Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-112

158 A FŐRENDIHÁZ CXIl. ÜLÉSE. szükségleteket. Szerencsére a gazdák nem tartot­ták be. a rendeletet, mert ha betartották volna, akkor Magyarország állatállománya, szarvasmarha tenyésztése egy-két esztendő múlva megszűnt volna tenyészbika hijján, mert pl. nem engedé­lyeztek a növendék tenyészbikák számára való erőtakarmányt, mi nélkül tenyészbikát felnevelni nem lehet. Ezt a rendelkezést az ország legelső bikanevelő telepei, az államgazdaságok sem tar­tották be. Körülbelül egy évvel ezelőtt voltam bátor e helyen rámutatni arra, hogy a fogyasztóközönség ellátása tekintetében azt a módot tartanám a leg­helyesebbnek, ha a kormány csupán az ország nem termelőlakosságának és a katonaságnak az el­látásáról gondoskodnék. Ami azon felül termeltetik, az legyen szabad forgalom tárgya. A^zal azonban, amit a kormány átvesz, ugy kell tennie, mint a családapának, amikor családjáról, mint a munkaadónak, amikor munkásairól gondoskodik. Adja ki azt a munkás­csoportoknak, katonaságnak, a törvényhatóságok­nak az ellátatlanok részére, amire szükségük van és még mindig fog egy bizonyos mennyiség maradni, mely elegendő lesz ahhoz, hogy, mint az a keres­kedelmi gyakorlatban meg van, a belföldi forga­lomban bizonyos pontig a forgalmi árra befolyást gyakorolhasson, de nem azáltal, hogy maximális árakat állapit meg, hanem azáltal, hogy gabonát szolgáltat ki. Az ezen czélra szükséges mennyiség beszolgál­tatására sem tartom helyesnek azt a módot, amelyet a minister ur előreláthatólag alkalmazni szándékozik, vagyis a cséplőgépnél való átvételt, hanem sokkal helyesebbnek tartanám holdanként bizonyos mennyiség kivetését, nevezzük azt akár Seidlmayer-rendszernek, gyakorol j uk azt akár Cséry Lajos tanácsai szerint, aki ezen eszmét Magyarországon propagálta. Adassék meg az a lehetőség, hogy ezen szabad forgalmat képező gabonamennyiség a külföldről behozandó ipar­czikkek áralakulására befolyást gyakoroljon, ille­tőleg azok behozatalát megkönnyítse. Tudom, hogy a minister ur kijelentette, hogy meg szándékozik ezt tenni. De, bocsánatot kérek, azt a kérdést kell intéznem hozzá, miért nem tör­tént ez meg eddig? Azt, hogy e szabad forgalom általában megkötné a kormány kezét ezen tekin­tetben, tagadom, mert a kormány a kiviteli enge­délyek megadása által épen ugy befogást gyako­rolhatna az iparczikkek árára, sőt amennyiben attól tartana, hogy bizonyos bevételektől esnék el a kiviteli engedélyek révén, még anyagi előnyöket is biztosithatna magának. A köz szempontjából megfontolandónak tar­tanám azt, hogy a gabonatermelés fokoztassék, ez pedig nézetem szerint nem lehet másként, mintha a holdanként, megállapított áron, beszolgáltatott bizonyos mennyiség feletti kvantum szabad ren­delkezésre áll. Természetesen mindenki arra töre­kednék, hogy minél több legyen az, mely felett szabadon rendelkezhetik. Nem kell amiatt aggódni,' hogy a területre vonatkozó kivetésnél a kedvező, vagy kedvezőt­lenebb területi viszonyok közt élő termelővel szem­ben igazságtalanság történik, hanem kiegyenlíteni lehet ezen termelési viszonyok közti különbsége­ket a kivetési kulcs különbözőségével. Nem kell attól tartani, hogy esetleg a kistermelő, aki csak a saját maga élelmét tudja kitermelni, ezáltal meg­rövidülne, vagy esetleg szükséget szenvedne. Meg­van a lehetősége annak, hogy a bizonyos terület­nél kisebben termelő felmentessék ezen beszállí­tási kötelezettség alól és lehet azt progresszive is megállapítani. Nem kell attól a nehézségtől sem tartani, hogy elemi károk esetén egyesekkel szem­ben igazságtalanságot követne el a hatóság. Az elemi károk miként való elbírálására vonatkozólag megvan az államnak a gyakorlata az adóelengedé­sek formájában. Nem akarok a fogyasztóközönség nem termelő részével szemben a termelőknek előnyöket adni, de bizonyos mértékben mégis különbséget kell tenni termelő és nem termelő között. Nem akarok igazságtalanságot gyakorolni egyik féllel szem­ben sem, de az, hogy egy nem termelőnek igényét automaticze megállapítjuk, nem azt jelenti, hogy neki kevés jusson, neki is lehet bővebben jut­tatni, de közte és a termelő között mégis bizo­nyos különbséget kell tenni, mert az a gabona a fogyasztó, nem termelő közönségre nézve' mégis csak más, mint a termelőre nézve, aki abban mun­kájának gyümölcsét látja és annak felhasználása a czélja egész közgazdasági tevékenységének. Állandó panasz volt, hogy rendeletek túl­későn jelennek meg. A mostani kormány ezen változtatni akart, amikor már február 22-én ki­adta első rendeletét az idei termésre vonatkozólag, február 22-én befolyást gyakorolni azon búza ter­melésére, mely azelőtt, októberben elvettetett, nem lehet. Szükségesnek tartom azért, már most gondoskodni kell arról, hogy az 1919. évi termés biztosittass ék. Aggódva látom az országot egy veszedelem felé közeledni és aggódom attól, hogy ezen, főleg gabonatermelő országban gabonahiány fog beállani. A minister ur beszédében örömmel üdvözlöm, hogy önfeláldozóan törekszik nehéz feladatainak megfelelni. Nagyon kérném, tegye megfontolás tárgyává azokat, amiket elmondani bátor voltam. Ezek után van szerencsém a kö­vetkező interpellácziót benyújtani: 1. Hajlandó-e a közélelmezési hivatalt vezető minister ur részletes felvilágosítást adni a múlt év termésének felhasználásáról és azon szükség­letekről, melyeket a jelen év termése van hivatva fedezni? 2. Hajlandó-e a közélelmezési hivatalt vezető minister ur megállani az utón, melyen az idei termés felhasználását szervezni óhajtja, az erre vonatkozó eddig tett intézkedéseket felfüggesz­tem, az ezután tenni szándékolt intézkedéseket és terveket egész részletesen nyilvánosságra hozni, hogy a gyakorlati emberek hozzászólhassanak és

Next

/
Thumbnails
Contents