Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-112

A FŐRENDIHÁZ GXÍI. ÜLÉSE. 163 szerettem rébuszok megfejtésével foglalkozni és nem is voltam épen az utolsó jogász, azonban mondhatom, hogy nagy tanulmányomba került, hogy általában megértsem azt, hogy mi van ebben a törvényjavalsatban, sőt megvallom, hogy még magam sem tudom, vájjon igazán megértettem-e, hogy mi van benne. Bátor vagyok példakép csak egy rendelkezésre rámutatni. Itt van a 13. §. IV. 1. pontja, ezt egyáltalában nem lehet megérteni. Méltóztassék csak meghallgatni, hogy mit mond (olvassa): »Az 1917. évi, illetőleg az ezt követő hadi években az egy-egy évi jövedelem, hacsak a jelen törvény másként nem rendelkezik, rendszerint azzal az összeggel veendő számba, amelylyel az a jövedelemadónak az 1918. évre, illetőleg az ezt követő évekre szóló kivetésénél meg lett állapítva.« Eddig könnyű megérteni. De most (olvassa) : »Ha azonban a jövedelemadónak az 1918. évre, illetőleg az ezt követő évekre szóló kivetésénél a jövedelemadó az 1916: XXVI. t.-cz.'lO. §-a alapján az 1917. évi, illetőleg az ezt követő egy-egy évi jövedelemnél kisebb jövedelem után lett megállapitva, az 1917. évi, illetőleg az ezt követő hadi években az egy-egy évi jövedelem azzal az öszszeggel veendő számba, amely az 1916: XXVI. t.-cz. 10. §-a alapján eszközölt mérséklést megelőzőleg 1917. évi, illetőleg az ezt követő években egy-egy évi jövedelem gyanánt lett megállapitva.« Megvallom, hogy nem értem', mit akar mondani, csak sejtem, hogy mi van benne. Vonatkozik ez arra és összefüggésben van azzal, hogy az 1916-ik évi törvényben hivatkozás történik arra, hogyha pl. bevonultaknak a jövedelme a bevonulás,vagy a háború következtében csökken, akkor az figyelembe veendő az adóvallomásnál. Meg vagyokgyőződve, hogy ezt sokkal rövidebben és világosabban ki lehet fejezni ugy, hogy mindenki megértse. Ez azonban ugy van kifejezve itt, hogy. megvallom, én sem tudom megérteni. Rendkívül megneheziti e törvénynek megértését az, hogy nem kevesebb, mint húsz törvényre történik hivatkozás. Az a szegény adófizető, aki az állammal szemben teljesíteni akarja kötelességét, kénytelen ahhoz, hogy megértse ezt a törvényt, elővenni az egész könyvtárát, azt maga köré helyezni és az egyes törvényekben egyenkint utána nézni, hogy tulajdonképen mi is van abban a törvényben és mivel tartozik ő az államnak ? Ilyen tudományt kívánni az adófizetőktől, azt hiszem, mégis talán több, mint amit az adófizetőktől el lehet várni. De nemcsak ilyen hivatkozások történnek, hanem ezekben a hivatkozásokban olyan kifejezések is vannak, hogy hivatkozik valamely előbbi törvényre, amennyiben ez egy másik megelőző törvénynek az intézkedéseit fen tartotta, megváltoztatta, vagy módosította. Megint ott van az adófizető, hogy előveszi azt a törvényt és tanulmányozza, hogy tulajdonkép miben van fenntartva, miben van megváltoztatva, miben van módosítva. Mondom, mindezek olyan inszinuácziók az adófizetőkkel szemben, hogy ettől a törvényhozásnak tartózkodnia kell. Hiszen nagyon egyszerű ennek a dolognak elintézése. Az igaz, hogy a pénzügyminister ur akkor, mikor előterjesztette ezt a törvényjavaslatot, arra hivatkozott, hogy szeretett volna egy egységes törvényjavaslatot előterjeszteni, azonban ma még nincs abban a helyzetben, hogy ilyent előterjeszthessen. Ez a törvény több évre fog szólani, mert hiszen nemcsak az 1917. évi, hanem az 1917, az 1918. és 1919. évi adókra vonatkozik, tehát egyelőre legalább is három évig fog érvényben maradni. Már most természetesen, ha az egyik évben meg is tanulta az ember a törvényt, a következő esztendőben megint elölről kezdheti, amikor ujabb vallomást kell adnia, mert azt a fejében tartani teljesen lehetetlen ; és ha az ember adóvallomást akar beadni, mégis a törvényhez ragaszkodni is akar. Miután tehát itt nem adatott be egységes törvény és ezt azzal indokolták, hogy ma még nincs annyira kiforrva az adórendszer, én ebben nem látok semmiféle akadályt. Utóvégre csak arról volna szó, hogy az a referens, aki ezt a törvényjavaslatot elkészítette, a régi törvényekből, amelyekre hivatkozás történik, egyszerűen kiollózza az illető szakaszokat, ezeket összeállítja és mikor ez az összeállított egységes törvény előtte fekszik, a netaláni ellentmondásokat kiküszöböli. Azt hiszem, aki ex asse foglalkozott ezekkel a törvényekkel, az két-három hét alatt nagyon könnyen el tud készülni ezzel a munkával. Minthogy pedig a magam részéről elvben elfogadom mindazt, ami benne van, elfogadom a további törvényekben foglalt határozmányokat és azt hiszem, a képviselőház szintén épugy el fogja fogadni, amint elfogadta a főrendiház bizottsága is, természetesen a bizottság által eszközölt módosításokkal, semmiféle nehézsége sincs annak, hogy ez a törvényjavaslat a lehető legrövidebb idő alatt törvényerőre emelkedhessek. Hiszen ma már annyira előrehaladt az idő, hogy sokat nem változtat a dolgon, ha pár héttel, vagy pár hónappal korábban, vagy később történik ez az adókivetés, még pedig annál kevésbbé, mert hiszen épen a főrendiház bizottsága felvette a törvényjavaslatba azt az intézkedést is, hogy a pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy az 1918. évre vonatkozólag csakis egyes esetekben történik az adókivetés, a többiekre nézve azonban, ahol már 1917-ben is volt kivetés, a következő évben is maradjon érvényben ez a kivetés. Nem látom be tehát, miért ne lehetne a következő évben, már 1918-ban az 1917. évi adót is megállapítani. Külön» ben is az államkincstár nem szenved valami nagy rövidséget. És ha méltóztatnak tudni, hogy a következő évben mindig az előző évi jövedelemadó alapján kell az adókat megfizetni, tehát arról nem lehet beszélni, hogy emiatt elapadnának a kincstárnak pénzforrásai, hogy nem folynék be az a jövedelem, 21*