Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

42 A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. Elnök: A péiizügyminister ur kivan szólani. Teleszky János pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Tekintettel arra, hogy a ministerelnök nr beszédében kiterjeszkedett a pénzügyi politikát illető ama kérdésekre is, amelyeket a vita során általánosságban felvetettek, méltóztassanak megengedni, hogy én csak két detail-kérdésre vonatkozólag adjam meg rövidem a felvilágosítást. Az egyik kérdés, — már melyet Dessewffy Aurél gr. őnagyméltósága vetett fel, — a múlt év folyamán az ország egyes vidékein előfordult tartós esőzések folytán előállott elemi károk czimén adandó földadó leirására vonatkozik. E tekintetben méltóságos főrendek a helyzet ugy áll, hogy az 1909. évi XI. t.-ezikk meghatározza az elemi károk azon eseteit, amelyek bekövetkeztével a földadónak részbeni vagy egészbeni elengedésének van helye. Ezen esetek között a tartós esőzések felsorolva nincsenek. A törvény ezenfelül ugy rendelkezik, hogy az elemi károk a törvény által megállapitott határidőben pontosan bejelentendők és ugyancsak a törvény által megállapitott batáridőben hatóságilag megállapitandók. Amint méltóztatnak látni, a törvénynek egész strueturája az, hogy oly elemi károk után adassék adóleengedés, amelyek bizonyos meghatározott időpontban pontosan megállapíthatók, bejelenthetek és ellenőrizhetők. A törvénynek van azonban egy szakasza, amely nóvum az eddigi törvényekhez képest, amelyben a pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a földniivelésügyi ministerrel egyetértőleg esetről-esetre, az elemi károk egyéb nemeit is mint olyanokat jelölje meg, amelyek alapján földadóleengedés lehetséges. Természetes azonban, hogy a törvény intentiojának megfelelően ily esetek csak annyiban konstruálhatok a pénzügyminister által, amennyiben a törvény egyéb általános feltételeinek, — hogy az a kár olyan természetű legyen, hogy az határozottan, pontosan megállapítható, bejelenthető és ellenőrizhető legyen, — elég tétessék. Ezen törvényes rendelkezés alapján és tekintettel arra, hogy a múlt évben tényleg az ország különböző vidékeiről érkeztek be bejelentések ezen tartós esőzés folytán bekövetkezett károk miatt való adóelengedésre vonatkozólag, különösen t. barátomnak, a földmivelési minister urnak kezdeményezésére nagyon alapos tanulmány tárgyává tettük azt, vájjon ezekben az esetekben alkalmazható-e a törvényben körülirt felhatalmazás és azok az esetek olyanoknak jelenthetők-e ki, amelyek czimén adóelengedés adható ? E tekintetben végzett tanulmányok és vizsgálatok azt eredményezték, hogy 219 községből jött ilyen bejelentés, összesen 112.000 holdra vonatkozólag; amint tehát méltóztatnak látni, nem olyan nagy területre nézve, hogy abban a nézetben lehetnének a méltóságos főrendek, hogy az ezen tekintetben elfoglalt és később indokolandó tagadó álláspontomat pénzügyi, fiskális szempontok vezették volna, mert nem olyan nagy összegekről lett volna szó, amelyek pénzügyileg különös jelentőséggel birtak volna. Azt az álláspontot kellett azonban elfoglalnom, hogy ezen bejelentések alapján nem minősíthetem ezen tartós esőzéseket olyan elemi károknak, amelyek alapján földadó leengedés adható, mert a vizsgálat azt eredményezte, hogy ennek a 219 községnek és a 112.000 bejelentett holdnak igen tekintetes része az országnak nem arra a vidékeire esik, ahol tartós esőzések voltak. A bejelentések legtöbbnyire nem olyan helyekről tétettek, a hol tartós esőzések voltak, noha igenis voltak nagy és tartós esőzések az ország egyes részeiben, amint azt a meteorológiai jelentések alapján megállapítottuk. Ezekről a vidékekről azonban a tulajdonosok által bejelentések részben egyáltalában nem történtek, részben csak igen csekély mértékben történtek, mert a tulajdonosok abban a helyes nézetben voltak, hogy ez nem képez törvényes alapot arra, hogy ők földadóleengedésben részesüljenek, részben j)edig, amint őnagyméltósága is említette, a jegyzőktől kaptak ilyen felvilágosításokat. A helyzet tehát az volt, hogy a bejelentéseknek csak igen kis része esett oly vidékre, a hol az esőzések csakugyan oly mérvűek voltak, hogy ezen a réven esetleg lehetne vitatni azt, hogy -itt olyan elemi kár construálása foroghatna fenn, amelyet a törvényben nyert felhatalmazás alapján a földniivelésügyi minister úrral egyetértőleg adóelengedés alapjául minősíthetnénk. Az összes, 112.000 holdra vonatkozólag tett bejelentés közül körülbelül 8000 hold az, amelyről feltétlenül megállapítható, hogy igen abnormis, nagy esőzésekkel sújtott vidékekre vonatkozólag tétettek. Ha tehát most a földniivelésügyi minister t. barátommal arra az álláspontra helyezkednénk, hogy ezeket a tartós esőzéseket ilyen károknak minősítenénk, amelynek czimén adóelengedés adható, tulajdonképen egy rendkívüli igazságtalanság követtetnék el, mert azok túlnyomó részének, akik ilyen kárt szenvedtek, nem adhatnánk meg, miután a bejelentési határidők elteltek és ma meg sem állapítható, hogy tulajdonképen hol voltak e károsodások ós ott adnánk esetleg leengedést, ahol a károsodás kisebb mérvű volt, ugy hogy azt hiszem, hogy ilyen intézkedéssel a törvény intentioinak nem felelnénk meg, másrészt pedig nem megelégedést, hanem ellenkezőleg, inkább sok helyen elégedetlenséget idéznénk elő. Más kérdés, amit ő nagyméltósága, mint posztulátuinot felvetett, hogy a t. i. ha ilyen esőzések olyan nagy mérvben fordulnak elő, hogy ennélfogva a jövő évben sem lehet az ilyen területeket használni, hogy akkor a jövő évre adassék adóleengedés ezen területekre vonatkozólag. Ez a mai törvény alapján szintén nem teljesíthető, mert a mai törvény az egész vona-