Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-108

A FŐRENDIHÁZ CVIII. ÜLÉSE. 117 karöltve jár. Ilyen eset volt a szerb eset, mikor gaz szerb szomszédunk a háború elején az utolsó évtizedekben ezeréves magyar földünkből akart egy darabot elrabolni. De állithatja-e valaki, hogy mi Amerikának vitális életérdekeit valaha megtámadtuk volna? Nem elég, hogy ezen nagy demokráczia az európai országok véréből százmilliárdos hadinyereséget biztositott anélkül, hogy egy csepp vérébe került volna? Vitális életérdek-e, hogy az amerikai milliárdosok épen a megtelt municziós hajókon akarnak kójutazást csinálni a hadi zónában? Vagy kérdem, vitális amerikai életérdeket támadott-e meg a központi hatalmak népszövetsége, 120 millió lélek, melyet Anglia rútul ki akart éheztetni, mikor végre rászánta magát a tengeralattjáró-háború megindítására? Ugy-e, ez nem vitális életérdek? Ilyen vitális életérdek volt a mostani háború inditó oka ránk nézve, mely, mig a világ áll, mindig fegyverrel lesz eldöntendő. Az eddig, hála Istennek, nem demokratikus Magyarország Isten és ember előtt nyugodt lelkiismerettel viselheti a mostani háború felelősségét; de az a nagy demokratikus Amerika, mely mindig csak emberiességről és szabadságról beszél, hogy fog felelni majdan a történelem. Ítélőszéke előtt azért, hogy rut pénzvágyból belépett ebbe a háborúba? A központi hatalmak, melyek életükért küzdenek, épen ennek a demokratikus Amerikának köszönhetik azt. hogy még mindig évekkel tovább kell vérezniök és az embernek a szive összeszorul, ha látja, hogy ezen demokrácziát akarják most Magyarországon behozni és mesterségesen akarnak nálunk oly reformokat megvalósitani, mint az általános választójog, melynek alapján Amerikában lehetségessé vált az, hogy egy maroknyi milliárdos a népet ebbe a háborúba belevonta csakis azért, hogy ujabb milliárdokat gyűjtsön. Hogy az általános választójogon alapuló plutokráczia még egy ilyen szabadságszerető népet is, mint Amerika, el tudott bolonditani, intő példa legyen Magyarországnak, hogy ezt a reformot itt behozni ne engedjük. Ép így áll a dolog a hires angol és franczia demokrácziával. Hangzatos szavakkal élnek »a nép érdekében*, de tényleg' a népnek ártanak mindenhol. Kérdem, hogy az a hires franczia demokráczia használt-e a szegény dekadens franczia népnek, mely a háború előtt is fogyott és most, akárhogy végződjék a háború, egy harmadrangú hatalommá fog lesülyedni. És ennek a hangzatos demokrácziának levét mindenhol a félrevezetett népek iszszák meg. A szunnyadozófélben lévő franczia revanche-eszmét tisztán csak a kapitalista és imperialista Anglia, mely magát demokratikusnak csúfolja, elevenitette fel, ugy hogy Francziaország nem átallotta a »Ligue des Patriotes« egyesületet támogatni, melynek egyedüli czélja az volt, hogy a népbe beleoltsa a gyűlöletet szomszédja, a német ellen és hogy ezáltal a revanche-eszmét felelevenítse. Képzelhető-e Magyarországon egy kormány, mely hivatalosan támogatna egy egyesületet, melynek egyedüli czélja az volna, hogy itt az országban gyűlöletet oltson be a magyar népbe egyik szomszédja, pl. az oroszok iránt azért, mert azok 1849-ben szabadságharczunknak megadták a kegyelemdöfést? Ilyen lelkiismeretlenség csakis az általános választójogu Francziaországban lehetséges. Valótlan, hogy az általános választójog a népeknek nagyobb befolyást ad a kormányzatra. Ép ellenkezőleg áll a dolog, amint ezt Angliában, Francziaországban, de Jegeklatánsabban Amerikában látjuk. Ép az általános választójog veszi ki a nép kezéből a vezetést és lelketlen proletárdemagógok kezébe teszi azt le, mint ahogy Oroszországban látjuk most, vagy pedig amint ez Amerikában történt, épen csakis a milliárdosok akarata nyilvánul a demagóg Wileonok személyében, akik milliárdjaikat a szabadság, emberiesség és egyenlőség jeligéje alatt zsebelik be a legnagyobb lelki nyugalommal, a mi népünk vére árán, melyet ma demokratizálni akarnak. Nem, ilyen reformot, mely a népet végveszélybe sodorhat] főrendiháznak nem volna szabad elfogadnia. A túlradikális választójogot ne szavazza meg. hanem amint a képviselőház többsége tette, félretéve őszinte hazafias aggodalmainkat, engedjünk mi is 50%-ot meggyőződésünkből és mondjuk ki, hogy általánosságban a javaslatot elfogadjuk, de ragaszkodunk a hat elemi osztályhoz és a Károly-keresztesek 24-ik évéhez, egyszersmind azonban kívánjuk az igazi, a népnek közvetlenül használó reformok behozatalát. Ezt csak a 100%-os hadinyereségadóval lehet elérni, amely összeg segélyével csecsemőket lehetne felnevelni, betegeket ingyen kezelni és más ezer ilyen jótékonysági reformot keresztülvinni. Ha ezt megteszszük, akkor nem lesz józaneszü magyar ember, aki a magyar főrendiházat reakcziós, maradi szellemmel merné vádolni. Vázsonyi Vilmos igazságügyminister ur múltkori beszédében dicsőitette Festetits Sándor grófot, mert t. barátom gyönyörű beszédet mondott az általános választójog mellett, tehát ő nem a nép ellensége. Festetits Sándor gróf azonban irt a harcztérről Pallavicini György őrgróf államtitkár urnak és kérve-kérte, hogy csináljanak valamit a sajtóval, czenzurázzák meg, mert az újságok olvasása a katonákat megmételyezi és hiábavaló minden a hazájához és királyához hű tisztnek igyekezete, mert ha ilyen, az autoritás ellen uszító újságokat olvas a katona, bizony elromlik. Amennyire helyesen járt el a t. igazságügyminister ur a czenzura megrendszabályozásával, annyira helytelen és nem magyar hazafihoz illő tendenczia az, hogy ugy állítanak oda mindenkit, aki hazafias aggodalommal ellenzi az általános választójogot, mint a nép ellenségét, ahogy ezt Tisza István gróffal, ezzel a nagy magyar hazafival teszik. (Az elnöki szélcet Hadik-BarMczy Endre gr. elnök foglalja él.)