Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-95
378 A FŐRENDIHÁZ XCV. ÜLÉSE. nyos egyházi életünkbe, daczára annak, hogy az egyház a legeonservativabb intézmények egyike kell, hogy legyen. Következőleg az állami életben sem követelhetünk a mostani előhaladott korban mást, mint egy általános, egyenlő, titkos, demokratikus választójogot. Ha tehát az uj magas kormány az általános választójog úgynevezett »zodiá«-jában, vagy jegyében született és ha e polgári alapjogot tisztességesen végre akarja hajtani, illetőleg törvénybe iktatni, akkor nemcsak a magam részéről, hanem merem állitani, hogy az összes hazafias románok nevében is üdvözölhetem az uj magas kormányt és biztosithatom, hogy e hazafiasán gondolkozó románok, valamint a harcztereken, ugy itt benn e téren pártatlanul támogatni fogják az uj kormányt szerény erejükhöz képest, de teljes szivvel. Egyre azonban kérem az uj magas kormány nagyméltóságú tagjait és kivált annak fiatal, de amint hallom, ideális felfogású nagyméltóságú elnökét : arra kérem, hagy a választási kerületeket ne mesterségesen és igazságtalanul, amint Széchényi gróf ur nyilatkozni méltóztatott, oszsza be. Széchényi Aladár gr.: Nem mondtam. Azt mondtam, hogy igazságosan. Cristea Miron : Ugy értettem : igazságtalanul. (Derültség.) Ne mesterségesen oszsza be, hanem a hazafias románok érdekeinek és politikai érvényesülésének tekintetbevétele mellett is, mert valamint a harcztereken, ugy ennek a közös hazának beléletében is érvényesülniakarunk.Arégi elavult retrográd választási törvény szerint a hazai románságnak körülbelül 40 kerületben volt többsége, annak daczára, hogy a kerületek beosztása oly mesterséges és igazságtalan volt, hogy ennek alig lehet párja az egész világon. (Mozgás.) Az utolsó uj választási törvény, amely 1913-ban keletkezett, csak 17 kerületre redukálta a románok többségét, holott köztudomású dolog, hogy a hazai románok az utolsó évtizedekben elég szépen szaporodtak. Mi szaporodunk, csakhogy a többségünk azért mégis tetemesen apad. Most már mindenki képzelheti, hogy milyen igazságtalanul jártak el velünk, románokkal szemben ezen uj alkalommal is. De, méltóságos főrendek, lehet az uj választój og akármilyen széleskörű, akármilyen demokratikus jellegű, az általános választói jog csak akkor lehet perfekt, ha biztositva lesz a választások tisztasága és a szavazási szabadság. Ha pedig a régi választási eszközöket fogják alkalmazni, amelyekkel nemcsak mi románok, hanem bizonyos reducált és kevésbbé intensiv mértékben az igen tisztelt parlamenti ellenzék is megismerkedett, akkor merem állitani, hogy a legdemokratikusabb választójog sem fogja elérni czélját. Ha egy román ember átolvassa az utolsó választási törvényt, illetve annak törvényjavaslatához mellékelt indokolást, hazafias aggodalommal, sőt bizonyos megdöbbenéssel veszi észre annak minden oldaláról, hogyan foreirozza a törvényjavaslat alkotója mindennemű kulcsok, módozatok, adatok kitalálását, melyekkel kijátszhassa a románok politikai érvényesülését, melyekkel kizárhassa a román nép nagy rétegeit a választójog élvezéséből. Ez nag}^on fáj nekünk, ez az eljárás nagyon is mély sebeket ütött minden hazafiasán gondolkozó román szivében ugy az intelligentiánál, mint a nagy néprét egeknél is, Mióta ez a világháború kitört, magam is, mint a többi püspök urak, több izben pásztorleveleket s hazafias utasításokat intéztem nemcsak' az otthonmaradt híveimhez, hanem a különböző frontokon küzdő vitéz híveimhez is. Ezekkel elég sürü levelezésben állok. Többek közt visszaemlékezem egy közönséges román közlegény egyik levelének tartalmára is, melyben többek közt igy szól : Igen, jó, főtisztelendő szent atyám, jövőre is követni fogjuk bölcs tanácsát, jövőre is kitartással, hősiességgel, vitézséggel fogunk küzdeni, jövőre is dicsőséget fogunk szerezni a hazai román legényekből álló regimenteknek, de ha maj d visszatérünk, vájjon megint ugy fognak velünk bánni ? Méltóságos főrendek ! Ezen egyszerű román közkatona még egyszerűbb kérdésében foglaltatik véleményem szerint az egész román nemzetiségi kérdés philosophiája, de egyszersmind szerencsés megoldásának szükségessége is. Ez a j ó román nép a mostani háború folyamán oly óriási részt vett monarchiánk védelmezésében, hogy valóban megérdemli nemcsak egyházi, culturális, anyagi érdekeinek hathatósabb istápolását és szabad fejlődését, hanem politikai érvényesülését ugy az országban, valamint a vármegyében és a községekben is, értem ezt magam is, mint az egész méltóságos főrendiház, hazafias szellemben. Számunknál fogva, jelentőségünknél fogva, verés pénzáldozatainknál fogva kérjük, sőt követeljük is ezt, nemcsak fejlődésünk érdekében, hanem egyszersmind szeretett közös hazánk megszilárdítása érdekében is. Méltóságos főrendek ! Aki nem ismeri még eléggé a hazai román népnek a háború folyamán hozott nagy áldozatait, kérdezze meg az Isonzó folyó vizét, kérdezze meg az egész Isonzo-front és különösen a doberdói fensik szikláit, kérdezze meg az orosz front várainak és különösen Ivangorodnak erődítéseit stb., stb. Es ha ez nem elég, érdeklődjék Papp Dániel ezredes és sok ezer meg ezer más román vitéz hőstettei iránt, érdeklődjék kivált Russu Viktor, a közkatonából e háború folyamán lett őrnagy, vagy alezredes legendaszerü hősiessége iránt, stb. iránt és akkor minden nemesen, méltányosan és igazságosan gondolkozó ember szerény véleményem szerint politikai bűnnek fogja tartani azt, hogy jövőre is mostoha fiaiul tekintsék ezen hazafias románokat annak az országnak, melynek szent földjét mi is védelmezzük, mert mi is szeretjük teljes szivünkből ezt a szent földünket, mert nekünk is itt élnünk, halnunk kell. (Élénk helyeslés.) Méltóságos főrendek ! Azon reményben, hogy az uj magas kormány inaugurálni fogja ezen uj aerát ő Felsége, fiatal és máris dicső királyunk bölcs
