Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-95

A FŐRENDIHÁZ XCV. ÜLÉSE. 371 Elsősorban oly feladatokról kívánok megemlékezni, amelyekre nézve ugyancsak az imént emiitett legfelsőbb királyi kéziratban utalás történt. Ertem ezalatt a népjóléti intézmények egész sorozatát, amelyek létesitését a nemzetnek a jelenlegi világmérkőzés napjaiban tanúsított bámulatraméltó áldozatkészsége parancsoló kötelességünkké tette. A kormánynak komoly és elhatározott szándéka az, hogy rövid időn belül abban a helyzetben legyen, hogy mindenekelőtt a hadiözvegyek, hadiárvák és a rokkantak segélyezési ügye tekintetében a mai eljárásnál egyszerűbb és a segély tekintetében kielégítőbb módozatokat találjon. (Helyeslés.) Ezt ugy véli a kormány elérni, hogy részben a régi és eddigi intézkedéseket fokozatosan fejleszti, részben pedig ugy törvényhozási, mint közigazgatási ujabb intézkedésekkel egyszerűbb, gyorsabb lebonyolitásu mederbe tereli e kérdéseket. Jelezhetem, hogy a mai napon a képviselőházban beterjesztett indemnitási törvényjavaslatban máris foglaltatnak rendelkezések a hadiárvák tekintetében. A háborús viszonyok" következtében természetesen gazdasági életünk terén is parancsolólag lép fel annak szükségessége, hogy egész gazdasági életünket az elmúlt három háborús év tapasztalatainak megfelelőleg ugy alakítsuk, ugy szervezzük, hogy ugy a jelen, mint a jövő nagy feladatainak megfelelni képesek legyünk. Szem előtt kívánjuk tartani a gazdasági erők összhangzó szervezését, a gazdasági erők kihasználását s másfelől lehetővé kívánjuk tenni azt, hogy a közgazdasági élet és annak szabadsága csak a múlhatatlanul szükséges mérvig korlátoztassék. Ugyanezeket az elveket akarjuk megvalósítani a nagyobb egységekkel, vagyis a szövetségeseinkkel felmerülő hadi gazdasági kérdések tekintetében is. Ezen általános szempontok után egynéhány részletkérdésre kívánok röviden reátérni. Nem akarom a méltóságos főrendek idej ét és türelmét ma hosszasabban igénybe vermi. (Halljuk! Halljuk/) Pénzügyi helyzetünk tekintetében bizalommal és nyugalommal tekinthetünk a jövő elé. Hadikölcsöneink túlnyomó részben idehaza, a belföldön helyeztettek el, viszont a háború folytán előállott adósságaink absolut száma és absolut magassága nem jelent nemzetközi viszonylatokban realativ eltolódást. Igaz, hogy a háború átmenetileg befolyásolta hazánk termelőképességét, lényegében azonban mégis érintetlenül hagyta azt és csak mirajtunk áll, hogy okosan értelmezett takarékossággal, munkásságunk lehető megfeszítésével biztosítsuk állami háztartásunk pénzügyi egyensúlyát, a pénz értékének újból való állandósulását és pótoljuk azt, amit gazdasági javakban a háború folyamán vesztettünk. Azon áldozatok, amelyeket hoztunk és amelyeket még hoznunk kell, anyagi tekintetben is olyan nagyok, hogy egyetlen osztály, egyetlen társadalmi réteg sem fogja magát azok viselése alól teljesen kivonhatni. De a legmesszebbmenő figyelemmel kívánunk lenni azon eltolódásokra, amelyeket a háború a teherviselési képesség szempontjából létrehozott. Gondos figyelmet kívánunk fordítani arra, hogy a gazdasági termelés alapvető tényezőjét súlyos rázkódtatáeoknak ne tegyük ki s hogy a termelési viszonyokban olyan eltolódásokat elő ne idézzünk, amelyek saját polgárainknak más termelő országok hasonló osztályaival szemben való versenyképességét lehetetlenné teszik. Ha valaha, ugy most szükséges, — és ezt a mai nap folyamán már ismételten hangoztatom, — hogy polgárainkat a termelő munkára serkentsük és igyekezzünk azt részükre vonzóvá tenni. Mert semmi állami aubventio, vagy támogatás és semmiféle kormányprogramul sem biztosithatja nekünk, hogy a háború bajait kiheverjük és gazdasági fejlődésünk újból megindulhat, ha termelő osztályaink nem fognak maguk is arra törekedni, hogy termelésüket a végsőig fokozva, produktív munkával, az erők teljes latbavetésével hozzájáruljanak a nemzeti vagyon gyarapításához, jövedelmeink szaporításához. A legnagyobb odaadással és gondoskodással kívánunk foglalkozni a közszolgálati alkalmazottak ügyével, mert teljes tudatában vagyunk annak, hogy ennek az előre nem látott háborúnak hosszú tartama a megélhetést őreájuk, a fixfizetésüekre nézve tette a legnehezebbé. E tekintetben három rendbeli intézkedést kívánunk tenni. Az egyik a ma benyújtott indemnitási javaslatban benfoglaltatik, a másik remélhetőleg ezen javaslatnak képviselőházi bizottsági tárgyalása alatt fel fog vétetni, a harmadik rendelkezés pedig még a november hó 1-én letelő háborús pótlék megszűnte előtt fog a kormány részéről benyujtatni. Bővebben nem akarok ez idő szerint e kérdéssel itt foglalkozni. Méltóságos főrendek ! Mint a háborúnak egyik szomorú, de közvetlen kötelezettsége reánk hárul, hogy legalább némileg kárpótoljuk Erdélyt, annak sokat szenvedett lakosságát azon súlyos károsodásokért, amelyeket egy alattomos ellenség gálád betörése alatt elviselni kénytelen volt. A mindennapi gazdasági élet egyik legsürgősebb és mindenekelőtt való teendőjét képezi az idei termés betakarításának és elcséplésének zavartalan lebonyolítása. Az erre vonatkozó rendelet, épen a termelési időszak előrehaladt voltánál fogva, már a legközelebbi napokban napvilágot lát, azért én itt tartózkodom is ezen rendelet bővebb ismertetésétől. Egész röviden csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a kormány tudatában van felelősségteljes feladatának és tőle telhetőleg mindent el fog követni, hogy az aTatás és cséplés- lebonyolítása körül nehézségek föl ne merüljenek. Amint egységes a frontokon az ellenséggel való küzdelem, ugy egységes és megdönthetetlen az az akaratunk is, hogy az a kiéheztetési politika, melytől ellenségeink végső diadalukat és a mi letörésünket remélik, csúfos kudarezot valljon. E törekvésük megtörik a szövetséges államok rendithetetlen kitartásán és azon közös igyekeze47*