Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

A FŐRENDIHÁZ CXIV. ÜLÉSE. 207 hogy ez a kérdés, t. i. á választójog kérdése, közmegegyezés utján oldassék meg és ilyképen elkerülhetővé tétessék a háború folyamán az általános választások elrendelése. En természetesen a közmegegyezés alatt oly széleskörű parlamenti megegyezést értettem, amely nem egyértelmű azzal, amit az előttem felszólalt méltóságos főrendek közt Széchényi Aladár gróf ő méltósága emliteni méltóztatott, aki abból indult ki, hogy a Vázsonyi Vilmos őexczellenoziáj a törvényjavaslatát kellett volna elfogadni, azért, mert az kompromisszumot jelentett a kormány és a szocziáldemokrata párt között. Én a szocziáldemokrata pártot igen fontos politikai faktornak tekintem a mi politikai életünkben már most is, amikor még a parlamentben képviselve nincs, de abban a felfogásban már nem oszt ózhatom, hogy mert valaki a maga dolgát a szocziáldemokrata párttal tisztába hozta, az már megkövetelhesse, hogy az ő javaslata előtt mindenki térdet, fejet hajtson. Széchényi Aladár gr.: A magam álláspontja ! Berzeviczy Albert: Tisztelem mindenkinek egyéni álláspontját. Azt hiszem, maga a szocziáldemokrata párt sem tekintheti ezt a kérdést ki • zárólagosan a maga dolgának. Ez az egész ország dolga és természetszerűleg az egész országnak van beleszólása. Ho gy az akkor kifejezett felfogásomat itt a nagyméltóságú főrendiház körében sokan helyeselték, azt tanusitja az a. körülmény, hogy később, ez év tavaszán, a főrendiház óriási többsége határozatot hozott, amelylyel a kmpromisszumos megoldását a választójogi kérdésnek szükségesnek jelezte. Akkoriban az én beszédemmel szemben a t. ministerelnök ur ő nagyméltósága odanyilatkozott, hogy a paktumba bele nem mehet, bár a kölcsönös megértést elősegiteni kívánja. Én tökéletesen belátom, liögy akkori helyzetében és az akkori kabinet élén nem is nyilatkozhatott másként ; hogy azonban az ő helyzete megváltozott olykérjen, hogy ő a nyilatkozatában jelzett felfogását továbbmenőleg érvényesíthette, bizonyltja az, hogy tényleg ráállott a megegyezés alapjára és ez alapon jött létre, ha nem is minden részében ez alapon, az előttünk fekvő törvényjavaslat. Mert, méltóságos főrendek, habár elismerem, hogy a megegyezés csak bizonyos részekre nézve sikerült, egy és más kérdést egyszerű többségi döntés utján intéztek el és jaedig némely kérdést, mint pl. a női választójog kérdését, oly többségi döntéssel, amely egyáltalán nem valamely párt állásfoglalását fejezi ki, (Igaz ! Ugy van.') hanem a pártok határain tul menő csoportosulása a pártoknak nyert e határozatokban kifejezést. Azért mégis a maga főalkotó részeiben a javaslat a dolgok jelenlegi stádiumában egy megegyezés „ eredményét képviseli: egy megegyezés a kormány és a többség között, oly megegyezés ez, amelynek megbolygatása az adott viszonyok közt, azt hiszem, nem kivánatos és amelyből épen a főrendiház által a tavaszszal hozott határozatból kifolyólag és annak alapjára helyezkedve, nézetem szerint a főrendiházra nézve az az álláspont áll elő, hogy hacsak kényszerítő okok nem indítják rá, a javaslatot lehetőleg* változatlanul kell magáévá tennie. (Ugy van!) Ennek a felfogásnak ad kifejezést a bizottság, amely a javaslatot előkészítette, ezt a felfogást hangoztatta a t. előadó ur és ennek alapján vagyok bátor részemről is a javaslat változatlan elfogadását ajánlani. En azt hiszem, hogy talán soha még törvényjavaslat oly gondos, alapos és kimerítő előkészítés után nem került a törvényhozás asztalára, mint ez a javaslat és csatlakozom a méltóságos előadó ur által kifejezett elismeréshez és nekem is különösen ki kell emelnem a rendkívül beható munkát, mondhatni monumentális és mélyreható vitát, amelyet a képviselőháznak e czélra külön kiküldött bizottsága e javaslat körül folytatott. Ez a javaslat igenis főrészeiben egy becsületes kompromisszum szüleménye, oly kompromisszumé, amelyre nézve mindkét fél a maga álláspontjából jelentékeny áldozatokat hozott magasabb érdekekből és ahol nincs győztes fél és legyőzött fél, csak megegyező felek vannak, ugy hogy itt nem győzelemről és vereségről lehet szó. A kompromisszum természete hozta magával, és itt osztozom Maüáth József gróf ő exczellencziája nézetében, hogy ezzel tulajdonképen senki teljesen megelégedve nincs és bevallom én is, épugy, mint Sigray Antal gróf ő méltósága, hogy engem sem elégít ki minden részében ez a javaslat. De a tapasztalás azt mutatja, hogy az ily megegyezéseknek eredménye gyakran tartósabb életű szokott lenni, mint a legfényesebb győzelemé, mert a fényes győzelmek rendesen hátra hagynak egy legyőzött felet, aki reparáczióra, megtorlásra, ujabb küzdelemre gondol. A javaslat, tagadhatatlanul, nagy haladást jelent demokratikus irányban, habár osztozom Sigray gróf ur ő méltósága azon nézetében, hogy a demokráczia kérdése nemcsak a választójog kérdésén fordul meg. (Helyeslés.) Nagy haladást jelent nemcsak azzal a választójoggal szemben, amelynek alapján a legutóbbi országgyűlés ezelőtt nyolez évvel megválasztatott, hanem azzal szemben is, amelyet az 1913: XIV. t.-oz. magában foglal. Szoktak e javaslattal szemben hivatkozni ő Felségének, a királynak Ígéretére, amely a múlt évi májusi rezoluezióban jutott kifejezésre és szokták azt mondani, hogy ez a javaslat ennek a királyi ígéretnek meg nem felel. Az eredeti javaslat benyújtója, a volt igazságügyminister ur, a maga indokolásában igen helyesen maga közli azt a legfelsőbb rezolueziót, amely itt szóbanforog és amely t bátor leszek felolvasni. Ez egy utasítás a ministerelnökhöz az iránt, hogy megfelelő javaslatokat- térj eszszen elő, amelyek a nemzetnek »a jelen világmérkőzés sorsdöntő napjaiban tanúsított bámulatraméltó erőkifejtése és hazafias magatartása felett érzett hálás elismerésemet a nép-