Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

208 Á FŐRENDIHÁZ CXIV. ÜLÉSE. jóléti intézkedések sorozatában és a választójognak oly kiterjesztésében juttathassák kifejezésre, amely a magyar állam létérdekeinek tekintetbevételével a jelen nagy időknek és a nép által hozott, áldozatoknak megfelel.« Én azt hiszem, högy

x

senki jó lelkiismerettel nem mondhatja, hogy felséges urunk ebben megnyilatkozott ferikölt gondolkozásának, királyi akaratának ez a javaslat egyáltalában nem felel meg. De hallottuk azt is, hogy miután a dolog ugy lett beállítva és miután nyilvános helyeken ismételten hangoztatták/ hogy ezzel a javaslattal tulaj donképen a királyi igéret meg nem tartatott, hogy meg lettek tévesztve azok, akik a királyi Ígéretben bíztak, ennélfogva felmerül annak szükségessége, hogy i_ii a választójog megoldásának radikalizmusában tovább haladjunk, mint ez a javaslat. Ezt sajátságos felfogásnak tartom. En azt hiszem, hogy ha nyilvános helyeken egyesek azt állították, hogy a királyi igéret meg nem lett tartva, mindenekelőtt eldöntendő, hogy az illetők igazat mondtak-e, vagy sem ? Nézetem szerint nem. Mert mégis csau furcsa következményekre vezetne, hogy ha abból, ha valaki nyilvános helyen nem igaz dolgot állított, az következnék, hogy az ő akaratának kell teljesednie. (Helyeslés.) A javaslatba foglalt korlátozások legnagyobbrészben oly természetűek, amelyek a viszonyok fejlődésével és törvényeink végrehajtásával arányosan, úgyszólván automaticze meg fognak szűnni, vagy legalább is tágulni fognak, ugy hogy mindinkább kevesbedni fog azok száma, akiket a korlátozások kizárnak és igy be fog állni a választójoggal birok számának természetes szaporodása. Ez áll különösen a hat elemi népiskolai osztálynak követelményként való felállítására nézve. En azt tartom, hogy ha egyszer a törvényjavaslat, azt hiszem, helyesen, az értelmi ezenzus alapjára helyezkedik és ha egyszer a mi törvényeink tényleg ugy rendelkeznek, hogy az elemi népiskola törvény szerint kötelezőiig hat osztálybői áll, akkor alig lehet ok arra, hogy csakis azért, hogy a választók számát szaporítsuk, nem a teljes népiskola, hanem a csonka népiskola elvégzését állítsuk oda értelmi czenzusként. Nézetem szerint ez az intézkedés üdvös hatással lesz népnevelésünk fejlesztésére is, amennyiben ösztönzésül fog szolgálni arra, hogy minél többen elvégezzék az ötödik és hatodik osztályt is. Az indokolás számadataiból látjuk, hogy a ma létező 16.929 elemi népiskola közül 12.014-ben tényleg volt hat osztály és csak 5000 a száma azoknak az iskoláknak, amelyek nincsenek törvényszerű állapotban, vagyis csak négy elemi osztályuk van. Mégis, ha veszszük azon tankötelesek számát, akik a népiskola negyedik osztályát és hatodik osztályát elvégezték", azt látjuk, hogy ez utóbbiak száma alig több. mint fele, vagyis 58'1%-a azoknak a tanköteleseknek, akik a IV. osztályt elvégezték. Tehát ebből látszik, hogy a baj tulajdonképen nem abban rejlik, mintha az iskolák túlnyomó részében nem valósult volna meg az V. és VI. osztály felállítása, hanem abban, hogy az V. és VI. osztályok kevésbbé népesek, azokba a gyermekek nem járnak. Mert elvben, keretben az V. és VI. osztály az osztatlan népiskolában is megvan, abban is kell az V. és VI. osztály tananyagából a bejáró gyermekeket tanítani. A baj abban van, hogy a II—12 éves gyermekeket koruknál fogva a szülők már jobban tudják használni a háztartásban és a mezei munkákban és ezért ők maguk tartják őket vissza az iskolába járástól. Szóval, ezeknek az iskoláztatása nagyobb nehézségbe ütközik, mint a kisebb gyermekeké. Ehhez járul az, hogy a közigazgatási hatóságok meglehetősen közönyösek e téren és igy aránylag csekély százalék végzi el a tanköteles g}

?

ermekek közül a VI. osztályt. Azt hiszem; remélhető, hogy ha az V. és VI. osztály elvégzéséhez ily fontos közjogi jogosítvány lesz fűzve, a tanköteles gyermekeknek is nagyobb része végzi el majd ezeket az osztályokat, ami a népműveltségre is emelőleg fog hatni. Az értelmiség vezetőszerepének intézményes biztosítása ebben a javaslatban oly czél, amelyért, azt hiszem, ezt a javaslatot szemrehányás nem érheti. Hallottuk azt az elméletileg mindenesetre nagyon helyes tételt, hogy a műveltebb és vagyonosabb osztály a maga vezetőszerepét ki keü hogy érdemelje a maga szocziális érzéke és demokratikus érzülete által ; mert ha ilyen tulajdonságok hijján van, akkor vezetőszerepét szükségkép el fogja veszíteni. Ehhez a tételhez szó nem fér, de annak gyakorlati alkalmazása esetleg veszélyes következtetésekre vezet, mert ki dönti azt el, vájjon a nagyobb értelmiséggel és vagyonnal biró osztályok méltók-e a vezetőszerepre? Ök maguk ennek birái nem lehetnek. Akkor ennek eldöntésére hivatott az a velük szemben álló u. n. tömeg, vagyis mindazok, akiket nem szoktunk az intelligencziához. a vagyonosabb osztályokhoz számítani. Ezekről azonban alig tételezhető fel az, hogy ezek az értelmesebb, a vagyonosabb osztálynak ezt a bizonyítványt szívesen kiállítják, mert hiszen azokban is dolgozik az az ösztön, hogy szivesebben vezetnek, mintsem vezettetnek s igy nagyon könnyen beállhat ezen tétel következményekép az a szocziális felfordulás, amelytől ennek hirdetői talán épen megóvni kívánták az országot. Ez a javaslat a korhatárt az előbbi törveajhf, hasonlítva, jelentékenyen leszállitja és mint a t. előadó ur is kijelentette, az ipari munkásokra, általában a városi lakosságra nézve úgyszólván már most megvalósítja a legáltalánosabb választói jogot ; messzemenőleg veszi figyelembe a haza védelmében érdemeket szerzettek jogosultságát is ; s bár némileg összeszükiti az eredeti javaslathoz képest; de mégis elég széles körben érvényesiti a titkos szavazást, amely, hogy raely kfirületekben érvényesüljön, külön törvény elhatározásának van fentartva. Az eddiginél nagyobb, hathatósabb garancziákat nyújt a választok összeírásának helyességére nézve és igen figyelemreméltó ujitáso-