Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-112

A FŐRENDIHÁZ CXII. ÜLÉSE. 159 ezáltal mód adassék, hogy ezen kérdések a gyakorlati életnek megfelelően oldattassanak meg? 3. Amennyiben a termés felhasználását ezélzó rendelkezések nem változtatgatnának meg és azokban a közélelmezési hivatalt vezető rnhüster urnak a képviselőházban ismertetett irányelvei érvényesülnének, hajlandó-e a földmivelésügyi minister ur felvilágosítást adni, mily módon gondolja biztosítani a jövő, vagyis 1919. évi termést, különös tekintettel a kenyérmagvak termelésére és a jelen körülmények között még fokozottabban indokolt többtermelésre? Elnök: A közélelmezési hivatalt vezető minister ur kivan szólni! Windisch-Graetz Lajos hg., a közélelmezési hivatalt vezető' minister : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Azokat a kifogásokat, melyeket ő méltósága a közélelmezési és közellátási politika ellen felhozott, legyen szabad talán három csoportra osztanom. Ö méltósága kifogásolta mindazokat az intézkedéseket, melyek a múltban történtel, melyeket a jelenben teszünk és amelyek szükségképen a jövőre vonatkozással válnak szükségesekké. Ami a multat illeti, kétségtelen tény, hogy a hadviselő felek majdnem minden egyes államban igen későn jutottak a háborús tapasztalatok gyakorlati keresztülvihetőségének felismerésére. Hiszen nem csupán a mezőgazdaság és az élelmezés téréi látjuk ezt; magának a hadviselésnek terén is tapasztalhattuk, hogy a modern hadviselésnek a régitől teljesen elütő vonatkozásai vannak. Mindazon intézkedések, amelyek a múlt év folyamán ugy a közélelmezés, mint a hadsereg szükségleteinek fedezése érdekében történtek, egy hibában szenvedtek, abban t. i., hogy nem gondoltak arra, hogy egy egész évi gazdasági szükséglet fedezése csak akkor lehetséges, ha az egész évre szükséges készletek egy kézben vannak. Terveket, számításokat csinálni arra vonatkozólag, hogy készletek, amelyek az országban az egyes gazdáknál vannak, hogy fogiak felhasználtatni, ennek vajmi kevés gyakorlati haszna van. Ezt tapasztaltuk a múltban és amint e tapasztalatok leszürődtek, a kormányzat arra az útra lépett, amely egyesegyedül biztosithatja nemcsak az ország, de a hadsereg ellátását is, vagyis a termelésnek idejekorán való kézhezvételét határozta el. (Helyeslés.) Kétségtelen, méltóságos főrendek, hogy nem jelentik a mezőgazdaság előnyét mindazon intézkedések, amelyek a termés kézhezvételével kapcsolatosak. De hiszen mindazon intézkedések, amelyek a kormányok részéről a háborúban történtek, többé-kevésbbé érzékenyen sújtják az egyének érdekeit. Nem szabad elfelejtenünk azokat a nagy érdekeket, amelyek ma minden egyes kormányzati intézkedéshez fűződnek. Nem egyéni érdekekről, hanem az ország érdekeiről és az ország jövőjéről van szó és ha nemcsak a múltban s nemcsak az egész év folyamán volt kénytelen a kormányzat>élesen és érzékenyen belenyúlni a gazdasági élet egyes vonatkozásaiba, hanem jövőre is ezt fogja tenni, ez csakis azért történik, mert erre okvetlen szükség van. A közelmúlt napokban igen sok szó esett a képviselőházban is a közös élelmezési területről. Módomban állt már kifejteni, hogy ezen úgynevezett közös élelmezési területnek szüksége nem áll fenn. Nem állott fenn a múltban, nem áll fenn a jelenben és nem fog fennállni a jövőben sem. Mert hiszen, hála az Istennek, — és áll ez különösen hazánkra nézve, — közellátásunkat képesek vagyunk kellő rendszabályok alkalmazásával saját termelésünkből fedezni. De áll ez különben szövetségeseinkre nézve is, mert, hiszen katonai győzelmeink oly óriási gazdasági területek birtokába juttattak bennünket, amelyek feltétlenül biztosithatják velünk bármely szövetséges állam szükségleteinek fedezését. Ha mindazonáltal bizonyos rendszabályok és intézkedések szükségesek, ez egészen természetes, mert a háborúnak mai stádiumában a gazdasági élet fejlődésmozzanatai talán még nagyobb fontossággal bírnak, mint a hadrakelt sereg egyes mozdulatai. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy odakünn a harcztéren ezt a háborút évtizedekre kihatólag a jövőre nézve is megnyertük akkor, ha képesek vagyunk azon a gazdasági krízisen keresztül vergődni s azokat a nehézségeket sikerrel legyőzni, amelyek itt a mögöttes országban előállottak. Ezeket a nehézségeket győzelmesen leküzdeni itt is csak ugy fogjuk, ha bátran szembenézünk mindazokkal a nagy veszélyekkel, amelyek még ezidő szerint és a közeljövőben fenyegetnek bennünket. Ezek a veszélyek kétfélék. Egyik a rendszertelenség veszélye, amelyre ő méltósága igen helyesen rámutatott, hivatkozva arra a rendszeres és rendes közigazgatásra, amely a Németbircdalcmban folyik és amely minden intézkedést, legyen az közélelmezési, adminisztratív, vagy katonai, feltétlenül megkönnyit. Sajnos, méltóságos főrendek, mi ezzel a talán évtizedek óta ott rendszeresített apparátussal ez idő szerint nem rendelkezünk. Hiszen ismeretes a különben kitűnően működő vármegyei tisztviselők óriási túlterheltsége. Ö méltósága rámutatott a jegyzőkre. Hiszen tudjuk, mekkora a jegyzők túltreheltsége még akkor is, ha az eredeti, jól működő és az egyes viszonyokat ismerő egyének helyeiken vannak. De ők többnyire nincsenek itt, hiszen igen nagy számuk részben bevonult, részben másutt teljesít szolgálatot. Kifogásoltatott az én közélelmezési politikámban a kormánybiztosi szervezet létesítése. Ez, méltóságos főrendek, csupán csak .azért vált szükségessé, hogy amennyire lehetséges, pótoljuk épen azon hiányokat, amelyek az adminisztráczióban fenforognak és hogy ez a szervezet kezére járjon a vármegyei adminisztrácziónak s a vármegyei tisztviselőknek mindazon számos és — ismétlem, — sokszor kellemetlen rendszabály keresztülvitelében, amelyek a közellátás terén szükségesekké váltak. Ha most a jelenben és a közel-