Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-95

374 A FŐRENDIHÁZ XCV. ÜLÉSE, nagy területet hódit meg, látjuk egyúttal a független ügyvédség anyagi helyzete megj avulásának egyik eszközét. Gondot kívánunk fordítani azon ügyvédek sorsának biztosítására is, akik a háborúban katonai szolgálatuk következtében megélhetésük eddigi alapjait elvesztették. Normális viszonyok helyreálltával a sajtószabadságnak biztosítására revisio alá kívánjuk venni a sajtótörvényt és a maga épségében helyreállítani az esküdtszék intézményét. Legyen szabad, méltóságos főrendek, ezekután nagy vonalakban megrajzolni azon elveket, amelyek bennünket Horvát-Szlavon-Dalmátországok tekintetében vezérelni fognak. Az 1868 : XXX. t.-cz. alajyján állva külön territóriummal biró politikai nemzetnek ismerjük el összes törvényben biztosított jogaival együtt. Mint kapocs, a pragmatica sanctión és Deák Ferencz bölcs művén kívül ott van régtől fogva a király személye, a közös hit és a nyugati kultúra, ott van Szent István koronájának állami közössége és ami századokon át közös küzdelmekben, közös szenvedésekben legértékesebb : a vállvetett harezokban kiontott vér. (ügy van !) És ma, méltóságos főrendek, e világháborúban is, midőn a magyarság és a horvátság minden fia vetélkedik abban, hogy a haza és dinastia védelmében túlszárnyalja még a történelem legnagyobb hőseit is, felújulnak és megtalálhatók e régi kapcsok, e régi összekapcsoló erők részben régi, részben uj alakban. Közös a küzdelem, közös nyugat kultúrája és egy a királyunk és Szent István koronája. Készek vagyunk, hogy felújítsuk, erősítsük a történelmi folyamatot, fcléleszszük a Horvátországban lappangó és megerősítsük a nyílt unionista törekvéseket. Erős horvát nemzet egyúttal megerősítését jelenti Szent István koronájának. Valódi érdekünk csak a magyar-horvát barátság lehet és lesz is. Meg vagyunk róla győződve, sikerülni fog az erőket Horvátországban egyesiteni. hogy minden fontos polgári és gazdasági problémát kielégítően lehessen megoldani és visszaállítani azon teljes összhangot, mely Deák és Andrássy szeme előtt lebegett. (Helyeslés.) Kötelességemnek tartom itt is külön hangsúlyozni, hogy a horvátszlavon-dabnát ministerium betöltése csak ideiglenes és hogy a magunk részéről nem magyarázzuk ezt máskép, mint ahogy az ezen és más alkalommal való ideiglenes betöltésnél történt. A kormány maga is az eddigi gyakorlathoz kivan ragaszkodni és a horvát-szlavon-dalmát ministeri állásra ő Felségének horvát-szlavon-dalmát illetőségű férfiút fog előterjeszteni. (Helyeslés.) Ami a monarchia külügyi helyzetét illeti, a külügyminister úrral folytatott beható megbeszélés alapján kijelenteni óhajtom, hogy külpolitikai tekintetben vele teljesen egyetértek. Benső meggyőződéssel tart ki az uj kormány is a Németországgal fennálló kipróbált szövetség, valamint a háború alatt Törökországgal és Bulgáriával kötött remélhetőleg hasonlókép hosszú tartamú szövetség mellett és bizonyos abban, hogy e tekintetben a méltóságos főrendek teljes helyeslésével találkozik. (Élénk helyeslés.) Megelégedéssel és büszkeséggel állapithatom meg, hogy katonai helyzetünk mindenképen kedvező. Rendületlen erőnkről csak a minap tett bizonyságot az olasz offensiva eredményes és vitéz visszaverése, amely harezokban a magyar csapatok a tőlük már megszokott hősiességgel vették ki részüket. De épen ezen erőnk tudata adja meg a lehetőségét annak, hogy anélkül, hogy gyengéknek, vagy kishitüeknek látszanánk, kitartsunk azon készségünk mellett, amelyet ugy mi, mint szövetségeseink legutóbb néhány nap előtt a Norddeuteche Allgemeine Zeitung ismert czikkében is kinyilatkoztattak, hogy ugy részünkről, mint ellenfeleink részéről elfogadható becsületes békét kössünk. (Helyeslés.) Végül, méltóságos főrendek, áttérve alakulásunk alapjára és főokára, röviden a következőkben vagyok bátor a választójogot a méltóságos főrendek figyelmébe ajánlani, előre is kérve, hogy lehető rövid lehessek. Anélkül hogy hosszabb, bár igen tanulságos történelmi fejtegetésekbe bocsátkoznám, megállapíthatom, hogy a választójogi reform már évek óta politikai életünk előterében áll. Nem akarok ma bírálatába bocsátkozni az eddig megalkotott és esetleg meg nem alkotott reformnak, csak arra vagyok bátor utalni, hogy még azok is, akik a legutóbbi reformot, az 1913. évi XIV. t.-czikket megalkották, még ezek is nemrég elismerték, hogy ezen törvény is, daczára hogy még eddig ki nem próbáltatott, reformra szorul. Elismerte tehát a reform szükségességét maga az 1913 : XIV. t.-cz. megalkotója is, másfelől előtérbe lépett a dolog természeténél fogva ezen, a legkülönbözőbb politikai pártoknak legfontosabb programúi pont ját képező kérdés azon legfelsőbb királyi kézirat által, amelyet az előző kormány jegyzett ellen, összegezve megállapíthatom, hogy éveken át nem volt Magyarországnak kormánya, amely a választójog kérdésében a változhatatlanságot hirdette volna, sőt ellenkezőleg a legkülönbözőbb kormányok mindig e reformmal léptek az ország szine elé. En tehát remélem, hogy ma az a párt

;

— és a szót nemcsak parlamenti értelmében használom, — remélem, hogy az a párt, amely 1910-ben mint kisebbség egy igen széleskörű választójoggal lépett az ország elé, ma, amidőn a jelen pillanatban a parlamentben többséget képez, nem fog útjába állani e reform megvalósításának. Ismétlem, a választójogi reform a jelenlegi kormány létalapja és az időhöz kötött állami szükségletek kielégítése mellett mindent megelőző feladata. Arra vállalkoztunk, hogy megvalósítsuk ő Felségének királyi kéziratában megnyilvánult azon szándékát, hogy a választójog oly mértékben terjesztessék ki, hogy a magyar állam létérdekének tekintetbevételével a jelen nagy időknek és a nép által hozott áldozatoknak megfeleljen. Azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy akkor, amidőn a nemzet egy része a hareztereken az álta-