Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-114
202 A FŐRENDIHÁZ CXIV. ÜLÉSE. gondolatát, amelyet az uralkodó és a nemzet közösen felállítottak és amelyet a magyar nemzet vérével megpecsételt. És ha egyszer megvan az elhelyezkedés, akkor hozzá kell látnunk a komoly munkához, amely megakadt a választói jogi harcz miatt, hogy lépést tarthassunk azokkal, akik ma ellenségeink, akkor, azt hiszem, hogy eljön végre a várvarar t béke, amelyben ezernyi seb vár gyógyításra. Ki kell bontanunk a magyar egyetértés zászlaját, amelyre rá van irva egy erős, nemzeti, gazdag Magyarország kiépítésének eszméje és én nem azt kérdem, hogy annak, aki kezében tartja a zászlót, mi volt a politikai múltja és hitvallása, kik voltak politikai ősei, hanem azt, hogy megvan-e benne a sziv, erő és akarat ahhoz, hogy egy tényleg áldásos, munkás politikát fejtsen ki és ha igen, akkor követni fogom szerény tehetségem minden erejével fe azt hiszem, mindenki ezt fogja tenni, aki a saját önző érdekeit a nemzet nagy érdekeinek szívesen alárendeli. Az egyetértés kedvéért j:>edig meghozom szívesen azt az áldozatot, hogy, jóllehet ez a javaslat engem teljes mértékben bizony ki nem elégít, azt ugy, ahogy a kormány benyújtotta, elfogadom. (Helyeslés.) Széchényi Viktor gr. jegyző: Széchényi Aladár gróf ! Széchényi Aladár gr. : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Én röviden kívánom megindokolni leadandó szavazatomat már csak azért is, mert ugy tudom, hogy álláspontommal meglehetősen izoláltan állok. Én az előttünk fekvő javaslatot nem fogadom el. Nem fogadom el, nem azért, mintha a jogok kiterjesztését sokallanám, hanem azért, mert azt keveslem. Azok közé tartozom, akik a volt igazságüg}miinister ur által kidolgozott és előterjesztett törvényjavaslatot a megadandó jogkiterjesztés minimumának tekintik. Ez a törvényjavaslat már magában véve egy kompromisszum volt ellenzéki pártok és a szoezialdemokrata párt között. Ehhez a kompromiszszumhoz való ragaszkodást akarom, mint a magán életben kötelességemnek tekintem egy kétoldalú szerződés betartását. Ez az eredeti törvényjavaslat, amelyben a konzervatívabb és a radikálisabb elemek megegyeztek, ez távol állott az általános egyenlő, községenként! és titkos választójogtól. S merem állítani, hogy összes nemzeti érdekeinket, mindenekelőtt a sokat hánytorgatott magyar szupremácziát az egész vonalon nem respektálták. Azon kezdem, hogy ez a sokat emlegetett magyar szupremáczia igazán sohasem létezett. Azt, hogy csak mesterséges eszközökkel tudták ezt elérni, az igazságos és pártatlan történelem meg fogja állapítani, részben máris megállapította, hogy 400 év óta, — néhány ritka esetet kivéve, — a magyarság akarata érvényesülni nem tudott, hanem igenis nemzetiségi testvéreink segítségével, illetőleg azok kijátszásával rendszerint az osztrák akarat, vagy ha ugy tetszik, a dinasztia akarata tudott keresztülhatolni. Y a gy ez t a mai állapotot méltóztatnak a magyarság fölényének tekinteni ? Amikor az 1910. évi népszámlálás alapján kisebbségben levő nemzetiségek több képviselőt küldenek a magyar parlamentbe, mint a többségben levő magyarság ? (Mozgás.) ^z lenne a magyar szupremáczia ? Szerintem a magyarság főlényét csakis az igazság és egyenlőség alapján lehet és kell is biztosítani. Mert meg kell szüntetni azokat az előnyöket és kiváltságokat, amelyeket az előbbi törvények, főleg az 1913 : XIV. t.-cz. a nemzetiségi testvéreinknek nyújtanak. Meg kell szüntetni azon ma érvényben levő választókerületi beosztást, amelyet annakidején, mintha egyenesen a magyarság letörésére készítettek volna s akkor a magyarság fölénye önmagától napvilágra fog kerülni. Ezt elértük volna az eredeti törvényjavaslattal, amelytől, nagy sajnálatomra, a ministerelnök ur, akinek nagy tisztelője voltam és vagyok, sajnos, magát eltérittetni engedte, daczára annak, hogy többször is kijelentette, hogy ezen javaslat lényegéből nem fog engedni. Fájdalom, az eredeti javaslat és az előttünk fekvő törvényjavaslat között lényeges eltérések vannak, amelyeket csak röviden akarok jelezni. Mindenekelőtt az eredeti javaslatnak főjogczime az elemi iskola négy osztályának sikeres elvégzése. Ez önmagában véve, szemben az 1913. évi XIV. törvényczikkel, egymillió választópolgárszaporulatot jelent s a magyarságnak az aránya a négy elemit végzettek között a legnagyobb, nagyobb, mint az irni-olvasni tudók között, nagyobb, mint az össznépességben, ezt olvashatjuk magában az indokolásban. Ez a főjogczim tehát egyrészt szaporította volna a választópolgárok számát, másrészt biztosította volna a magyarságnak főlényét. Sajnos, ezt a főjogczimet kihagyták és helyébe került a hat elemi osztály sikeres elvégzése. Ez magábanvéve kevesebb választót jelent és szerintem súlyosan érinti vidéken a falvakat, szemben a városokkal. Én ugy tudom, hogy elemi népiskoláink 25 százalékának nincs is hat osztálya, más 25% pedig csak papiroson van meg. Kérdem, hogy lehet polgárokat jogfosztással sújtani azért, mert nem végeztek el egy nem létező osztályt ? Hogy lehet polgárokat jogfosztással sújtani azért, mert az állam nem telj esitette velük szemben kötelességét ? Mert tény az, hogy az 50 évvel ezelőtt elkészített iskolatörvény máig sincs végrehajtva. Ugy tudom, hogy Magyarországon ma is még néhány százezer gyermek nem jár iskolába. Nagyon meg tudom tehát érteni azoknak álláspontját, akik azt mondják, hogy nálunk a jogkiterjesztést az iskolai képzettséggel összekötni egyáltalában nem lehet. Az eredeti javaslatnak egy másik főjogczime a Károly-csapatkeresztesek választójoga, szintén teljesen kimaradt az előttünk fekvő javaslatból. Ez is lényegesen csökkenti a választók számát, de beismerem, hogy ezek közül sokan más czimen fognak választójogot kapni. Azonban mégis súlyos hibának tartom, hogy ez az önálló jogczim kimaradt a javaslatból, mert ezzel mi megerősítjük azt a.közfelfogást, hogy a nagy tömegeknek
