Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-97

396 A FŐRENDIHÁZ XCVII. ÜLÉSE. jelenleg, mint a múlt század 50-es és 60-as éveiben. Akkor a győzelmes Ausztria ellen egész Magyarország együtt volt. A pártok, mint minden politikai párt, altkor is gyűlölték egymást, de mihelyt Ausztriáról volt szó, összetartottak és az összetartás következtében sikerült alkotmányunkat helyreállítani és a magyar államot helyreállítani. Jelenleg azonban Magyarországnak kisebb része ádáz gyűlölettel viseltetik a másik rész iránt és ezen gyűlöletben nem akarja észrevenni azt a veszedelmet, melybe rohan, ha a választójogot radikálisan oldjuk meg. Azért mondom, hogy veszedelmesebb a jelenlegi állapot, mint volt az 50-es években. Az ókori Görögországban az akkori politikusok nem tudtak jobban egyetérteni, mint a mostani politikusok. Róma egy ideig nézte ezt, azután meghódította Görögországot és a görögöket, mint rabszolgákat, eladta. Azért küzdöm az általános titkos választójog ellen, hogy Magyarországnak ne legyen ez a sorsa. A pénzügyi felhatalmazást, tekintve a háborút, megszavazom. Vigyázó Ferencz gr.: Dessewffy Emil gróf! Dessewffy Emil gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az elnök ur ő nagyméltósága egy kijelentést tett az ülés megnyitásakor, hangsúlyozván azon kivételes állapotot, melyben ma az indemnitást tárgyaljuk. Talán ezen kivételes állapotra alludált Zselénszky Róbert t. barátom, mikor óriási veszélyeket lát a választói reformban és ennek folytán az ő régi vesszőparipáján lovagolva óva inti a főrendiházat egy elhamarkodott lépéstől. Én ebben teljesen osztozom ő excellentiaj a felfogásával, hogy a történelmi alakulásokban a gyors, hirtelen átmenetet veszélyesnek tartom. De méltóztassék megengedni ő excellentiájának azt, hogy a mostani helyzet nem egészen hasonlítható a normális helyzethez, amelyben csak az egyes intézkedéseknek közvetlen hatását kell mérlegelnünk, de sohasem hallgatunk azon esetleges jóakaratú és megengedem, jóhiszemű tanácsokra és intézkedésekre a jövőt illetőleg, amelyekkel épen az egész ország további fejlődését, prosperatióját veszik tekintetbe. Méltóztassanak megengedni, méltóságos főrendek, hogy talán kissé hosszabban fogom igénybe venni becses türelmüket, de én abban a tekintetben mint ellenzéki is consequens maradtam. Épen az ő volt kormányvezérük a háború kitörésekor felhívta minden törvényhozónak figyelmét arra, hogy olyan időket élünk, hogy össze kell fogni és nem kell személyeskedni, én a főrendiházban, ahol már többször volt szerencsém felszólalni, igyekeztem néha nehezen a teljes hallgatást betartani a mai napig. Én igen sajnálom, hogy a volt mimsterelnök urat, aki nagy suggeráló hatalmával ma is oly gyönyörűen befolyásolja párthiveit, amit baráti szempontból gyönyörűnek találok, de országos szempontból néha aggályosnak, nem tisztelhetem itt, mert örömömet találnám abban, hogy egy párt inconsequentiájára jelenlétében mutathassak rá. Én igyekszem tárgyilagos lenni, de azon kiválóságnak elismerése mellett, amelylyel személyét igen sok párthíve megajándékozta, mégis bizonyos aggály tölt el minden gondolkozó férfiút, aki felül tud emelkedni néhanapján az egyes párttekinteteken. Ha végighallgatjuk a mostani még csak igen rövid vitáját a magyar képviselőháznak, észrevehetjük azt a mohóságot, mely a volt kormán}'párt kisebb és nagyobb exponenseit és vezetőit a támadás terén elfogja. Hiszen ő excellentiája Zselénszky Róbert gróf csodálatos gyorsasággal találta fel magát 1917. június 9-én az Omge választmányi ülésén, ahol máris meghúzta a vészharangot, amikor a mai kormány még azt sem tudta megmondani, mit akar és ugyanezeket az argumentumokat sorakoztatta fel, mint ma. Én akkor nem tudtam jelen lenni azon az ülésen és nem tudtam mindjárt meghúzni a demarkationális vonalat, amely minket elválaszt. (Az elnöki széket Günther Antal foglalja el.) Pedig ez a demarkationális vonal, nagy fontossága van. Mert épen a főrendiház tagjainak meg kell nagyon mérlegelnie a reformot és ezért meg kell várnia ennek az igen fontos javaslatnak a tárgyalását, hogy felülemelkedve minden nehézségen, csakis a nemzeti nézőpont, csakis a magyar nézőpont domináljon, hogy ne az egyes j>ártok és érdekek vezessék az embereket akár az egyik, akár a másik oldalon, hanem kizárólag a haza érdeke. Méltóságos főrendek! Ebben a tekintetben nem fogom követni ő excellenciáját. Nem is vagyok arra hivatva, hogy Károlyi Mihály gróf számos kijelentését, melyet idézni méltóztatott, rektifikáljam. Nem is hiszem, hogy erre szükség van, mert hiszen Károlyi Mihály gróf ezt maga fogja tehetni, amire én már csak azért sem vagyok alkalmas, mivel e kérdésben a Károlyi-párt vezérének felfogásával én nem identifikálom magamat. Én is azokhoz tartozom, akik tekintve a mai világháborút, nem szándékoznak a képviselőházban lévő ellenzéki párt legutóbbi taktikáját követni, mint például ő excellenciája tette, mikor kifogásolta azt, ' hogy Vázsonyi minister ur melyik ministeri székben foglalt helyet, mert ez igazán nem érdekelheti a főrendiházat és talán a főrendiház méltóságát sértené is, ha pl. Jakabííy tisztelt képviselő urnak, hogy többet ne mondjak, igen Ízléstelen, igen tapintatlan kijelentéseivel foglalkoznám. Én azt hiszem, hogy ilyen fontos kérdésekben az egyedül helyes ut az, számbavenni azokat a nagy szempontokat, amelyek egy ilyen kérdés megítélésénél igen fontosak. Méltóságos főrendek, mi, akik eddig az ellenzéken voltunk, nem áltatjuk magunkat azzal, hogy a parlament szónoklatai döntötték meg a munkapártnak óriási erős táborát, hanem a világháború. Ennek fogják köszönhetni a nagymérvű jogkiterjesztést azok a polgárok, akik ma nincsenek