Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-95

380 A FŐRENDIHÁZ XCV. ÜLÉSE. láttam azt a tüntetést, valamint láttam ma is, mert elmentem közöttük, azokat, akik felvonultak itt az országgyűlés háza elé : nagyrészben asszonyok, serdülő leányok, munkaképes 15—16 esztendős fiatalemberek lopták a napot és kiabáltak. Itt idézem azokat a szavakat, amelyeket Prónay Dezső báró egy olassicus beszédében mondott Pestvármegye székházának tanácstermében. Prónay báróról talán senki sem fogja feltenni, hogy ő talán a bukott Tisza-kormánynak, vagy a munkapártnak szájaize szerint akart beszélni. (Derültség.) Beszédének az volt a tartalma, hogy gondolják meg, hiszen lehet, hogy 20.000 ember, 100.000, vagy 200.000 ember tüntetett itt Budapesten és tette le ebben a nagy időben a munkát, de ugyanez alatt az idő alatt milliók és milliók dolgoztak ernyedetlen ül, véres munkát végeztek künn a határon, hasznos munkát végeztek idebenn, amikor arczuk verejtékével szántották az anyaföldet, hogy etessék azokat is odakünn és minket is idehaza. Ez tényleg igy van, ezt tagadásba vonni, azt hiszem, lehetetlen. Méltóságos főrendek ! Á részletes tárgyalások alkalmával lesz még módunk a választójog kérdésével foglalkozni. Ma ugy a magam, mint elvtársaim nevében csak annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy ha a kormánynak csakugyan szándéka az, hogy a választójogot radikális módon és általánosságban kiterjeszsze, azt véghetetlen veszedelmes dolognak tartjuk és a szó szoros értelmében hazafias aggodalommal látjuk a kormányt ezen a téren. Ha pedig talán nem is lesz ez a választójogi reform olyan nagyon általános, olyan nagyon radikális és olyan nagyon titkos, (Derültség.) akkor, méltóságos főrendek, megint nagy aggodolmaim vannak, mert ne legyek én jó próféta, ha azt mondom, hogy akkor kár volt az egész kérdést lancirozni, mert ha ilyen kérdésben a népnek homokot szórunk a szemébe, az rettenetesen meg fogja bőszülni magát. Én kijelentem még egyszer, párthiveim nevében is, hogy a kormányt a választójog kérdésében semmi körülmények között támogatni nem fogjuk, hanem fentartjuk magunknak actiószabadságunkat. (Helyeslés.) Hadik János gr.; Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Igazán zavarban vagyok, hogy most, ilyen későn felszólásommal még én is igénybe vegyem a méltóságos főrendek türelmét. De nagyon különös volna és talán sokan félremagyaráznák, ha épen én, aki ebben a teremben úgyszólván minden alkalommal fel szoktam szólalni, ma nem élnék szólási jogommal. (Derültség.) Igyekezni fogok azonban egészen röviden foglalkozni a ma elhangzott kormányprogrammal, hogy arról véleményemet nyilvánitsam. (Halljuk I) A kormányprogramul a maga nagy méreteivel is megczáfolta azt'a feltevést, mintha itt átmeneti kormányról, átmeneti alakulásról volna szó, amely csak ideig-óráig fog tartani, amelynek napjai meg vannak számlálva. Esterházy Móricz gróf, mint a kormányalakítással megbizott ministerelnök, nagyon helyesen, már az első napokban megczáfolta ezt a hirt. És valóban Magyarországon átmenetekre, kísérletekre nincs szükség és ilyesmiről helyesen nem is lehet szó akkor, amikor ilyen történelmi nagy időket élünk, (ügy van.

1 Helyeslés.) Ez az ország nem kísérleti nyúl, amelyet felváltva lehetne különféle bacillusokkal beoltani és azután lesni, hogy miképen reagál. (Helyeslés és tetszés.)

1 Kz uj kormánytagjai, akik vállalkoztak arra, hogy a bukott rendszer hibáit, amennyire lehet, jóvá tegyék és hogy intézzék az ország ügyeit ezekben a nehéz időkben, kell hogy meg legyenek győződve arról, hogy erre képesek és kell hogy meglegyen bennük a komoly szándék, hogy ezt a munkát végre is fogják hajtani. A magam részéről e fekintetben teljes bizalmamnak adok kifejezést a jelenlegi kormánynyal szemben. (Helyeslés.) A programm egyik főpontja a választójog. E kérdésben én itt e teremben már több izben nyilatkoztam. Kifejtettem állásj>ontomat és rámutattam Tisza István gróffal szemben arra, hogy nem lehet a történelem intő szavát meg nem hallani, nem lehet meg nem látni azt az óriási nagy socialis evolutiót, amely világszerte folyamatban van. Tisza István gróf odáig ment, hogy egyszer kijelentette, hogy a socialismus már lejárta magát, pár héttel utóbb pedig ráczáfoltak az események. Oroszországban kitört a forradalom, az orosz czárt, aki egyben pápája is népcinek, megfosztották trónjától. Ez legfényesebb bizonyítéka annak, hogy Tisza István grófban hiányzott a szükséges államférfiúi előrelátás és az ő makacssága volt az oka annak, hogy ezt a reformot a maga egészében sürgősen kellett követelnünk. Hogyan bírálandó el, méltóságos főrendek, a választójog kérdése egy olyan testületben, aminő pl. a főrendiház, amely egész struktúrája folytán konzervatív szempontból itéli meg a felmerült kérdéseket ? Egyik múltkori felszólalásomban voltam bátor rámutatni arra, hogy az igazi conservativismus nem abból áll, hogy az ember a fejlődés természetes folyamatával szembeszáll és mindazt, ami még conserválandó és conserválható, azzal szembeállitj a és kiteszi annak, hogy elsodortassék. (Helyeslés.) Az egyedül helyes és bölcs socialpolitika az, hogy figyelembe véve az eseményeket, figyelembe véve a nagy evolutiót, előrelátást tanúsítsunk, amely mellett lehetséges az eseményeknek olyan lefolyást biztosítani, hogy az egész átalakulási processus lehető legkevesebb rombolással menjen végbe. Es ha ebből a szempontból indulunk ki, akkor igenis azt válaszolom Ráday gróf ő méltóságának, hogy az általa emiitett 12 esztendő igenis sokat jelent. Egy ország életében tizenkét év, vagy akár ötven, vagy száz év is lehet rendes körülmények között csekélység, de néha három-négy esztendő is jelenthet igen sokat. Es azok a tapasztalatok, melyeket a világháborúban szereztünk, a magyar katonáknak az a magaviselete, amely-