Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-97

400 A FŐRENDIHÁZ XCVII. ÜLÉSE. Épen hadainknak a békekötés utáni hazasereglése körül vár az igen t. kormányra egy nehéz feladat. Az a sok milliónyi ember, aki a barczterekről és egyéb katonai alkalmazásból hazatér, nem fog mind rögtön régi foglalkozásába beleilleszkedni tudni. Ép azért kell nemcsak élelemről gondoskodni munkálkodás! helyükön, de munkáról is. Ezért szükségesnek tartom, hogy nagyobb átmeneti intézkedések történjenek, csatorna- és vasutépitkezések. A pénzügyi szempont itt ne szolgáljon akadályul, mert először egynéhány millió a hadi milliárdokon felül főképen, ha hasznos beruházást képez, nem fogja az állami egyensúlyt felborítani; másodszor, mert amint ezt Wekerle volt ministerelnök ur többször kifejtette, ezen beruházásoknak több mint 50%-a térül vissza fogyasztási adókban és egyéb jövedelmekben az államkasszába két év alatt. Most pedig legyen szabad néhány szóval az előttünk fekvő indemnitási javaslatot méltatni. Igazán sajnálom, hogy a munkapárt a kormánynyal és a jelen javaslattal szemben, nézetem szerint feleslegesen, erejét akarta megmutatni az által, hogy a budgetprovisoriumot hat hó helyett négyre szállította le, amit már azért is czéltalannak tartok, mert meg vagyok győződve, hogy négy hó múlva, vezérének Ígéretéhez híven, ha a kormány kéri, ujabb indernnitast fog megszavazni, ha pedig nem, van példa rá a múltban, hogy indemnitas nélkül is lehet, ha kell, megejteni az országgyűlésre szóló választásokat. Én a magam részéről a kormány javaslatát fogadom el. (Helyeslés.) Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Mailáth József gróf! Majláth József gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Méltóztassanak nekem megbocsátani, hogy /az idő nagy előrehaladottsága folytán még rövidebbre szabom beszédemet, mint eredetileg terveztem. 1906-ban, a coalitiós kormány idejében a következőket irtam (olvassa) : »Az uj kormánynak egy határozott programmal kell megjelenni, melyben az általános választói jog elve és egy őszinte socialis programm is helyet találjon és pedig azért kell különösen egy socialis programm, mert a régi szabadelvű párt, nem akarom különbeni érdemeit kicsinyelni, hosszú uralkodása alatt elmulasztott socialis politikát csinálni. De behozandónak tartom én az általános választói jog elvét is a programmba, mert ahhoz az alkotmány sánczain kivül álló polgártársaink nagy részének jogos igénye van. Vannak kérdések, amelyek egyszer felvetve többé napirendről le nem vehetők, de szükséges, hogy e kérdésekkel őszintén, komolyan s jóakaratukig foglalkozzunk, mert a mi eddigi választójogunk rossz is, elégtelen is. De ugyanakkor azt is mondtam, nem szabad az általános választójog kiterjesztését taktikai, politikai czélok elérésére használni, amint a volt Fejérváry-kormány akarta kizsákmányolni a nemzeti ellenállás letörésére. Csodálatos, hogy ahol eddig az általános választójogot behozták, sohasem a nép érdekében, hanem mindig politikai, hatalmi czélok elérésére használták. Erre tanulság a történelem. Azért kell az általános választójog kérdését a rendes, komoly parlamenti munkaterv keretébe beilleszteni, ha azt akarjuk, hogy az állam és a nemzeti érdek csorbulást ne szenvedjen. Ezt 1906 április 14-én irtam a Fejérváry-kormány bukásakor. Aztán főképen két irányban tanultam. És pedig tanultam annyiban, hogy nekünk is a demokratikus irányt kell követnünk és pedig egyfelől a választói jogban, másfelől a birtokpolitikában. Demokratia alatt nem értem én azt, hogy czimek és állások után nézzünk, hanem azt, hogy mindenkinek megadjuk azt, ami őt megilleti, azonldvül mindenkit részesítsünk abban, amire protekczió nélkül joga van és hogy mindenkit értéke és érdeme szerint méltányoljunk. Bármely irányban dolgozik valaki, az értékes ember ; a háború után nagy szükségünk lesz azokra, akik valamit tudnak, sokkal nagyobb mértékben, mint azt gondoljuk. A kormánynak választójogi javaslatát nem tehetem szóvá tüzetesen, mert nem ismerem. De bizonyos, hogy mi egy nagy socialis evolutio előtt állunk az egész világon. Ezt komolyan meg kell gondolni. Az előző kormány azért bukott meg, mert a kornak intő szavát nem tudta megérteni. Zselénszky Róbert gr.: Nem azért! Mailáth József gr.: De igen. Nem tanúsított kellő figyelmet a korszellem iránt. Otyan hatalmas áramlat ez, hogy még oly erős és nagy qualitásu férfiak, mint Tisza István gróf, sem tudnak előtte megállni. Én nem tartanám_helyesnek, ha a főrendek az általános választói joggal szemben merev álláspontot foglalnának el. Nem olyan időket élünk, hogy a korszellem intő szava elől el lehetne zárkózni. De a főrendiház a történelem tanúsága szerint mindig felismerte az igazi haladás feltételeit és útjait; nem fog tehát elzárkózni most sem az elől, hogy a korszellemmel együtt haladjon, hanem a nemzet igazi érdekeit össze fogja tudni egyeztetni az általános emberi haladás elveivel. (Helyeslés.) A másik kérdés, a melyet érinteni akarok, a birtokpolitika. Még 1915. évben mi a Kivándorlási Tanácsban egy javaslatot dolgoztunk Id az Amerikába vándoroltak és az onnan visszavándorlók részére. E tanácsnak ötös bizottsága akkor azon conclusióra jutott, hogy a kivándorlás a háború után meg fog szűnni és a vissza vándor] ás meg fog indulni, ha azok, akik itt vannak, jól fogják magukat itthon érezni. Ehhez egyéb intézkedéseken kivül olcsó, jó igazságszolgáltatás, méltányos közigazgatás és bölcs birtokpolitika kell. Én annak idején a volt t. kormány elnököt megkértem, hogy a birtokpolitika elveit jó volna egy szaktanácskozmányban megvitatni. Ezt azonban a volt kormány olyan későn teljesítette, hogy ez már csak az utolsó órában történt; akkor is a kérdés beállítása nem olyan volt, mint azt óhajtottuk. Én a magam részéről a személyi érintkezést