daczára annak, hogy a statisztikai adatoknak, melyek bizony kombinatív és régi alapokon állíttattak fel, valami döntő súlyt nem tulajdonitok, mégis azt hiszem, hogy a hat és négy elemi közti különbség azért devalválódik egy minimumra, mert a többi jogezimeken a választói jogosultságot ezek megkapják. Nem kívánok másra utalni, csak arra, hogy akik 10 korona adót fizetnek, már választói jogosultsággal birnak, ha irni-olvasni tudnak. Ugyan ki hiszi, hogy ez a 10 korona adó a mai világban olyan korlát, hogy maradni fog ember, aki ezt a 10 korona adót fizetni nem fogja. Higyje el ő exczellencziája, hogy azok a három- és négyholdasok, akiket ő emlit különösen Fejér megyében, máris a 10 korona adó alá esnek és tökéletesen közömbös rájuk nézve, hogy végeztek-e hat, vagy négy elemit, mert a 10 korona adót olyan czenzusnak tekintem, hogy bizony el merem mondani, hogy Magyarországnak minden nagykorú polgára, aki irni-olvasni tud, ha most nem is, ezen az alapon a választói jogosultak körébe rövid idő múlva oda fog tartozni. Annyira rneani, mint ő exczellmeziája kívánja, hogy az analfabétákat is ruházzuk fel választói joggal, ez egy olyan kardinális differenczia, amelyet én nem mernék ajánlani. Nem arra kell törekednünk, hogy az analfabé;ákafc is felruházzuk választói joggal, hanem oda kell törekednünk minden28*
