Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

44 A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. mokban még egészen különböző ministeriumok hatáskörébe tartozik ez a két osztály. Nálunk azonban speciális történelmi múlt alajrján a két osztály egységesen, parallel fejlődött és míg a folyammérnökség működési körét a folyamsza­kaszok szerint lehet csak körülhatárolni, addig a kultúrmérnöki beosztásnak lehetőleg azonos­nak kell lennie a törvényhatóságok beosztásával. Azonban a fiatalabb generatio már teljesen ugy van nevelve, hogy az egyik osztály tagjai a másik osztályban is teljesíthetnek szolgálatot, mert felváltva működnek mindkét osztályban. Zselénszky Róbert gróf ő nagyméltósága felemiitette a birtokpolitikai kérdéseket. Azt hiszem, hogy ideális birtokpolitika az lehet, hogy lehetőleg egyforma arányban legyen a közép-, a kis- és a nagybirtok. Nem értem itt a számszerű egyformaságot, hanem olyan arányt értek ez alatt, amely az illető ország gazdasági helyzetének leginkább megfelel. Amely egyúttal nem zárja ki azt, hogy azokon a vidékeken, a hol a nép képes is a földet megvenni és képes annak helyes megművelésére, a kormány a kis­birtokok alakulását a lehetőség szerint előmoz­dítsa, de viszont nem zárja ki azt sem, hogy odatörekedjünk, hogy a nagybirtokok lehetőleg a nemzetiségi és a hegyes vidékeket foglalják el, mert hiszen maga az erdőgazdálkodás is olyan természetű, hogy tulajdonképen csak na­gyobb üzem mellett nyújt megfelelő jövedelme­zőséget. De azt hiszem, ezek a kérdések a mai rossz közgazdasági viszonyok mellett ma kevésbbé actualisak, mert ma mindenkinek földvásárló képessége épen a rossz viszonyok folytán meg­csappant. Abban tökéleletesen igazat adok ő nagy­méltóságának, hogy egy parcellázási törvényre igen is szükségünk van és bejelenthetem, hogy a földmivelésügyi ministerium kebelében készül is ilyen törvényjavaslat s ha időszerű lesz, azt be is fogjuk nyújtani. Remélem, hogy ezen fel­világosításaim a méltóságos főrendeket meg fogják nyugtatni. (Élénk helyeslés). Radvánszky Albert b. jegyző : A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú Elnök ur! Méltóságos főrendek! Őszinte köszönettel tartozom a her­czegprimás ur Főméltóságának azon szives sza­vakért és elismerésért, melylyel a képviselőház­ban tartott beszédemet és eddigi működésemet méltatta. Ezek további biztatásul szolgálnak nekem arra, hogy az eddig követett irányban tovább haladjak. Teszem pedig ezt nemcsak azért, mert közvetlen elődeim ugyanezen irány­zatot inaugurálták az elemi oktatás terén, hanem azért is, mert ezt az 1848: XX. t.-czikk 3. §-a egyenesen kötelességünkké teszi, amidőn kimondja azt, hogy a hazában dívó minden felekezet anyagi és iskolai szükségletei állami dotaitó formájában kielégíttessenek. Ha tehát azt tapasztalom, hogy oly liberá­lis korszakban, minő az 1848-diki volt, midőn a nagy nemzeti eszme legmagasabb fellobbaná­sát látjuk, ily törvényeket hoztak és kötelességévé tették az államnak azt, hogy a felekezetek köz­érdekű működését a vallásoktatás és általában a közoktatás terén állami pénzből fedezze, annál inkább szükséges, hogy mi, kik ennek üdvös eredményeit ma tapasztaljuk, ezt az irányzatot a jövőben továbbra is folytassuk. (Elénk helyeslés.) Teljesen egyetértek ő Föm.éltóságával abban is, hogy az igazi tudományos felfogás nem lehet ellentétben a vallással és a vallásoktatással, nem pedig azért, mert hiszen mind a kettőnek köre más és más tárgyra terjed ki. Ha mégis azt tapasztaljuk, hogy némelykor egyesek ellen­tétet látnak a culturtörténelmi fejlődés terén, azokkal szemben csak azt hozhatjuk fel, hogy tévednek, ha olyan irányzatot, amely századokon és ezredeken keresztül oly nagy szerej>et vitt és elősegitette az emberiség fejlődését, ma mellé­kes vagy alárendelt irányzatnak óhajtanak tekinteni. Hiszen épen azt tapasztaljuk, hogy az európai civilisatio abban különbözik a többi népek, különösen az ázsiai népek civilisatiójá­tól, hogy azok történetében a vallás és a val­lási eszmények, általában a hitélet sokkal kisebb szerepet játszott, mint Európában. Ennek követ­keztében az ázsiai népek is azt hangsúlyozzák, hogy nálunk a vallás dominált, amely igazán igen gyakran háborús bonyodalmakra vezetett, de viszont tapasztaljuk azt, hogy mindenkor, amikor sikerült a felekezeti békét fentartani és a különböző felekezetek közreműködésével culturalis irányba terelni, ez csakis az állam fejlődését biztosította. Ha mindezek daczára mégis azt tapasztal­juk, hogy egyesek a dolgot nem így fogják fel és ellentétet keresnek a tudományos felfogás és a hitélet között, ennek magyarázatát abban ta­lálom, hogy az illetők nem valóban képzett és általános látkörrcl bíró tudósok. Erre való te­kintettel szem előtt fogom tartani azt, hogy az uj egyetemi tanszékek betöltésénél kizárólag olyanok alkalmaztassanak, akik valóban alapo­san és tudományosan képzett férfiak. (Élénk helyeslés.) A középiskolákra nézve vagyok bátor meg­jegyezni, mint már a képviselőházban emiitet­tem volt, hogy nagyon szükségesnek tartom azt, hogy- ezen fontos intézményünk fokozato­san fcjlesztessék a jövőben is. Ezért tényleg az a szándékom, hogy egy ujabb iskolatypust létesítsünk, amely lehetővé fogja tenni azután azt, hogy ujabb tapasztala­tokat szerezzünk ezen a téren és mérlegelés tárgyává tegyük aztán azt, vájjon a későbbi fejlődés folyamán nem czélszerü-e általában ezen ujabb typust elfogadnunk? Ezt azonban csak a jövő tapasztalat fogja megmutatni, akkor

Next

/
Thumbnails
Contents