Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

200 A FŐRENDIHÁZ GXIV. ÜLÉSE. végre nyugvópontra vitte, vagy legalább egyelőre a napirendről levette és véget vet azon izgalmaknak, amelyek most az élet-halálharcz döntő stádiumában mindenáron mellőzendők. (Vgy van! jobbfelól.) Nézetem szerint az országra és mindnyájunkra ez sokkal fontosabb kérdés, mint az, hogy négy elemi, vagy hat elemi legyen a döntő a választójog tekintetéből, vagy az, hogy nyolcz hold, vagy tiz hold, tiz korona, vagy húsz korona legyen megáilapitva, vagy pedig hogy kitérjünk-e a női választójogra, hogy erről is szó|jak. Szenki sem tiszteli jobban a nőket, mint én, és ha gyermekemlékeimre visszagondolok, ha kegyelettel látom öreganyámat, őszhaju édes anyámat, ha tudom értékelni a kitartó, hű, házias hitvest, ha, mint ajia, szeretem leányaimat, akkor én arra kérem az Úristent : ne adj Uram nőknek választójogot, (Helyeslés jobbjelöl.) de ha adsz. akkor ilyen válságos időkben ne adj nekik! Ha az a kérdés is részletkérdés, hogy ki kapjon választójogot, vájjon az, aki félévig, vagy egy évig volt a harcztéren, akkor az én véleményem szerint megérdemli a választójogot az is, aki egy hónapig volt a harcztéren. Ezek a véleménykülönbségek a bizottsági tárgyalás folyamán is felmerültek, de ezeknek érvényesülése a javaslatnak a képviselőházhoz való visszaküldését eredményezné, amihez a magam részéről nem járulhatok hozzá, mert ezáltal csak ujabb tápot adnánk annak az izgalomnak, mely eddig is megvolt és késlcltetnők annak az egyetértésnek és nyugalomnak, bekövetkezését, amelyre nemcsak most, a háborúban van szükségünk, hanem a háború után is, amikor komoly feladatok elé leszünk állítva, (Elénk helyeslés jobbfelól.) amikor egy testtel, egy lélekkel, egy gondolatban kell, hogy egyesüljünk : a haza mindenek előtt ! Itt nem befolyásolhat minket a főrendiháznak állásfoglalásában az a veszély, amelyet, sajnálatomra, az igen t. ministerelnök ur a bizottsági tárgyalás alkalmával felemiitett. (Halljuk !) amennyiben a bizottsági tárgyalás folyamán azt a veszélyt festette a falra, amely abban állana, hogy a netalán újra kitörő választójogi harcz a főrendiház kapuit is döngetné. Méltóságos főrendek! Elmondhatom én is, amit a régi házban is mondtam, itt is : »jam alios vidimus ventos«. Mi ezt az álláspontot nem fogadhatjuk el ; nem lehet feltételezni, hogy az ilyen fontos, még a saját létérdekét is érintő kérdésben a főrendiház önző érdekekből indulna ki. (ügy van !) Mi itt is, mint minden más kérdésben, kizárólag az ország, a nemzet érdekeit tartjuk mérvadóknak, amelyek megóvása s érvényesítése most mindenekelőtt a kedélyek nyugalmát és az elmék zavartalan működési képességét igénylik. Azért azt hiszem, hogy a főrendiház egyértelmű óhajának adok kifejezést és azt hiszem, mindnyájan osztozni fognak nézetemben, amikor azt javaslom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot minden változtatás nélkül és minden halasztgatás kikerülésével fogadjuk el ugy, ahogy az előttünk van. (Elénk helyeslés. 1 Széchényi Viktor gróf jegyző: Sigray Antal gróf! Sigray Antal gr. : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Legyen szabad az előttem felszólalt nagyméltóságú főrend szavaira röviden reflektálnom, amely szavakkal nagyrészt egyetértek, különösen abban a tekintetben, hogy ez a választójogi javaslat, amely ma a.ház asztalán fekszik, annak daczára, hogy az eredeti Vázsonyiféle javaslatnál jobban biztosítja a nemzet érdekeit, légsem tekinthető perfekt alkotásnak, hanem oly hiányai mutatkoznak, amelyek mind a demokratái us reformokat óhajtóknak, mind pedig a konzervatívoknak és eg}>-szersmind azoknak óhajait sem teljesiti egészen, akik a magyar nemzeti érdek megóvását tartják főczélnak és főeszmének. Abban is egyetértek az előttem szólott nagyméltóságú főrenddel, hogy örülnünk kell a kompromisszumnak, amely folytán a választójog ma legnagyobb valószínűség szerint törvénynyé fog válni, mert hiszen szükség van az egyetértésre, amely oly szépen meg volt a háború első évében akkor, amikor a legelső riadóra a nemzet kiállott. mint egy férfiú (Igaz ! Vgy van!) és állotta együtt a legádázabb harezot és amelynek újból fel kell élednie, ha azt akarjuk, hogy sikerrel fejezzük be a háborút, amely még bizonytalan időig fog eltartani. Hosszadalmas volna visszamenni azokra az okokra, amelyek a választójog kérdését előtérbe tolták és talán részben vannak ott oly jelenségek is, amelyek egyeseknek, vagy egyes politikai pártoknak nem válnának épen dicsőségére. (Vgy van !) Tény, hogy a nyáron, egyszerre megjelent egy kormány, amely kitűzte magának mint legsürgősebb feladatot a választójog megalkotását, amely kijelentette, hogy az ő létalapja és jogosultsága a demokratikus választójog megalkotása, hogy ez a legsürgősebb feladat. Hogy mi teremtette ezt- a helyzetet, azt nem tudom, csak arra akarok utalni most, hogy mégis csak kissé ferde dolog, hogy a háború kellő közepén, amidőn létünkért küzdünk, egy kormány, mint legfontosabb feladatot nem azt tűzi ki magának, hogy mindenekelőtt arra nézzünk, hogy a háborút sikeresen befejezzük és csak másodrendű kérdésnek tekintsünk minden mást. Ennek nyomán, amint az előttem szólt nagyméltóságú főrend is kifejtette, megindult a harcz. Szembe kerültek egymással pártok, szembe kerültek egymással egyének, megindult az elvek harcza a demokratikus és az úgynevezett reakcziós, vagy konzervatív elemek között, megindult az elvek harcza, megengedem, sok helyütt jóhisze• miien, tisztességesen, egyenes utón, de ennek mintegy mellékhajtásaképen egyszersmind megindult egy személyi harcz, egy politikai személyi gyűlölködés, amely igazán összehasonlítva azokkal a titáni küzdelmekkel, amelyeket katonáink a fronton folytattak, egy béka-egérharcz benyo-