Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-97
A FŐRENDIHÁZ XCVI1. ÜLÉSE. 397 az alkotmány sánczaiban és annak az iskolának, amelyen keresztül mentek. Méltóztassék meggondolni, hogy az a fiatal gyermek, akit három évre a külföldre kiküldenek, milyen látkörrel tér vissza. Méltóztassék megkérdezni azokat az urakat, akik a lövészárokban voltak, én, sajnálatomra, nem hivatkozhatom erre, de igen sokkal beszéltem. Ez a három évi iskola többet ér, mint sok tanulmány. A másik szempont, amelyről igen sokat hallunk, az a 24 és a 30 éves korhatár. Bn azt hiszem, hogy ezek detailkérdések, amelyekről jobb lenne akkor beszélni, amikor az elaboratum előttünk van, nem pedig már most egyes odavetett phrasisokkal, jelszavakkal hangulatot kelteni és akár az egyik, akár a másik oldalon hatást akarni elérni. Kénytelen vagyok visszatérni ő excellentiájának beszédjére, ismerve azt az óriási érdeklődést, amelylyel ő excellentiája a választói jog iránt viseltetik. Többször hallottam felszólalását, de minél gyakrabban hallom, sajnálatomra annál inkább eltérek ő excellentiájának álláspontjától. Ilyenkor mindig eszembe jut az, amit az orvosra szoktak mondani : megoperálták a beteget, az operatio sikerült, de a beteg meghalt. Méltóztassék meggondolni, nehogy igy járjunk a magyar nemzettel is. Kénytelen vagyok reflectálni ő excellentiájának egyik közbeszólására is, amikor egész kategorikusan kimondotta, hogy a magyar parasztnak absolute nem kell a választójog. Nem akarom ezt hosszasabban taglalni, de tényleg ugy van, hogy a vidéki népesség és a mi őseink is 200 év előct sokkal aristocratikusabb gondolkodásúak voltak, mint már mi lehettünk. Tanultunk a franezia forradalomtól, tanultunk az orosz forradalomtól, ne méltóztassék tehát olyan könnyen venni az európai evolutiót, mert nem lehet tudni, mikor fejeződik be a háború. Ne méltóztassék ezeket a szempontokat egy kormányelnök felelősségének terhére irni, ne méltóztassék azt gondolni, hogy vannak bizonyos nagy európai hullámok, melyeket tiszta negatióval meg lehet állitani. Ebben van a nagy különbség. Én teljesen aláirom és meg tudom érteni azt, hogy sok ember Magyarország különböző vidékén ezt a nagy átalakulást, ezt az uj, ismeretlen jövőt a legtávolabbi határig szeretné kitolni, teljesen elismerem, hogy azok az aggályok, amelyeket Tisza ő excellentiája kifejezett az utolsó ülésen, régebben talán még felhozhatók lettek volna, most azonban nem teljesen objectiv szempontból csoportosította azokat. Mert ha teljesen objectiv lenne Tisza ő excellentiájának álláspontja, méltóztassék nekem megmagyarázni, hagyan lehetséges az, hogy ő, aki még rövid idővel ezelőtt azt mondotta, hogy az 1913. évi törvény a választóknak olyan nagy tömegét teremti meg, hogy a választójogot tovább kiterjeszteni nem szükséges, egy szép napon a királyi kéziratban olyan minimumot jegyzett ellen, hogy mindjárt felzúdultak az érdekeltek és olyan események következtek be, amelyeket igen nehezen lehetett volna ellensúlyozni. Az az eset állott tehát elő épen rövid idővel ezelőtt, hogy az a gyógyszer, amely más időben alkalmazva talán hatékony lett volna, utóbb már nem hatott jótékonyan a magyar közéletre. Elismerem, hogy lesznek, majd különbségek a magyar mezőgazdák, vagy földmivesek különböző vagyoni viszonyai szerint, mert egyik-másik vidéken például a harmincz hold tulajdonosa dühös lesz azért, hogy a cselédje is fog szavazni. Ne méltóztassék azért elfelejteni, hogy nagyon sok kubikos, sok zsellérmunkás van, akit a harcztéren ezredesek és főherczegek, parancsnokok dekoráltak, ne méltóztassék elfeledni, hogy a német, vagy orosz katonákkal való érintkezés alkalmával ők is hallottak már arról, hogy uj világ van. Mutassa meg nekem ő excellentiája, aki a gazdatársadalomnak évek óta egyik vezetője, hogy van-e sok szószólója itt a főrendiházban a kisgazdának, akik megvédenék azt a kis érdekét, amely neki igazán fáj. Én bátran hivatkozhatom már saját tapasztalatomra ezen a téren, mert tagja vagyok a Gazdaszövetségnek és a Hangya-szövetkezetnél majdnem másfél millió emberrel van szerencsém érintkezni és mondhatom, hogy főleg az utolsó időben, a háborúnak második és harmadik évében, amikor a megélhetési viszonyok körül a nehézségek annyira fokozódtak, nagyon sokszor hallottam azt a szemrehányást, hogy nincs, uram, nekünk protectorunk a főrendiházban, vagy a képviselőházban, nincs senkink. Méltóztassék tehát megindítani azt az actiót, hogy a kis proletárnak, a mezőgazdasági munkásnak ép ugy, mint az ipari munkásnak legyen itt képviselete, méltóztassék már az oktatásnál arra hatni, hogy tudjon élni jogával. Azt méltóztatik hinni, hogy például Károlyi Sándor gróf, akinek áldásos működésére épen ma. a három év óta tartó háborúban hivatkozhatunk, az ő gyönyörű munkájának eredményét, az egész kisgazdaosztály szervezkedését ki hagyná siklani a kezéből talán olyan elemek kezébe, akik más, városi műveltségben nevelkedve, teljességgel nem alkalmasak ennek vezetésére és igazán vészt hoz ók lehetnének erre a parasztságra ? Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a magyar gazdaközönségnek általában igen fontos feladata, ü °gy u gy a kisbirtokosok, mint a középbirtokosok érvényesülését anyagiakban, műveltségben és a kultúra terén előmozdítsa, ez egyik legfontosabb hivatása. Beismerem, hogy a háború ebben is készületlenül talált. Én mindig főleg a kisgazdaosztályról beszélek. Mert ha van is a kisgazdáknak Somogy megyéből egy képviselőjük Szabó István személyében, talán felesleges számokkal bizonyítani, hogy ez nem elegendő. Természetes tehát, hogy mivel beállt ez azevolutio és ez, vagy az a kormány előbb, vagy utóbb tényleg ki fogja terjeszteni a választójogot, ezeknek érvényesülése, szervezkedése ép olyan szükséges szerintem, mint az ipari munkásság szervezkedése. De ép olyan fontos az is, hogy ezeknek kellő határok között és megfelelő mederben való vezetése maradjon meg azoknak a törté-
