Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-58
A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. 41 siteni. (Helyeslés.) A régi klassikus nyelvek, a görög és a latin nyelv, ezek a lélek gondolkodásának legpractikusabb, legbiztosabb iskolái; ezeket fenn kell okvetlenül tartanunk, mert Magyarországnak egész ezeréves culturája ezen az alapon nyugodott. Hanem miután csakugyan szükség van, hogy bizonyos tekintetben reform alá vétessenek a középiskolák, ezen legjobban lehet segíteni egy uj typusu középiskola felállítása által. Ami pedig a classikus nyelvek tanulását illeti, én elismerem, hogy minden nyelv tanulása nehéz, sőt minden tanulás nehéz. Akármit akarunk megtanulni, munka nélkül semmit sem lehet megtanulni. Iparkodjék tehát ifjúságunk szorgalmasan tanulni és reformáltassék valamiképen a tanárok képzése, hogy olyan tanárokat nj'erjünk a középiskolákba, akik elsajátítják a legújabb didactikai methodusokat, amelyek segélyével sokkal könnyebben és nagyobb biztonsággal lehet elsajátítani a classikus nyelveket. A tanulás azonban mindig nehéz lesz, mert a tanulás munka és minden munka egybe van kötve fáradsággal. Én különben a cultusminister urnak és az egész kormánynak költségvetését elfogadom. (Élénk éljenzés.) Elnök: Kíván még valaki szólni ? Ha senkisem kivan szólni, a vitát bezárom. Balogh .Jenő igazságügyminister ur kíván szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A vita folyamán igazságügyi vonatkozású kérdéseket három szónok ur érintett; kegyeskedjenek megengedni, hogy igazán csak néhány mondattal reflectaljak az általuk előterjesztettekre. Ullmann Adolf főrendiházi tag ur ő méltósága figyelmébe ajánlotta a kormánynak a hitelügyi törvényhozás terén a tennivalóknak egész hosszú sorát, a kereskedelmi törvény reformját, a biztosítási törvény előterjesztését és némely más speciális törvényt, mely a hitelügyre vonatkozik, főleg a jelzálogügy rendezését. Jelentettem a méltóságos főrendeknek, hogy a hiteljogi törvényhozás terén is, mióta az ügyek intézéseért felelős vagyok, állandóan folyik a törvényelőkészítés munkája, de annyira előtérben állottak az utolsó hónapokban is más sürgősebb teendők, ez idő szerint elsősorban a polgári perrendtartás hatálybaléptetése és másodsorban a polgári törvénykönyvnek már 1848 óta mindig sürgetett actualis nagy problémája, hogy ezek a hiteljogi törvényhozásra vonatkozó előkészítő munkálatok, nem tagadom, lasubb ütemben haladnak, semmint magam is szeretném. Egyik példája, egyik bizonyítéka ez annak, ho gy a kormány, habár teljes erejével iparkodik az igazságügyi törvényhozás terén is évtizedek mulasztásait pótolni, korántsem tudja e téren összes sürgős teendőit elvégezni és hogy a sorrendben elsősorban attól a meggyőződéstől vezetteti magát, hogy milyen törvényekre van leg"Pörendiházi napló. 1910—1915. IV. kötet. inkább szüksége az országnak és a nemzetnek. Bizonyára méltóztatnak egyetérteni abban, hogy a polgári j>errendtartásnak, amely annak a pártnak, amelyhez tartozni szerencsém van és a jelen kormánynak egyik legnagyobb alkotása és amelyet a méltóságos főrendiház egyik legkiválóbb tagjának, Plósz Sándor ö excellenciájának köszönhetünk, mondom, a polgári perrendtartásnak életbeléptetése olyan sürgős tennivaló, amely elől nem zárkózhattam el és amely hónapokra leköt, éj} ugy a polgári törvénykönyv előkészítése is. Következőleg csak annyit válaszolhatok Ullmann ő méltóságának, hogy ezen hiteljogi törvényelőkészítő munkálatok remélhetőleg még a jövő év folyamán olyan stádiumba jutnak, hogy lehetséges lesz azokat közzéteni és az illetékes szakköröknek bírálat végett kiadni. Zselénszky Róbert gróf ő excellentiája méltóztatott különösen figyelmembe ajánlani a hitbizományi jognak reformját, főleg a kisebb hitbizományok alakítására vonatkozólag külön törvény előkészítését. Erre nézve jelenthetem a méltóságos főrendeknek, hogy a hitbizományok kérdését kikapcsolva a polgári törvénykönyv keretéből, — külön törvénynek tartottam fenn és én nagyon fogok törekedni, hogy azokat az eszméket, amelyekre ő excellentiája figyelmemet felhívni- szíves volt, abban a keretben értékesíthessem. Végül egy speciális kérdésről Ambrózy Gyula gróf ő méltósága t. barátomnak, a pénzügyminister urnak figyelmét és az én figyelmemet arra méltóztatott felhívni, hogy bizonyos visszásságok és visszaélések keletkeznek abból, hogy az adóvégrehajtók és a bírósági végrehajtók nem egyértelmülcg járnak el, és illetőleg, hogy egyes adósok a bíróilag lefoglalt ingóságokra adójuk fejében végrehajtást vezettetnek és ezen az adóárverésen az ő érdekükben eljáró egyén által olcsó áron megvétetik a bíróilag lefoglalt ingókat. Ily módon természetesen a jóhiszemű hitelező elől a kielégítési alapot elvonják és ezáltal súlyos visszaéléseket követnek el. Jelenthetem a méltóságos főrendeknek, hogy ez a súlyos visszaélés nem ismeretlen előttem, mert a közel múltban egyik vidéki kereskedelmi és iparkamara panaszában felhívta erre figyelmemet. Én több igazságügyi hatóságot meghallgattam, azoknak véleménye alapján tárgyalást indítottam igen t. barátommal, a pénzügyminister úrral és ő méltóságának a felszólalt főrendiházi tag urnak megnyugtatására van szerencsém kijelenteni, hogy kellő gonddal és azzal a nagy elővigyázattal, amelyet az egész tárgynak kényes természete megkíván, törekedni fogok keresni azokat a módozatokat, amelyek hazai viszonyaink között legalkalmasabbaknak mutatkoznak arra, hogy ezek a visszásságok, illetőleg a panaszolt súlyos visszaélések a lehető minimumra redukáltassanak. (Élénlc helyeslés.) 6