Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

40 A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. És ennek a veszedelmes irányzatnak most támadnak minálunk pártfogói és terjesztői az országban. A cultusminister ur igen helyesen és határozottan jelentette ki nemcsak a saját, hanem az egész kormány nevében, hogy nemcsak nem azonosítja magát ezekkel az áramlatokkal, hanem kész velük szembeszállni és nem enged nekik semmiféle befolyást és lehetetlené fogja tenni tőle telhetőleg azoknak terjeszkedését. Méltóságos főrendek, én azt gondolom, hogy nem a vallásoktatást, hanem az ilyen nevelőket kellene kitiltani az iskolákból, (Helyeslés.) mert a szülők, azok, akik rájuk bízzák gyermekeiket, ők csak a szülők mandatariusai, ők kötelesek a gyermekeket ugy nevelni, amint a r szülők ezt várják és tőlük jogosan követelik. És ha nekik nem tetszik megtartani az országos törvényt és ha nem akarják a gyermekeket valláserkölcsi szellemben nevelni, akkor miért vállalkoztak olyan pályára, amelyen egyike a legelső feltételeknek az, hogy vallásosságra, hogy valami hitre tanítsák a gyermekeket ? A mi törvényeink világosan előírják, hogy a népiskolának és többi iskoláinknak is egyik tárgya a hittan, nagyon furcsán tűnik fel tehát, midőn azok, akiknek a gyermekek nevelése felett kellene őrködniök, akiknek a gyermekeket tanitaniok kellene, a vallás ellen törnek s annak az iskolából való kiküszöbölését követelik. (Helyeslés.) Ez különben hatalmi kérdés. Szabadkőműves páholyokból indult ki és adatott ki a jelszó, ezt kapták fel a szabadgondolkozók, az úgynevezett úttörők és a socialdemocraták és azt gondolják, hogyha a nép szivéből ki fogják irtani a hitet, akkor ez a nép biztosan fogja követni az ő táborukat és ők a nép segélyével kezükbe fogják ragadni a hatalmat. Ennek útját kell állani, mert a társadalom és az állam csak addig állhatnak fenn, amig a vallásos alapon nyugosznak és fentartják azokat az ezeréves traditiókat, különösen nálunk Magyarországon, amelyeken ez az állam ezer év óta nyugszik. (Helyeslés.) Azt mondják, hogy felesleges vallást tanulni, mert a vallás felesleges elméletekkel tölti meg az elmét és elrabolja az időt a többi tantárgyaktól, különösen pedig a természettudományoktól. Nagyon jól tudjuk, hogy a természettudományok maguk semmiféle világnézetet nem adnak és hogy a leghíresebb természettudósok vallásos emberek voltak és semmiképen sem szolgált nekik akadályul az, hogy vallásos nevelésben részesültek, mert mégis a legelső természettudósok sorába küzdöttek fel magukat. Néni akarok neveket említeni, itt van maga Pasteur, a kinél nagyobb jóttévője nincs ujabb korban az emberiségnek: testestől-lelkestől vallásos érzelmű ember volt és az ő nagy természettudománya, az ő nagy tapasztalata nem akadályozta abban, hogy vallásos érzelmű ember legyen. De nem is akadálya a vallásos, a hitben való nevelés semmiféle tudományos ismeretnek, még magának a szabadgondolkozásnak sem. Hát kérdem, maguk ezek, akik most körülhordozzák a szabadgondolkozás zászlaját, vájjon hol tanulták, hol sajátították el ismereteiket ? Sem a mi vallásos iskoláinkban ? (Ugy van f) És ez a vallásos nevelés, amelyben részesültek, akadályául szolgált annak, hogy belőlük nagy tudósok és, ha ugy tetszik, szabaclgondolkodók és úttörők legyenek? Vagy nem sérteném meg magát a méltóságos főrendiházat, ha azt mondanám, hogy itt vannak az országnak mégis legválogatottabb capacitásai majdnem minden téren, hisz mind vallásos nevelésben részesültek: szolgált-e ez valakinek akadályául bármiben, vagy akadályozott bárkit az ő műveltségében az, hogy nevelése vallásos alapon nyugodott ? A vallásos nevelés a műveltség minden szakában bizonyos plus-érték. Ezt az értéket minden embernek megadja a vallásos nevelés és meglátszik rajta egész életében. Nekünk határozottan állást kell foglalnunk azon áramlatokkal szemben, melyeknek most tanúi vagyunk és amelyeknek zászlaját most körülhordozzák az országban. (Helyeslés.) Szomorú dolog, hogy az állam, vagyis a polgárok által — mert az állam jövedelme a polgároktól származik, — fizetett pénzekből fentartott egyetemi tanárok kiáltanak nyíltan a porondra és világosan, nyíltan kimondják, hogy a vallás egy haszontalan külsőség, hogy a briganti Máriához megy imádkozni, ha rabolni megy, hogy adjon neki szerencsét stb. Alikor ilyen tanokat hirdetnek, nem szükséges-e, hogy a cultusminister ur minden gondját arra fordítsa, hogy ilyen és ezekhez hasonló gondolkozású emberek egyetemi kathedrákon ne alkalmaztassanak ? Itt van most a pozsonyi és a debreczeni egyetem kathedrái betöltésének ideje. Meg vagyok róla győződve, hogy a cultusminister ur hűségesen meg fog maradni múltkor kimondott programmja mellett és ha látni fogja, hogy olyanok is akarnak alkalmazást az új egyetemeken, kik a radicalis irányzat barátai és a radicalismus tanainak szolgálatában állanak, elzárja előlük az utat, hogy ők ezeken az egyetemeken kathedrához jussanak. (Helyeslés.) Még csak egy-két észrevételt akarok tenni a cultusminiszter urnak a középiskolák reformjára vonatkozó szavaira, (Halljuk!} Én ugy értettem, hogy a cultusminister ur egy uj typusu középiskolát szándékozik Magyarországon felállítani, mély középhelyet foglal el a mostani reáliskola és a humanistikus gymnasium között. Ha igy tervezi a dolgot, akkor szivem mélyéből üdvözlöm, mert egy középtypusu iskolára nekünk igazán szükségünk van. Magát a humanistikus gymnasiumot, amelyben mindnyájan nevelődtünk, fenn kell a maga egészében tartani, sőt még jobban meg kell erő-