Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-97

396 A FŐRENDIHÁZ XCVII. ÜLÉSE. jelenleg, mint a múlt század 50-es és 60-as éveiben. Akkor a győzelmes Ausztria ellen egész Magyar­ország együtt volt. A pártok, mint minden poli­tikai párt, altkor is gyűlölték egymást, de mihelyt Ausztriáról volt szó, összetartottak és az össze­tartás következtében sikerült alkotmányunkat helyreállítani és a magyar államot helyreállítani. Jelenleg azonban Magyarországnak kisebb része ádáz gyűlölettel viseltetik a másik rész iránt és ezen gyűlöletben nem akarja észrevenni azt a veszedelmet, melybe rohan, ha a választójogot radi­kálisan oldjuk meg. Azért mondom, hogy veszedel­mesebb a jelenlegi állapot, mint volt az 50-es években. Az ókori Görögországban az akkori politi­kusok nem tudtak jobban egyetérteni, mint a mostani politikusok. Róma egy ideig nézte ezt, azután meghódította Görögországot és a görögöket, mint rabszolgákat, eladta. Azért küzdöm az általá­nos titkos választójog ellen, hogy Magyarország­nak ne legyen ez a sorsa. A pénzügyi felhatalmazást, tekintve a hábo­rút, megszavazom. Vigyázó Ferencz gr.: Dessewffy Emil gróf! Dessewffy Emil gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az elnök ur ő nagyméltó­sága egy kijelentést tett az ülés megnyitásakor, hangsúlyozván azon kivételes állapotot, melyben ma az indemnitást tárgyaljuk. Talán ezen kivéte­les állapotra alludált Zselénszky Róbert t. barátom, mikor óriási veszélyeket lát a választói reformban és ennek folytán az ő régi vesszőparipáján lova­golva óva inti a főrendiházat egy elhamarkodott lépéstől. Én ebben teljesen osztozom ő excellentiaj a fel­fogásával, hogy a történelmi alakulásokban a gyors, hirtelen átmenetet veszélyesnek tartom. De mél­tóztassék megengedni ő excellentiájának azt, hogy a mostani helyzet nem egészen hasonlítható a normális helyzethez, amelyben csak az egyes intéz­kedéseknek közvetlen hatását kell mérlegelnünk, de sohasem hallgatunk azon esetleges jóakaratú és megengedem, jóhiszemű tanácsokra és intézke­désekre a jövőt illetőleg, amelyekkel épen az egész ország további fejlődését, prosperatióját veszik tekintetbe. Méltóztassanak megengedni, méltóságos főren­dek, hogy talán kissé hosszabban fogom igénybe venni becses türelmüket, de én abban a tekintet­ben mint ellenzéki is consequens maradtam. Épen az ő volt kormányvezérük a háború kitöré­sekor felhívta minden törvényhozónak figyelmét arra, hogy olyan időket élünk, hogy össze kell fogni és nem kell személyeskedni, én a főrendiház­ban, ahol már többször volt szerencsém felszólalni, igyekeztem néha nehezen a teljes hallgatást be­tartani a mai napig. Én igen sajnálom, hogy a volt mimsterelnök urat, aki nagy suggeráló hatalmával ma is oly gyö­nyörűen befolyásolja párthiveit, amit baráti szem­pontból gyönyörűnek találok, de országos szem­pontból néha aggályosnak, nem tisztelhetem itt, mert örömömet találnám abban, hogy egy párt inconsequentiájára jelenlétében mutathassak rá. Én igyekszem tárgyilagos lenni, de azon kiválóság­nak elismerése mellett, amelylyel személyét igen sok párthíve megajándékozta, mégis bizonyos ag­gály tölt el minden gondolkozó férfiút, aki felül tud emelkedni néhanapján az egyes párttekintete­ken. Ha végighallgatjuk a mostani még csak igen rövid vitáját a magyar képviselőháznak, észre­vehetjük azt a mohóságot, mely a volt kormán}'­párt kisebb és nagyobb exponenseit és vezetőit a támadás terén elfogja. Hiszen ő excellentiája Zse­lénszky Róbert gróf csodálatos gyorsasággal találta fel magát 1917. június 9-én az Omge választmányi ülésén, ahol máris meghúzta a vészharangot, ami­kor a mai kormány még azt sem tudta megmon­dani, mit akar és ugyanezeket az argumentumo­kat sorakoztatta fel, mint ma. Én akkor nem tud­tam jelen lenni azon az ülésen és nem tudtam mindjárt meghúzni a demarkationális vonalat, amely minket elválaszt. (Az elnöki széket Günther Antal foglalja el.) Pedig ez a demarkationális vonal, nagy fon­tossága van. Mert épen a főrendiház tagjainak meg kell nagyon mérlegelnie a reformot és ezért meg kell várnia ennek az igen fontos javaslatnak a tár­gyalását, hogy felülemelkedve minden nehézségen, csakis a nemzeti nézőpont, csakis a magyar néző­pont domináljon, hogy ne az egyes j>ártok és érde­kek vezessék az embereket akár az egyik, akár a másik oldalon, hanem kizárólag a haza érdeke. Méltóságos főrendek! Ebben a tekintetben nem fogom követni ő excellenciáját. Nem is vagyok arra hivatva, hogy Károlyi Mihály gróf számos ki­jelentését, melyet idézni méltóztatott, rektifikál­jam. Nem is hiszem, hogy erre szükség van, mert hiszen Károlyi Mihály gróf ezt maga fogja tehetni, amire én már csak azért sem vagyok alkalmas, mivel e kérdésben a Károlyi-párt vezérének fel­fogásával én nem identifikálom magamat. Én is azokhoz tartozom, akik tekintve a mai világháborút, nem szándékoznak a képviselőházban lévő ellen­zéki párt legutóbbi taktikáját követni, mint pél­dául ő excellenciája tette, mikor kifogásolta azt, ' hogy Vázsonyi minister ur melyik minis­teri székben foglalt helyet, mert ez igazán nem érdekelheti a főrendiházat és talán a főrendi­ház méltóságát sértené is, ha pl. Jakabííy tisztelt képviselő urnak, hogy többet ne mondjak, igen Ízléstelen, igen tapintatlan kijelentéseivel foglal­koznám. Én azt hiszem, hogy ilyen fontos kérdések­ben az egyedül helyes ut az, számbavenni azokat a nagy szempontokat, amelyek egy ilyen kérdés megítélésénél igen fontosak. Méltóságos főrendek, mi, akik eddig az ellenzéken voltunk, nem áltatjuk magunkat azzal, hogy a parlament szónoklatai döntötték meg a munkapártnak óriási erős táborát, hanem a világháború. Ennek fogják köszönhetni a nagymérvű jog­kiterjesztést azok a polgárok, akik ma nincsenek

Next

/
Thumbnails
Contents