Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-112

ÍZ CXII. ÜLÉSE. 164 A FŐREND IHÁ amelyre számítottak. Az igaz, hogy itt több jövedelem lesz, több jövedelmet is akarunk elérni, de az a többjövedelem, ha pár hónappal korábban, vagy későbben folyik be, azt hiszem, emiatt nem fog lényegesen megváltozni. Még csak általánosságban óhajtok arra rámutatni, hogy pl. a jövedelemadónál a részleges életbeléptetést sem találom teljesen indokoltnak, mert én azt hiszem, hogy a jövedelemadót bátran lehetett volna az egész vonalon életbeléptetni. Hiszen ma, amikor pl. egy gyári munkásnak, vagy egy ipari vállalatnál alkalmazott munkásnak heti kéthárom és négyszáz korona keresete van, tehát egy évben tizezer koronán felüli jövedelme van, már eo ipso ezen törvény alá tartozik, mivel tizezer koronát meghaladó jövedelme van és ennek következtében az életbeléptetés kiterjesztetnék az egész vonalra, amikor mi azt kivánjuk, hogy beadassanak az adóvallomások, azt hiszem, ezzel igen tetemesen lehetne fokozni az állam jövedelmeit. Hogy kevés a személyzet és még a személyzet általában túl van terhelve, ast elismerem, hogy tényleg igy van. Azonban az egész vonalon most a segédszemélyzetet a nők sorából szoktuk toborozni és az a néhány férfi, aki ott van, utóvégre el fogja végezni ezt a munkát is. Hogy az adóvallomások, amint ma ekzisztálnak, illetőleg amint azokat a múltban bekivánták, egyáltalában nem felelnek meg a Idvánalinaknak, azt, ngy hiszem, felesleges itt külön is kiemelni. Mindnyájan tudjuk, hogy olyan adóvallomásokat adtak kezünkbe, amelyeknek kitöltése már magában véve valóságos tanulmányt igényel és egy laikus egyáltalában nem is képes azt kitölteni és okvetlenül egy jogtanácsost, vagy pedig finánczkapaczitást kell maga mellé vennie, aki őt utbaigazitsa. Véleményem szerint igenis lehetne a közönséget arra kényszeríteni, hogy adjon be adóvallomást még a tizezer koronán aluli jövedelmekre is, ha egyszerűen kimondatnék például az, hogy aki nem ad adóvallomást, annak jövedelme bizonyos, már előre meghatározott minimumban fog megállapittatni, még pedig olyan minimumban, amely az illetőre nézve meglehetősen nagy minimum volna, illetőleg valószinüleg több volna, mint amennyi után kivetnék az adót, ha bevallaná jövedelmét. A jövedelemadóra vonatkozólag még az a kifogásom is van, hogy a két millió koronán felüli jövedelemnél már nincs további fokozás, hanem megmarad a kulcs, amely ott a legmagasabb fokban van megállapítva, mégis azt mondja a javaslat, hogy ujabb fokozatok fognak beállittatni és természetesen, hogy azután az ujabb fokozat következtében valaki túlságosan meg ne terheltessék, az mondatik, hogy nem lehet több ebben a a fokozatban, amelyben az adót kivetik, mint ami az öt százaléknak felel meg, tehát százezer korona plusnál tizezer koronának öt százaléka, azaz ötszáz korona felelne meg annak az uj fokozatnak, vagyis a százezer koronának fél százaléka. Azt hiszem; sokkal helyesebb és indokoltabb volna és egyszerű; siteni az egész kérdést, ha az mondatnék, hogy amennyi jövedelme van, annak 0"5 százalékát fizeti adóban. A vagyonadó tekintetében már a múltban sem tartottam helyesnek, ámbár most ezen változtatni nem lehet, hiszen már túlestünk rajta, tehát nem is óhajtom, hogy változtatás történjék, de inkább a jövőre vonatkozólag óhajtom, hogy ilyen dolgok ne forduljanak elő és ne vétessék fel a törvényekbe, hogy például ingatlanoknál a forgalmi érték veendő alapul. A forgalmi érték például olyan ingatlanoknál, amelyek fix kezekben vannak, amelyek a családban egyik tagról a másikra mennek át, voltaképen sohasem szerepel és ennek következtében szükségessé vált, hogy az becslés utján állapittassék meg. A becslés pedig olyan dolog, hogy ha három becsüst veszek, mindegyik máskép fog becsülni és megnyugvást talán egyiknek becslése sem fog szerezni. Én nem tartom tehát helyesnek, hogy egy ilyen egyéni arbitriumra bízott becsű fogadtassék el alapul. Tlyen adótörvényekben okvetlenül szükséges volna, hogy egészen pozitive megállapittassék, hogyan kell számítani. Ha például ma az adóalap, különösen a földbirtoknál, túlalacsony, nincs annak semmiféle akadálya, hogy annak húszszorosát, harminczszorosát vegyük alapul, hanem vegyük a kétszázszorosát, háromszázszorosát, egyszóval azt a kulcsot, amely megfelel a valóságos forgalmi értéknek. Azt tapasztaltam a múltra nézve szintén például a vagyonadó megalapításánál, — magamnak is voltak ilyen eseteim, — hogy ott is, ahol be volt vallva az üzemtőkének, a fundus instruktusnak értéke, az egyik értékmegállapító-bizottság egyszerűen azt mondta, hogy 20 százalékát veszi az ingatlan értékének, a másik pedig azt mondta, hogy 25—30 százalékát, ami attól függött, hogy ki tudott jobban, vagy kevésbé jól sirni a bizottság előtt; ehhez képest állapították meg alacsonyabban, vagy magasabban azadót. Ezt sem tartom helyesnek. Olyan objektumok, amelyek semmiféle hasznot nem hajtanak, mint például üres telkek, meglehetős nagy értéket képviselnek ugyan, de tulajdonképen a vagyonadónál épugy, mint a hadi nyereségadóval is végeredményben a jövedelmet akarjuk sújtani, a jövedelemből akarunk ezzel egy bizonyos összeget elvonni és igy azok az üres telkek, ha ezek teljes értékükben felvétetnek, nem egyszer oda juttatnák a dolgot, hogy előbb-utóbb ezek az adók megemésztik az egész ingatlan értékét. Van a törvényben erre nézve is egy intézkedés, hogy, amennyiben ilyen hasznot nem hajtó ingatlanok nagy mértékben vannak, bizonyos mérlegelésnek van helye, de nem tudjuk, hogy ez a mérlegelés mennyire megy és épen azért szükségesnek tartanám, hogy ezekre vonatkozólag szintén megállapittassék, hogy mily értékben kell ezeket felvenni. A fokozatokra nézve, — itt 2,400.000 koronán felül, ott, ha jól tudom, egy millión felül emelkedik, — ugyanaz áll,, amit a