Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-95

A FŐRENDIHÁZ XCV. ÜLÉSE. R77 a háborúban beváit és a hazához hűeknek mutatkozó nemzetiségeknek meg kell adni a választói jogot {Elénk helyeslés és éljenzések haljelöl.) és épen azoktól, akik elárulták a hazát, voltak légyen bárkik, el kell venni a jogot, azért, mert hazaárulónak nem engedhetem meg, hogy beleszóljon az ország dolgába. Azt mondja Tisza István gróf (Olvassa) : »Ebből okvetlenül következik az orvoslás szükségessége és nézetünk szerint az orvoslást keresni kell a büntetőtörvénynek a hűtlenségre és a hazaellenes izgatásra vonatkozó szakaszainak lényeges szigorításában, másfelől az állami felügyeletben és tovább megyek, az állam közvetlen befolyásának fokozásában a nem magyarajku tanintézetekre, különösen a tanitó- és lelkészképzésre néz ve.« Ezt mondja az a Tisza István gróf, aki az egész vonalon és minden téren favorizálta a nemzetiségeket a magyarsággal szemben, aki annak idején a Bánffy Dezső báró által a ministerelnökségen létesített és kitűnően bevált nemzetiségi ügyosztályt minden komoly ok nélkül megszüntette, aki állandóan alkudozott a magyar államnyelvnek a bőrére és ebből kifolyólag azzal a hírhedt eultusministeri rendelettel az Apponyi-féle iskolatörvényen alapos rést ütött. Azt kérdezem, hogy ezektől a nemzetiségi izgatóktól és ezektől a hazaárulóktól, akiket le kellett volna csukatni és akiket fel kellett volna akasztatni, ezektől félti ő az országot és a dinastiát ? Méltóságos főrendek, én nem tehetek róla, de ha végig gondolom ezt az egész dolgot, reám azt a benyomást teszi, hogy itt rémlátásokkal van dolgunk, különösen akkor, midőn nagyon jó tudjuk, hogy a törvényhozás Tisza István grófot olyan rendkívüli kivételes hatalommal ruházta volt fel, amelynek segítségével ő a hazaárulókat, a nemzetiségi izgatókat egyszersniindenkorra ártalmatlanokká tehette volna. De, sajnos, tudjuk és tapasztaltuk azt is, hogy ő csak a magyarsággal szemben tudott erélyes és könyörtelen lenni. Méltóságos főrendek, befejezem felszólalásomat. Csak azt méltóztassék ínég megengedni, hogy a t. kormánynak egy körülményt ajánljak figyelmébe. Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy Magyarország földmivelő, agrárállám, lakosságának 75—80%-a földmivelő. Ezek a földmivelők az ország területén elszórtan laknak minden szervezet nélkül és e szervezetlenségükből kifolyóan nem tudnak oly hangosan beszélni, hogy itt a főrendiházban is meghallanék őket. E téren könnyű dolga van sooialdemokrata polgártársainknak, akik a nagyobb városokban kitűnően szervezve egy tüntető sétát, gyűlést tartanak és ország-világ tudja, mi az ő kívánságuk. Ha a lakosság 5—10%-át kitevő munkásság óhajait, kívánságait meghallja a király és a kormány, akkor azt,hiszem, legalább méltányos és kívánatos, szükséges, hogy a lakosság 75—80%-át kitevő földmivelők is legalább tudathassák, hogy mi a kívánságuk. Nekem természetesen semmiféle megbízatásom nincs, de minthogy évek hosszú sora óta a nép közt élek vidéken, szeretek a néppel foglalkozni, Főrendiházi napló. 1910—1915. IV. kötet. competensnek érzem magamat arra, hogy a földmivelő nép óhajait és kívánságait itt a méltóságos főrendiházban jelezzem, ahol ők de facto képviselve nincsenek. Én mondhatom a tisztelt kormánynak, hogy a földmivelő nép inkább óhajtja a földet, mint a választójogot. (Mozgás.) Ha formulázni tudnám a földmivelő nép gondolkozási módját, azt mondanám, hogy ők óhajtják mind a kettőt, de ha választani kellene a kettő közt, akkor a földet választjákés néma választó jogot. (Mozgás.) örömmel hallottam tehát a tisztelt ministerelnök ur programmbeszédében, hogy a nemzeti birtokpolitikát is fölvette a programúiba. A letűnt kormány birtokpolitikáról hallani sem akart és Tisza István gróf már csak a bukása után, a munkapárti körben elmondott ama bizonyos beszédében tért arra az öntudatra, hogy neki e téren is lettek volna kötelességei, bár sokszor kérlelték és figyelmeztették. Az ő makacs ellenállásának köszönhetjük azt, hogy a magyar földből sok ezer és ezer hold részben mint tulajdon, részben mint hosszú lejáratú bérlet az idegenek és nagy pénzintézetek kezébe került, pedig ennek a sok szép magyar földnek az lett volna a rendeltetése, hogy akadályozza meg a háború után a kivándorlást és segítse elő, könnyítse meg a bevándorlást. Ehelyett most azt látjuk, hogy gombamódra szaporodnak az országban az u. n. modem bankhit bizományok, amelyek csak a t. plutocratiának szolgálnak dicsőségére. Remélem és akarom hinni, hogy a magyar nemzet nem azért vállalkozott az ország védelmére és nem azért áldozta fel férfivilágának szine-javát, hogy a magyar föld a plutocratia kezére jusson, remélem, hiszem és bizom a t. földmivelésügyi minist er úrban, akinek nézeteit régóta ismerem, hogy ő a magyar földet meg fogja tartani a magyarság részére. Ebből a szempontból ajánlom figyelmébe Somogyvármegye határozatát, amelyet a méltóságos főrendek is tárgyaltak és amelyre nézve elhatározták, hogy az a földmivelésügyi ministernek adassék ki. Ezeket kívántam elmondani és kívánok t. ministerelnök urnak sok szerencsét. (Éljenzés.) Széchényi Viktor gr. jegyző: Cristea Mirón! Cristea Miron: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Mint a hazai román nép fia és a görög keleti román egyház egyik főpásztora ismerem a hazai románok politikai nézeteit és igy könnyen constatálhatom, hogy e nép politikai zászlajára már régen felvette ezt a két jelszót : demokratia és általános, egyenlő, titkos, demokratikus választójog. Azok a rétegek, amelyekből össze van állítva ez a román nép, a legdemokratikusabb népek egyikévé teszik. A román nép tulajdonképen nem más, mint egy tisztességes Bauernvolk, mert ugy középosztálya, valamint egész intelligentiája kizárólag a falusi egészséges nép rétegeiből került ki. Ennélfogva nem is lehet más, mint demokratikus jellegű és demokratikus hajlamú. Az általános választójogot pedig mi, hazai románok, már 1868-ban hoztuk be alkotmá48