Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-95

A FŐRENDIHÁZ XCV. ÜLÉSE. 373 olyan kiépítésévé], hogy az hivatásának tényleg meg is feleljen. A munkásság jobb sorsának lehetővé tétele a szervezkedés ügyének szabályozását teszi szüksé­gessé. Foglalkozni kívánunk a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jogi viszonyainak ujabb rendezésével. A vallás- és közoktatásügyi rninisterium ügyci­nek körében nagyfontosságú reformokra van szük­ség, amelyek egyrésze csak a háború befejezése után eszközölhető, egyrésze azonban haladéktalanul ve­endő munkába. Az első keretébe tartozik a demok : ratikus iránynyal elválaszthatatlanul összekötött követelmény: a néprievelésnek az eddiginél sokkal gyorsabb ütemben való fejlesztése a tekintetben, hogy a lehető legrövidebb időn belül véget ves­sünk az eddigi erőfeszítések dacára fennálló azon állapotoknak, hogy a hazai ifjúság egyrésze nem férhet iskolába. A tanuló és serdülő ifjúság szel­lemi és testi nevelésének gyakorlatiasabb alapra­való fektetése e reformokkal kapcsolatosan old­ható meg. Meg kell kezdenünk az előkészítő lépé­seket az irányban, hogy annak idején kellő számú, kellően kiképezett és az állami hűség szempontjá­ból mindenképen megbízható tanerő álljon rendel­kezésre, amiből következik az, hogy a tanügyi kor­mányzatnak oly szervezetet kell nyernie, amely a meghozandó közoktatásügyi törvények szabatos végrehajtását biztosítsa. Halaszthatatlan feladata a kormánynak, hogy a háborús tapasztalatok gon­dosan összegyűjtött adatai nyomán az ország terü­letein és azon körökben, ahol az államhűség meg­ingásának tünetei mutatkoztak, megtegye mind­azt, ami egységes nemzeti létünk feltétlen biztosí­tása szempontjából szükséges. Érdekében áll ez elsősorban nem magya-r­ajku polgártársaink azon túlnyomó többségének, amely a háborúban tündöklően mutatta ki szi­lárd hazafiasságát és akiknek jogos óhajtásai iránt az egységes magyar politikai nemzet elvének intransigens fentartásával ép oly bizalmat és elő­zékenységet akarunk tanúsítani, amily komoly következetességgel fogunk szervezeti és kormány­zati téren mindent megtenni, ami ennek az elv­nek feltétlen érvényesítése szempontjából szük­séges. Mint a magyar állam egyik régi, becsület­beli tartozásának lerovását és a vallási béke ál­landósításának leghatalmasabb eszközét, ezen or­szággyűlésen akarjuk megtenni a katholikus auto­nómia létesítését (Élénk helyeslés.) és az 1848 : XX. t.-cz. teljes végrehajtására vonatkozó törvény­hozási és kormányzati intézkedéseket. (Helyeslés.) A háború tartama alatt a belügyi kormányzat terén, bármily sürgősek legyenek is szervezeti és igazgatási reformok, — *bár egyesek, mint pl. az 1912:LVIII. törvénynek 30. §-án alapuló fel­adatok időhöz vannak kötve, — mondom, háború alatt ezeket a reformokat megvalósítani alig lehet. E helyütt csak arra a kijelentésre szorítkozom, hogy törekvésünk csak az, miszerint hatályos jog­szabályok mellett a közigazgatás zavartalan mene­tét biztosítsuk. (Helyeslés.) A városok önkormányzata tekintetében ezen önkormányzatot tiszteletben kívánjuk tartani és tekintettel egyfelől arra, hogy a háború alatt állami feladatokat kellett teljesíteniük, másfelől a háborús viszonyok folytán bevételeik apadtak, vagy fejlődésükben visszamaradtak : komoly fel­adatunk a városok háztartásának rendezése pénz­ügyi önállóságuk alapján. A soeialis intézkedésekkel kapcsolatosan emiithetem meg még utólag azt is, hogy' miután az építkezések szünetelése miatt a háború befe­jeztével lakásszükség következik be : mihelyt a viszonyok megengedik, folytatni kívánjuk az államnak kislakások építéseié irányuló actióját, támogatni kívánjuk az ily irányú munkálkodást és minden módon elő akarjuk mozdítani a magán­építkezéseket. A népesség szaporodása és az emberi életben szenvedett veszteségek pótlása szempontjából ta­lán felesleges hangsúlyoznom, mily nagy fontos­sággal bír és mily nagy fontosságot tulajdonit a kormány is a visszavándorlás kérdése alapos, gondos előkészítésének. Nem alkalmas a háború igazságszolgáltatási reformok alkotására. A háború idején az igazság­szolgáltatás is elsősorban azt a nagy érdeket kell hogy szolgálja, hogy ellenállási erőnk minél foko­zottabb legyen, megvédelmezze a népet a kizsák­mányolás ellen, megtoroljon minden visszaélést és minden támadást a létéért küzdő állam nagy érdekei ellen, de egyúttal tiszteletben tartsa a jog nagy eszméjét és biztosítsa a védelem szabadsá­gát ez irányban. Amint egyre változó alakban je­lentkezik a törekvés, hogy egyesek az összesség rovására meg nem engedett aránytalan hasznot akarnak húzni a háborús helyzetből, ép ugy kell a változó helyzethez képest kellő időben és kellő erélylyel a védekezés és megtorlás módját alkal­mazni. (Helyeslés.) Röviden jelezni kívánom azon irányt, amelyet a kormány az igazságszolgáltatási politika terén kö­vetni fog, mihelyt a viszonyok megengedik, hogy normális jogalkotás terére lépjünk. A polgári tör­vénykönyv nagy értékű tervezetét tekintettel a háború tanulságaira, tapasztalataira és a béke­korszak jogos igényeire, bizonyos részben revisio alá kívánjuk venni. Szükségesnek tartjuk a keres­kedelmi törvény egyes intézkedéseinek a revisioját. főleg azokét, amelyek a részvénytársaságokra, szö­vetkezetekre és a biztosítási jogra vonatkoznak, hogy azokat a gazdasági élet fejlődésével össz­hangba hozzuk. Különös gondot kívánunk fordí­tani a birói szervezet végleges szabályozására oly irányban, hogy a külön birói status visszaállításá­val, az időszaki helyi előlépés intézményének ki­építésével és a birói testületek önkormányzati jogá­nak kiterjesztésével a birói függetlenséget intéz­ményileg megerősítsük. Erősbiteni kívánjuk az önkormányzatot az ügyvédek szervezetében is. Szükségesnek tartjuk, hogy a közigazgatási bíróság eddigi szűk keretei kitágittassanak, mert ebben az intézkedésben, amely a jogbiztonságnak ujabb

Next

/
Thumbnails
Contents