Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-97

A FŐRENDIHÁZ XCVII. ÜLÉSE, 399 a korhatárt. Én is teljesen osztozom e nézetben, amit szerencsés vagyok saját szavaimmal bizonyítani. En akkor e helyről azt mondottam : »A sok megszorítás között van egy a javaslatban, amely a legerősebb, a korhatár. Európa semmiféle parlamentjében nincs egy olyan késő korhatár kerésztülvive, mint amilyent a jelen törvényjavaslat contemplál, ami által még sohasem állított ki konnány a saját nemzetéről, ami a későn érést és a politikai éretlenséget illeti, olyan eclatans, törvénybeiktatott szegénységi bizonyítványt, mint a jelen esetben. Ami pedig a sokszor felhozott ellenérvet, a nemzetiségi kérdést illeti, szintén megmaradok akkor kifejtett álláspontom mellett. A nemzetiségi kérdéssel hozzák kapcsolatba némelyek azt, hogy miért szorítja meg ép a munkásosztály választójogát leginkább a törvényjavaslat. En épenséggel nem osztom ezt a nézetet. A mi nemzetiségi testvéreink a Balkán-államokban vannak, amelyeknek majdnem mindegyikében a legradikálisabb választójog van érvényben. Ha most a mi nemzetiségeink látják, hogy ebben a hazában is tudnak democratikus alapon érvényesülni, akkor meg vagyok róla győződve, hogy nem fogják annyira irigy szemmel nézni külföldi testvéreiket és nem fognak annyira kikívánkozni.« E pár sor idézéséről láthatják a méltóságos főrendek, hogy azt a kormányt, amely az általam is teljesen vallott elveknek megvalósításához ily erősen és elszántan fog, mindenképen támogatni kellemes kötelességem. Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! A franczia forradalom annak idején felállított egy hármas jeligét: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezek közül azonban csak egyet, a szabadságot tudta nagy mértékben érvényesíteni. Ezen világháborúban ellenállhatatlan erővel nyomul előtérbe az egyenlőség j elszavának érvényesülése és az óriási embermészárlás vérvörös fellegei közül már-már kezdenek kibontakozni a népek és nemzetek testvériségének eddig még halvány sugarai. A szabadság, testvériség és egyenlőség korlátlan értelemben véve ugy politikai, mint philosopbiai absurdum, de korlátolt értelemben véve és bölcsen összeillesztve a jövő nemzedékek nemcsak erkölcsi, de anyagi jólétének is sarkalatos alapköveit fogják lerakni. A testvérei, egyenlőség és testvériség nélkül nagyobb mértékben érvényesülésre jutott szabadság a múlt században megszülte a liberalismus fogalmát és a Jaissez fairé, laissez passer nemzetgazdasági elvet, amely meg az individualizmust hozta túltengésbe, nem védvén meg mindig kellően a gyengébbet az erősebb kizsákmányolása ellen. De ezen individualismus kinövéseit, amelyek talán legérezhetőbbek voltak a jelen háború elején, erősen korlátozza már most az állami szocialismus, amely a rendkívüli helyzet óriási nyomása alatt magas mértékben fejlődik ki. Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! Nem vagyunk-e fülig benn az államsocialismusban ma, midőn az állam minden termelőnek megszabja, hogy terményeit milyen áron adhatja el az állam megbizottainak, hogy azokat milyen körülmények között,milyen időben és miképen kel], hogy eladja, hogy mennyit tarthat, meg magának, hogy abból, amit magának megtart, mennyit kell ujabb termelésre fordítania és hogy saját terményeiből mennyit, sőt mennyit mikor fogyaszthat el ? Mikor az állam megszabja, mily maximális áron juttathatja a kereskedő az árut a fogyasztóknak, midőn mindenkinek a konyhájába és kamrájába belenéz az állam, meghagyván azt, hogy mely napokon szabad neki bizonyos ételeket enni, meghatározván például Németországban azt is, hogy hány öltönyt csináltathat magának? Ez már egy j elentős foka az államsocialismusnak, főként az által, hogy kiterjed gazdagra, szegényre osztálykülönbség nélkül. Van-e valaki, aki azt hiszi, hogy ha az államhatalom ilyen korlátlan sociális hatalomra emelkedik, ha az egyesek élete és vagyona felett oly nagy mértékben rendelkezik, mint ma, hogy ezen állapot a világháború megszűnésével tegnapról mára megváltozhatik, — hogy a világháború előtti status quo ante állhat be? Nem hiszem! Nem hiszem, hogy a társadalmi felfogás, amely ezen háború alatt annyira megváltozott, ugyanaz maradjon, mint a háború előtt volt és hogy a társadalomnak ugyanazon képe legyen a világháború után, mint volt az előtt. Ezért helyeslem a kormánynak ugy a sociális téren, mint a birtokpolitikában programmjába vett intézkedéseit és törekvését, hogy a kor ezen szellemének megfeleljen. Bölcsen és mértékktesen kell a kormánynak hozzálátnia a vagyon túlerejének, túlbefolyásának korlátozásához, de ugy, hogy nagyobb zökkenés a társadalomban ne legyen, de úgyis, hogy meg legyen akadályozva az a társadalmi kataklysma, amelyről Zselénszky gróf főrendiházi tag ur beszélt. A világrcnditő háború nemcsak az állani és az egyes közötti viszonyt változtatta meg, hanem megváltoztatta az egyes és egyesek közötti viszonyt is. Megváltoztatta főleg az egyes társadalmi osztályok közti viszonyt is. Az előttem szóló urak közül többen utaltak arra, hogy azok, akik a lövészárokban győzelmekben és vereségekben együtt küzdöttek, a kiváltságos osztályok és a nagy néptömegek, amelyek együtt küzdenek, nélkülöznek, szenvednek és véreznek, kell hogy ezek között egy bizonyos egységességnek, egyenlőségnek tudata fejlődjék ki. A nagy néposztályok, melyek a hazáért együtt küzdöttek a kiváltságos osztályokkal, hazajövet azt fogják mondani : arra jók voltunk, hogy veletek szenvedjünk a hazáért, az állani fentartásáért, de az alkotmány sánczaiba bevenni mégsem akartok ? Semmi jogunk se legyen ? (Igaz ! Ugy van !) Nem, méltóságos főrendek, a kiváltságos osztályoknak nem lehet az alkotmány sánczaiba betörekvő néposztályokat kiparancsolni ; az sem hálás, sem erkölcsös, sem okos nem volna, de mihozzánk, főrendekhez méltó sem volna, kik mindig fényes példáját szolgáltattuk a hazaszeretetnek és az önzetlenségnek. (Helyeslés.)