Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-112

168 A' FŐRENDIHÁZ CXII. ÜLÉSE. ilyen nagy egyszeri vagyonadó nem hozatik be, akkor az ő véleménye is az, hogy ez kikerülhetetlen. Ettől a vagyoni adótól tehát nagyon sok függ. Elsősorban függ annak a kérdésnek eldöntése, hogy egyáltalán mi fog történni a hadinyereségadóval a jövőben ? De ennél sokkal több függ tőle ; hiszen a nemzet vagyonának egy jelentékeny részéről van szó, mert esetleg, — a czél szempontjából teljesen indokolatlan, —a nemzeti vagyon egy negyedének, vagy harmadrészének az állam részéről való elkobzása forog szóban. Ez magában véve is oly nagyfontosságú kérdés, hogy ezzel nézetem szerint a törvényhozásnak és a kormánynak is behatóan kell foglalkoznia. S ez annál szükségesebb, mert, ime, itt vannak a példák, hogy a törvényeknek nem megfelelő előkészítése milyen bonyodalmakra és kellemetlenségekre vezet. Itt a helyes elmulasztása esetleg katasztrofális következményekkel járhat. Nem kívánom a pénzügyminiszter ur ő nagyméltóságától, hogy a vagyonadóra nézve most nyilatkozzék, vagy foglaljon állást. Belátom, hogy ez ma lehetetlen, de nem is azt kivánom, hanem azt, hogy ez az adó alaposan előkészíttessék s minden oldalról megbeszéltessék. Az eszmével magával az ország közönségének legnagyobb része meglehetősen megbarátkozott már ; tudomásom van róla, hogy a gazdák és iparosok bizonyos rezignáezióval fogadták ezt a gondolatot, de kétségtelenül nagyon sok függ attól, hogy a vagyonadót mik ép fogják életbeléptetni. Ennek a kérdésnek sok mindenféle oldala van. A megoldás minden egyes módozatának igen sok és messzemenő következménye lehet és ezeknek megfontolása okvetlenül szükséges. Szükséges ez azzal a veszélylyel szemben is, hogy az újonnan keletkezett vagyonok esetleg az adózás alól kibújhatnak. Azonban kétségtelen, hogy ez a veszély ma is fenforog, de a pénzügyi technikának módjában áll most is sok tekintetben reteszt tolni az ilyen törekvések elé; magában az annak idején meghozandó adótörvényben szintén lehet oly rendelkezéseket megállapítani, amelyek a háborúban keletkezett-vagyonok elérhetésére megfelelő fogantyúkat tartalmaznak és bizonyos, hogy az ilyen vagyonokat nem fogják 0I3' simán kezelni, mint a régieket. Ez az aggály tehát elesik azzal a követeléssel szemben, hogy a felvetett kérdéssel igenis behatóan, alaposan kell foglalkozni. Az állam az országtól nagy áldozatokat követel, mert az állam létérdeke szempontjából, megmentése érdekében nagy terheket- vállalt magára, amelyeket hitelképességének fentartása érdekében is okvetlenül viselnie kell. Meg kell tehát alaposan hányni-vetni, hogy e terhek viselése hogyan történjék a legkevesebb kárral. Ily körülmények között, azt hiszem, méltányos és jogos az a követelés, hogy neesak a kormány, de a törvényhozás is eleve foglalkozzék azzal a kérdéssel. S azt hiszem, egészen helyes volna, ha ugy, mint Ausztriában, bizonyos mértékben parlamentáris tárgyalás utján -tennék lehetővé a kérdések előzetes tiszt-ázását. Ausztriában egy bizottság tárgyalásai során felmerült az az eszme, hogy nagyobb ankétet, szaktanácskozmányt tartsanak és a kérdőpontok egész halmazát írták össze ; azok különkiadvány formájában is kaphatók, különben a hírlapokban is megjelentek s a kérdés minden oldalára kiterjeszkednek. Ne várjuk, mig az osztrákok nyújtanak nekünk példát; fogjunk magunk is ezen kérdés megoldásához, illetőleg tisztázásához. Az én kérésem e törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy méltóztassék a kormánynak, különösen mivel 1919-ben a meghosszabbított hatályú hadinyereségadó érvénye is lejár, ezt a kérdést beható tanácskozás tárgyává tenni és kellő tájékoztatást nyújtani ebbeli szándéka iránt. Ez annál szükségesebb, mert nagyon fontos, hogy a magyar adózó közönség a kormányzatban ne egy zordul rátámadó ellenséget lásson, hanem. lássa azt, hogy a kormány és a törvényhozás csak' azt és olyan mértékben és olyan módon veszi tőle igénybe, ami feltétlenül szükséges és amely mód el nem kerülhető. Ezt vagyok bátor ajánlani a minister ur ő nagyméltósága becses figyelmébe s nagyon kérem, hogy a megfelelő szaktanácskozmány előkészítése és összehívása által a kérdéssel való behatóbb kellő foglalkozást lehetővé tenni méltóztassék. Magát a törvényjavaslatot általánosságbán a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Senki sem !) Ha a méltóságos főrendek közül senki sem kivan szólni, az általános vitát berekesztem. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Popovics Sándor pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Habár az előttem szólott méltóságos főrendiházi tag ur, igen tisztelt barátom megtette észrevételeit Zsigmondy Jenő főrendiházi tag ur ő méltóságának határozati javaslatára és azokra az argumentá cziókra, amelyekkel határozati javaslatát megindokolta, mégis talán helyén lesz. ha ugyanolyan sorrendben, amint a méltóságos főrendiházi tag urak felszólaltak, én is elsősorban Zsigmondy ő méltósága észrevételeivel foglalkozom.. ö ugy találta, hogy az előttünk fekvő javaslat' elfogadhatatlan és utasítandó a kormány, hogy uj javaslatot dolgozzék ki, amely a rendezendő kérdések egészét nem novelláris formában, hanem egységes kodifikáczionalis mű alakjában ismét a törvényhozás elé hozza, megjegyzi azonban, hogy a javaslat czélzatát, szükségét, t. i. az állami bevételek fokozását a maga részéről kötelezőnek elismeri. Méltóságos főrendek ! Magam is azt tartom, hogy az előttünk fekvő javaslat, különösen ami annak első pillanatra való megérfchetését és áttekinthetőségét illeti, nem tartozik ;

épen a legsike-