Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

A FŐRENDIHÁZ CXIV. ÜLÉSE. 20'.) kat tartalmaz a választások tisztaságának biztosítása érdekében. Hogy a kizárási okokat ugy az aktív, mint a passziv választói jognál szaporítja, ez, miután az összes kizárási okok vagy állami, vagy erkölcsi közérdek szempontjából vannak felállítva, azt hiszem, kifogás alá nem esketik. Rá fogok térni íost még azokra a kérdésekre, amelyek a jelen pillanatban leginkább tekinthetők vitásaknak. Most annak konstatálására kívánok súlyt helyezni, hogy ez a javaslat, a választók számát az 1913. évi törvényhez képest, amelynek alapján 1,627.000 lett volna a választók száma, az indokolásban foglalt adatok szerint ezt a számot 1,087.000-rel emeli, tehát csak 437.000-rel kevesebbel, mint az eredeti kormányjavaslat. Azt hiszem, hogy ez az emelés a mi viszonyaink között körülbelül megfelel annak a határnak, amelyen túl nemzeti erőviszonyaink felbillenésének veszélye nélkül el nem mehetünk. Megvallom, soká vallottam azt a nézetet, amelynek különben tavalyi beszédemben is kifej ezést adtam, hogy miután a magyarság numerikus többsége egyszer tagadhatatlanul megvan s miután a németséget abból a szempontból teljesen a magyarsághoz számithatjuk, hogy annak körében a nagy, nemzeti érdekeket veszélyeztető törekvéseknek elterjedésétől félnünk egyáltalában nem kell. Ha tehát ezeknek az elemeknek, elsősorban a a magyarságnak összetartására minden körülmények között számithatunk, akkor tulaj donképen a választójognak bármily széles kiterjesztésétől is nemzeti érdekeinket féltenünk nem kell. Ma is vallom ezt a felfogást és ma is vallom pl. hogy a munkásságnak minél nagyobb számban való képviseltetése a parlamentben, egy szocziálista pártnak a parlamentben való megjelenése nemcsak hogy nem veszélyes, de megvallom őszintén, parlamenti életünk szempontjából anomáliának tartom azt, hogy nekünk eddig szocziálista pártmik a parlamentben nem volt. (Helyeslés.) Epigy nem látok magában véve abban sem veszedelmet, ha a nemzetiségek számarányuknak megfelelő nagyobb számban lesznek a képviselőházban képviseltetve; habár viszont nem fogadhatom el áron tételt, mintha nemzetiségi képviselő csak az volna, aki nem magyar nemzeti politikát, hanem partikuláris nemzetiségi politikát képvisel és üz. Ami engem a választói jog kiterjesztésénél gondolkodásba ejt és óvatosságra int és ami arra indít, hogy a választók számának itt kontemplált emelésével egyelőre beérjem, az az a tapasztalás, hogv a legújabb időben sikerült a magyarság kebelében is, nem a munkásérdekeknek híveket szerezni, — ettől nem félek, — hanem sikerült rést ütni a nemzeti érdek iránti közönynek, a nemzeti eszméhez való hűtlenség behatásának, hogy beférkőznek, sajnos, helyenkint a magyarság körébe is azok a tanok, amelyek kigúnyolják mindazokat a nemzeti, történeti, erkölcsi és vallási ideálokat, amelyeknek kultuszában nevelkedtünk fel s amelyek ezt a nemzetet ezer évig fentartották. Azok a tanok, amelyek a szocziálista érdek mellett nem is Főrendiházi Napló. 1910—1915. V. kötet. látják a nemzeti érdeket, amelyek szocziális érdek kedvéért készek és képesek a magyar állam nemzeti mivoltának tagadóival, sőt azokkal, akik az államot felbomlasztani szeretnék, szövetségre lépni. (Ugy van/) A jelen világháború nézetem szer'nt úgyszólván az összes európai államokban szemlélhetővé tette az internaczionalizmus csődjét. A háború előtt oly nagyra fejlett, annyira felvirágzott internaczionális intézmények, eszmék és összeköttetések teljesen erőtleneknek bizonyultak ebben a háborúban a nemzetek kölcsönös gyűlöletével s a nemzeti eszmének, elismerem, hogy gyakran túlságba vitt áramlataival szemben. S azok, akik rendesen szocziális internaczionális, antinaczionális alapra szoktak volt helyezkedni, kevés kivétellel mind tova ragadtatták magukat ebben a háborúban a nagy nemzeti áramlatok által. Csak épen nálunk kellett azt a sajnálatos tapasztalatot tenni, hogy épen ennek a háborúnak jelenségeivel szemben olyanok, akik magukat magyaroknak nevezik, összeállanak, vagy legalább közeledést tanúsítanak azokhoz, akik az országot szétdarabolni kivánják, vagy ezen szétdarabolásra irányuló törekvéseket elősegítik. Prohászka Ottokár: Kik azok ? Berzeviczy Albert: Ez a veszély kétségtelenül megvan, ez ellen védekezni kell s nem hiszem, hogy valaki nyugodt lelkiismerettel mondhatná, hogy ezen veszély ellen könnyebben fogunk védekezni akkor, ha a politikai jogok zsilipjeit még tágabbra nyitjuk, mint amennyire azok ebben a javaslatban nyitva vannak. Most meg akarom még világítani néhány szóval a javaslatnak azon pontjait, a melyekről elismerem, hogy azokhoz a legtöbb szó fér. Nagyon respektálom az eredeti törvényjavaslat azon czélzatát, amelyet biTÓsági személyeknek a választók összeírásánál és a választási eljárásban való szerepeltetése által megvalósítani akart. Nem tarthatom azonban alaptalanoknak aíokat az aggályokat sem, amelyeket mások ezzel szemben érvényesítettek s alig hiszem, hogy az eredetileg tervezett intézkedés előnyei mess ,e túlhaladnák annak hátrányait. Hogy vájjon a titkos szavazásnak ebben a javaslatban tervezett meglehetősen komplikált módja a gyakorlatban kivihetőnek és fentarthatónak fog-e bizonyulni, erre nézve talán a kételyeknek van némi jogosultságuk. Bizonyos szkepszissel fogadom a köteleiő szavazás elvének megkísérelt megvalósítását is, amely a javaslatban foglaltatik s amely utóvégre is csak ott érvényesül, ahol titkos szavazás van s ott is, az illetőnek csak fizikai jelenlétét biztosítja, de egyáltalában nem zárja ki azt, hogy az illető szavazatát oly módon adja le, hogy tulaj donképen a jelöltek egyikére sem szavaz. Másrészt ezen eljárás ellenőrzése, az igazolási eljárás a távolmaradottakra nézve, attól tartok, igea nagy terhet fog az illető eljárásra hivatott közegekre, ne27