Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

220 A FŐRENDIHÁZ CXIV. ÜLÉSE, áron és törekedni is fogunk arra, hogy analfabéták ebben az országban ne legyenek. (Élénk helyeslés.) Ugyancsak a tanügy terén kívánjuk meg­oldani a magyarultudás kérdését is. Megengedem, hogy hosszú idő kell erre. mert eddig szerzett tapasztalataink és kombináczióink igen hosszú terminust tüntetnek fel a tekintetben, hogy miként lehetne keresztülvinni az elemi oktatásban a magyarultudást. Megengedem, hogy távoli idő­pont választ el bennünket, azonban az elemi oktatás kiterjesztése, sőt a felnőttek oktatásának intézménye és berendezése tekintetébea is min­déit meg kell tennünK. {Helyeslés.) Engedje meg nekem a méltóságos főrendiház, hogy a magyar nyelv tudásával szemben fel­említsek és konstatáljak valamit e helyen, ami nem a méltóságos főrendeknek szól, hanem azok­nak a rágalmaknak, melyekkel bennünket folyton elárasztanak, mintha mi a mi nemzetiségeinket elnyomnék, mintha azok nem lennének egyenjogú polgárai ennél az .írszágnak. Én ehelyütt konstatálni kívánom azt, hogy ez a választójogi javaslat, mely remélem, törvény­erőre emelkedik, nemzetiségi tekintetben ezen ál­lamnak bármely polgára közt különbséget semmi tekintetben nem tesz. Mi egyforma mértékkel mé­rünk e tekintetben, jogos törekvésünk csak az, ami nem is ebben a törvényebn nyer kifejezést, hogy az állam nyelvének oktatását általános ér­vényre emeljük. Ennek egyik segédeszköze lesz az is, amit ő nagyméltósága felemlített : a hadsereg reformja, melyre nézve csak ismételhetem azt, amit már többször ismételtem itt és a másik ház­ban, hog} r méltóztassék meggyőződve lenni., bogy az a hadsereg-reform minden izében magyar nem­zeti hadsereget fog létesíteni. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Engedelmet kérek, hogy még Prohászka ő exczellencziájának a galicziai veszedelemre vo­natkozó megjegyzéseire röviden reflektáljak. Nagyon helyeslem, hogy ő nagyméltósága ezt nem felekezeti, hanem társadalmi- és politikai szempontból bírálja meg. Azt hiszem, hogy tény­leg ez az a határ, ameddig a kérdés elbírálásánál mehetünk, mert felekezeti szempontból elbírálni, azt soha nem lesz szabad. De megjegyzem, hogy ettől a galicziai veszedelemtől, már legalább a vá­lasztójog tekintetében, ne méltóztassék tartani, mert hisz ennek a törvénynek igen szigorú intéz­kedései vannak e tekintetben. Először is az állampolgársághoz köti a vá­lasztójogot és hogy ezen az állampolgársági köve­telményen ne lehessen magát valakinek olyan könnyedén túltenni, megköveteli, hogy mind­azoknál, kik nem az országban születtek, az állam­polgárság külön eljárás folyamán igazolandó. Én nem tudok messzebbmenő korlátozást felállítani, mint ezt, ugy, hogy azt hiszem, hogy amennyire egy választójogi törvény keretében menni lehet, az állampolgárságnak igazolása, sőt annak hiva­talból követelt megállapítása minden tekintetben biztosítva van. A vita során Sigray Antal és Apponyi Henrik grófok kitértek a külpolitikára is. Bocsássanak meg, hogy a külpolitikára, mely a választójoggal semminemű összefüggésben nincs, most ne terjesz­kedjem ki Csak egyre kívánok reflektálni, amit Apponyi Henrik gróf, mint direkt felhívást inté­zett hozzám, hogy a kormány többször reflektál­jon és nyilatkozzék, ha nem is a parlamentben, hanem a parlamenten kívül is az entente állam­férfiainak egyes nyilatkozataira Ha a kormány erre az álláspontra helyezked­nék, más dolga sem lenne, mint mindennap e tekintetben nyilatkozni. (Derültség.) Mert én nem tudok egy hírlapot a kezembe venni, amely vagy egy francz'a, vagy eg}^ angol, vagy egy amerikai államférfiunak nyilatkozatával ne foglalkoznék. Nem is akarok arra kiterjeszkedni, hogy ezek a nyilatkozatok igen sokszor merőben ellentétben állnak egymással. Nekünk állandóan kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk Foglalkozunk is a sajtó utján. Mindezeket a nyilatkozatokat redukáljuk kellő mértékükre, rek­tifikáljuk és közönségünket, közönségünk józan részét és azt a részét, amely meg akarja érteni, mindig tisztában tartjuk először a tekintetben, hogy mi a háborút nem kezdeményeztük, másod­szor, hogy a háború íegszüntetésére illő feltételek ír ellett siíndig készen vagyunk, sőt külügyminis­tereink és pedig ugy a korábbi, mint a mostani külügyminister is épen a legutóbbi napokban közzétett állásfoglalásában és nyilatkozatában egyenesen utalt vezető nagy külföldi állán.férfiak egyes nyilatkozataira. Azt hiszem, hogy e tekin­tetben messzebb menni és minduntalan nyilatkozni talán kisebbítené súlyát és tekintélyét azoknak a nyilatkozatoknak, amelyet, ha a kormány pad­jairól történnek, kifelé mindig meg kell óvni. Egyébként nem mondhatok mást, mint hogy a törvényhozás mindkét háza minden egyes tagjá­nak módjában áll bármikor ezeket a kérdéseket felvetni és ha szükségét látja, azokra nézve a kor­mány nyilatkozafcít provokálni. Széchényi Aladár gróf felhozta itt a fuvar­költségeknek és a bírák alkalmazásának kérdését, kijelentve, hogy érthetetlennek tartja, hogyan fogadtuk el ennek a törvény] a vaslatban lefektetett megoldá sá't. Ha a bíró okszerűen közreműködhetnék a vá­lasztásoknál, ebben bizonyos garancziát látnék'. Hogy mégis elejtettem a tárgyalások során a b'rák közreműködését, ennek egyik indoka az volt, hogy maguk a birói körök sem kívánták közremű­ködésüket, sőt igen komoly körökben egyenesei óvtak attól, hogy a bíró közreműködését igénybe vegyüli. Rám nézve a döntő azonban az volt, hogy féltettem a bíróság tekintélyét. Ha nézzük, hogy egyes külső államokban, ahol a bírák igénybe vétetnek, milyen ez a közremű­ködés, azt látjuk, hogy a bírónak ott vezető, döntő szerepe van. Fajdalom, a mi javaslatunkban ez nem így volt kontemplálva. Nálunk a bnónak a testis legális szerepe lett volna, ö közbeszólhatott

Next

/
Thumbnails
Contents