Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

A FŐRENDIHÁZ CXIV. ÜLÉSE. 201 másáé tette. (Igaz4 Ugy van !) Csak ne "szenvedett volna miatta az egész ország! ~ Voltak, akik a választójog demokratikus alapon való kiterjesztésétől azt várták, hogy ezáltal közelebb fogunk jutni azokhoz az eszmékhez ésideálokhoz, amelyek Európa nyugati államaiban, amelyek az entente államoi-cban állanak fenn, akik azt hitték, hogy ha kiterjesztjük a demokratikus választójogot, akkor jobban és szivesebben fognak nekünk helyet adni a valamikor leendő népek közösségében és azt hitték, hogy egy' demokratikus választójog közelebb fog hozni minket a háború befejezéséhez. Ma már, azt hiszem, azt nem gondolhatja senki. Hiszen ma már teljesen világos, hogy ellenségeink nekünk semmi jót nem akarnak és mind a demokráczia, mind a nemzetiségi kérdés megoldásának problémáit csak azért dobták bele a világba, hogy minket gyengitsenek ; hogy a legdemoKratikusabb, a legmesszebbmenő választójog sem volna elégséges ahhoz, hogy minket nagyobb szimpátiával tekintsenek, kivéve azt az esetet, ha ezáltal biztosra vehetnék, hogy államunk szétzüllik. Mert veheti-e valaki komolyan azt a demokráczia t, amely oly hatalmat ad egyetlen embernek kezébe, mint amilyen az Egyesült-Államok mostani elnökéneü kezében van (Igaz! Ugy van!), aki képes arra, hogy önmaga, egy százmilliónyi hatalmas nemzetnek akaratára nem is tekintve, fellöki a százados külpolitikát, amely a Monroedoctrina elvén alapszik és amely kizárja, hogy az Egyesült-Államok egy európai háborúba beavatkozzanak, legalább is a viszonosság elvénél fogva mindenesetre kizárja azt, hogy az Egyesült Államok katonája franczia harcztéren vérezzék az angol imperializmus szolgálatában. (Igaz! Ugy van !) És ugyanazt, amit nekünk a demokráczia terén ajándékozni kivannak ellenségeink, ugyanazt a tendenciát látjuk megnyilvánulni az úgynevezett elnyomott nemzetiségek kérdésében is. Nem akarok a gyarmatokról, vagy az Európán kivül eső részekről beszélni, de mégis csak ugy tűnik fel előttem, hogy Angliának az az álláspontja, amely épen a mi nemzetiségeinket akarja felszabadítani, a képmutatás világrekordja. (Ugy van!) A tiszta számok beszélnek. Ha nézzük Irrland lakosságát, az 1841-iki népszámlálás alkalmával Irrlandnak 8'5 millió lakosa volt, mig 50 évvel később ez a szám négy és fél millión alul csökkent. Ugyanakkor pedig Anglia lakossága, amely 1841-ben lő millió volt, 32 millióra emelkedett. Tehát még az a tétel sem állhat meg, hogy azért, mert rossz termés volt, voltak kénytelenek az irek, az őslakók kivándorolni, mert hiszen a szomszéd Anglia oly körülmények között élt, hogy "népessége megkétszereződött és igy segíthetett volna rajtuk. Nálunk nincs olyan nemzetiség, akár itt volt a honfoglaláskor, akár később vándorolt be, amely a múlt század utolsó 50 évében ne szaporodott volná/Tehát sem a deFőrendiházi Napló. 1910—1915. V. kötet. -mokráczia, sem a nemzetiségi kérdés terén nem fogunk elfogadni semmiféle példát ellenségeinktől, de még ha példát is vehetnénk tőlük, akkor is tiltakoznánk azon beállítás ellen, hogy a demokrácziának és a nemzetiségi kérdésnek megoldását a békekonferenczia elé vigyék és hogy Magyarország szuverén jogaiba beavatkozzanak. (Helyeslés.) Magyarország szuverén állam, amely a nemzetiségi kérdést és a demokratikus haladás alapjait maga fogja meghatározni. A nemzetiségi kérdést meg is oldjuk olyképen. hogy mig egyrészt teljes liberalizmussal megadjuk mindenkinek azt a szabadságot, hogy otthonában, családjában vallását, őseinek tiszteletét, nyelvét szabadon gyakorolhassa, addig kérlelhetetlenül leküzdünk minden irredentát és elfojtunk minden olyan tendencziát, amely a magyar nemzeti állam eszméje ellen irányul. (Helyeslés.) A demokratikus haladást pedigttiem ez.a választójogi törvény hozza meg, hanem azok a szocziális reformok, amelyeket a választójogi kormányok és a mostani ministerelnök'ur ő exczellencziájának kormánya is igér s amelyekre • azon harezok miatt, amelyek a választójog körül folytak, időnk nem jutott. Népjóléti és szocziális intézményekre van szükség és olyan rendelkezésekre, hogy azok, akik a háború legnagyobb terhét viselték, ne legyenek kegyelemkenyérre kárhoztatva, hogy ne legyenek kénytelenek érezni egy alárendeltségi szerepet és ne állhasson elő az a helyzet, hogy egy esetleges rossz gazdasági konjunktúra alkalmával épen a rokkantak kerülnek elsőkül az utczára. Ezzel a kérdéssel szoros kapcsolatban van a telepítés kérdése, a birtokpolitika, a visszavándorlás kérdése. Egy jól meggondolt birtokpolitikái reformot kell alkotni, amelynél nem szabed belenyúlni a magánjog szentségébe és mégis lehetővé kell tenni, hogy azok, akik alkalmasak arra. hogy földbirtokot kezeljenek, ahhoz hozzá is jussanak és ne olyan félrendszabályokkal, mint ez a júliusi rendszabály volt, amelyet a földmivelésügyi minister ur kibocsátóit és amely ahelyett, hogy a birtokokat szabad forgalom tárgyává tette volna, még le is kötötte és tulajdonképen bekapcsolta abba az állami koinmuniszükrs rendszerbe, amelylyel az állam az egyedi vagyon és a birtok felett is diszponál. (Ellenmondás jobbfelől.) Vannak ezenkívül más problémáink is, itt van a közigazgatás államosítása, az iskolázás rendezése, ezernyi dolpg, amely megoldásra vár. Mert hiszen a vivmánypolitika, az a politika, amely Ausztriát és Magyarországot szembeállitotta, most már, azt hiszem, meg fog szűnni, hiszen ma már világos mindenki előtt, hogy nekünk jogunk van a teljes paritáshoz, amelyet a 67-es kiegyezés megadott, annál inkább, mert hiszen ma világos az, hogy a monarchiának és a dinasztiának Magyarország a legbiztosabb támasza. (Helyeslés.) Ma már nem jöhet olyan kormány, amely . ne hozná magával a magyar nemzeti hadsereg 26