Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

A FŐRENDIHÁZ CX1V. ÜLÉSE. 199 a férfi választók számát feltüntető statisztikai táblázatok nem statisztikai felvételek, hanem az 1910. évre vonatkozó statisztikai adatokból szá­mítások utján készült becsülések eredményei.« Az 1913. évi XIV. t.-oz. végrehajtásakor kitűnt, hogy az élet ráczáfol az (fféle, bár lelki­ismeretes gondossággal készült becslésekre. Egyéb­ként akár a statisztikai adatok, akár a jogczimek tartalma és a népességi viszonyok ismerete alapján igyekszünk következtetést vonni a javaslat gya­korlati hatására, arra a meggyőződésre kell jut­nunk, hogy a kéj)viselőház által elfogadott javaslat városi helyeken, ahol erre közállapotaink meg­érettek, megközeliti a választójog általánosságát, ellenben a nem városi helyeken kulturális és nem­zeti szemjjontokból a fokozatos kiterjesztés útját követi s ezzel lehetővé teszi, hogy az állami éle­tünket érhető megrázkódtatás elkerülését és amire a bizottság a fősúlyt helyezte, lehstővé teszi, hogy az átmenet nélküli jogkiterjesztés veszélyeinek elhárítását czélzó reformok megvalósíthatók le­gyenek. Ezek : a magyar hadsereg megszervezése, a közigazgatás reformja, a rendőrség államosítása, megfelelő birtokpolitika, a magyar állameszmének az eddiginél fokozottabb védelmet nyújtó büntető rendelkezések s amivel kezdenem kellett volna, a magyar nyelv oktatására vonatkozó rendelke­zése le szigorú végrehajtása. Ami már most a választójog tényleges gya­korolhatását és a választások tisztaságát illeti, e részben a javaslat számos czélszerü intézkedést tartalmaz. Ilyenek : a választóknak ötévenkint kötelező vallomástétele, az u. n. alkotmányos költségek eltörlése, az alkoholtilalom, a fuvar­dijaknak a szorosan körülirt nélkülözhetetlen esetekre korlátozása, nyilvános ellenőrzés alá helyezése, titkos szavazás esetén a szavazás kötelezővé tétele. Ezek egytől-egyig olyan rendelkezések, me­lyektől a választási visszaélések kiirtása és a választók szabad akaratnyilvánításának biztosí­tása várható. Hogy a szenvedélyek felkeltésére annyira alkalmas választójogi javaslat a kormány és a képviselőház többsége között egyes főbb pon­tokra nézve, létrejött megállapodás után végre a törvényhozás másik házában alkotmányos el­intézést nyert és ime előttünk fekszik : ebből bizonyos reményt meríthetünk, a politikai párt­viszonyok jobbrafordulásának halvány reményét. A világháború ötödik évfordulóján, midőn utolsó órája ütött a nemzeti összeforradás szükségessé­gének, a magyar nép az ő bizalmának letétemé­nyeseitől, az ő példájuktól várja a jeladást erre ; ezt sürgeti nemcsak a magyar nemzet néma várakozással, hanem ezer esztendős történel­münk minden egyes lépése ezt tanúsítja. Ha a javaslat elfogadásával némileg közrehatunk ezen történelmi szükségesség előmozdítására, azt hi­szem, hazafias dolgot -cselekszünk, ezért a javas­latot általánosságban elfogadom és a méltóságos főrendiháznak elfogadásra ajánlom. (Elénk he­lyeslés.) Elnök : Szólásra ki következik ? Széchényi Viktor gr. jegyző: Mailáth Jó­zsef gróf! Mailáth József gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az ötödik évébe benyúló legkegyetlenebb világháború benső villongásokat is hozott létre, melyeket, ha csirájukban nem sikerült volna elfojtani, az a háború további me­netére befolyást gyakorolt volna. Ezt a veszedel­met oly kérdés idézte elő, amely körülbelül öt évvel ezelőtt a törvényhozás összes tényezőinek beleegyezésével elintézést nyert s mely kérdés rendes körülmények között élő államokban oly gyorsan ismét szabályozás alá kerülni nem szokott. Amiként azt már más alkalommal kifejtet­tem, én a választójog terén is a jogkiterjesztés híve vagyok, de csakis kellő biztosítékok mellett, amelyeket a nemzeti állam szempontjából figye­lembe kell venni. Ezeket a biztosítékokat, őszin­tén megmondva, a szőnyegen levő törvényjavas­latban nem találom meg oly mértékben, amint azt óhajtottam volna. Ezt annál kevésbé erőltethet ­j ük, mert maguk azok a tényezők, akik, hogy egy használt szólammal éljek, az alkotmány sánczaiba fognak felvétetni, t. i. az ipari és mezőgazdasági munkások sem rajonganak ezen törvényjavas­latért. Entöbb ízben kifejtettem azt, hogy a s'ocziaJiz­mus azon törekvése az embereknek, hogy maguk­nak jobb helyzetet és létet szerezzenek. Nem a folyton terjedő műveltség, hanem a gazdasági életnek folyton feltűnő és ki nem elégíthető igé­nyei okozzák azt, hogy az emberiség észrevétlenül is a szoc ializmus karjaiba kerül. A szoczializmust ezelőtt sokan a gyomor kérdésének jelezték, a háború bebizonyította, hogy a harcz most is folyik a vál u körül, de szoczializmus nélkül. Az ipari munkások a béremelésért harczolnak, a mező­gazdasági munkások pedig a termés biztosítá­sáért, esetleg hogy maguknak egy kis földecskét szerezzenek. Ezért látjuk a'.t, hogy az általános t'tkos választ ój ognak j elszavát rendszeri nt párt politi k' i és hatalmi czélok végett vetik fel rendesen a vezetők, hogy az előidézett mozgalmak és izga­tottság segélyével különben alig elérhető anyagi és politikai előnyöket érleljenek. Belátta ezt a főrendiház többsége is, midőn ezen különböző nézetekből levonta a konklúziót múltkori állás­foglalásával. A nagyméltóságú főrendiház ezen javaslat elfogadásával egy, hogy ugy mondjam, nobilis obligácziót vállal magára. Az előttünk levő tör­vényjavaslat egy kompromisszum eredménye és mint minden kompromisszum, méhében hordja azt az átkát is, hogy tulajdonkép senkit sem elégít ki. Némelyeknek túlsókat, némelyeknek tül­ke vesét ad. Azonban egy tekintetben megfelel a javaslat a hozzáfűzött reményeknek és várakozá­soknak, hogy az oly sokszor előrángatott kérdést

Next

/
Thumbnails
Contents