Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-95

A FŐRENDIHÁZ XCV. ÜLÉSE. 371 Elsősorban oly feladatokról kívánok meg­emlékezni, amelyekre nézve ugyancsak az imént emiitett legfelsőbb királyi kéziratban utalás tör­tént. Ertem ezalatt a népjóléti intézmények egész sorozatát, amelyek létesitését a nemzetnek a jelenlegi világmérkőzés napjaiban tanúsított bá­mulatraméltó áldozatkészsége parancsoló köte­lességünkké tette. A kormánynak komoly és el­határozott szándéka az, hogy rövid időn belül abban a helyzetben legyen, hogy mindenekelőtt a hadiözvegyek, hadiárvák és a rokkantak segé­lyezési ügye tekintetében a mai eljárásnál egy­szerűbb és a segély tekintetében kielégítőbb módozatokat találjon. (Helyeslés.) Ezt ugy véli a kormány elérni, hogy részben a régi és eddigi intézkedéseket fokozatosan fejleszti, részben pedig ugy törvényhozási, mint közigazgatási ujabb intéz­kedésekkel egyszerűbb, gyorsabb lebonyolitásu mederbe tereli e kérdéseket. Jelezhetem, hogy a mai napon a képviselőházban beterjesztett in­demnitási törvényjavaslatban máris foglaltatnak rendelkezések a hadiárvák tekintetében. A háborús viszonyok" következtében természe­tesen gazdasági életünk terén is parancsolólag lép fel annak szükségessége, hogy egész gazdasági életünket az elmúlt három háborús év tapasztala­tainak megfelelőleg ugy alakítsuk, ugy szervezzük, hogy ugy a jelen, mint a jövő nagy feladatainak megfelelni képesek legyünk. Szem előtt kívánjuk tartani a gazdasági erők összhangzó szervezését, a gazdasági erők kihaszná­lását s másfelől lehetővé kívánjuk tenni azt, hogy a közgazdasági élet és annak szabadsága csak a múlhatatlanul szükséges mérvig korlátoztassék. Ugyanezeket az elveket akarjuk megvalósítani a nagyobb egységekkel, vagyis a szövetségeseink­kel felmerülő hadi gazdasági kérdések tekinteté­ben is. Ezen általános szempontok után egynéhány részletkérdésre kívánok röviden reátérni. Nem akarom a méltóságos főrendek idej ét és türelmét ma hosszasabban igénybe vermi. (Halljuk! Halljuk/) Pénzügyi helyzetünk tekintetében bizalom­mal és nyugalommal tekinthetünk a jövő elé. Hadikölcsöneink túlnyomó részben idehaza, a bel­földön helyeztettek el, viszont a háború folytán előállott adósságaink absolut száma és absolut magassága nem jelent nemzetközi viszonylatok­ban realativ eltolódást. Igaz, hogy a háború át­menetileg befolyásolta hazánk termelőképességét, lényegében azonban mégis érintetlenül hagyta azt és csak mirajtunk áll, hogy okosan értelmezett takarékossággal, munkásságunk lehető megfeszí­tésével biztosítsuk állami háztartásunk pénzügyi egyensúlyát, a pénz értékének újból való állan­dósulását és pótoljuk azt, amit gazdasági javak­ban a háború folyamán vesztettünk. Azon áldozatok, amelyeket hoztunk és ame­lyeket még hoznunk kell, anyagi tekintetben is olyan nagyok, hogy egyetlen osztály, egyetlen társadalmi réteg sem fogja magát azok viselése alól teljesen kivonhatni. De a legmesszebbmenő figyelemmel kívánunk lenni azon eltolódásokra, amelyeket a háború a teherviselési képesség szem­pontjából létrehozott. Gondos figyelmet kívánunk fordítani arra, hogy a gazdasági termelés alapvető tényezőjét sú­lyos rázkódtatáeoknak ne tegyük ki s hogy a ter­melési viszonyokban olyan eltolódásokat elő ne idézzünk, amelyek saját polgárainknak más ter­melő országok hasonló osztályaival szemben való versenyképességét lehetetlenné teszik. Ha valaha, ugy most szükséges, — és ezt a mai nap folyamán már ismételten hangoztatom, — hogy polgárainkat a termelő munkára serkentsük és igyekezzünk azt részükre vonzóvá tenni. Mert semmi állami aub­ventio, vagy támogatás és semmiféle kormány­programul sem biztosithatja nekünk, hogy a háború bajait kiheverjük és gazdasági fejlődésünk újból megindulhat, ha termelő osztályaink nem fognak maguk is arra törekedni, hogy termelésüket a vég­sőig fokozva, produktív munkával, az erők teljes latbavetésével hozzájáruljanak a nemzeti vagyon gyarapításához, jövedelmeink szaporításához. A legnagyobb odaadással és gondoskodással kívánunk foglalkozni a közszolgálati alkalmazot­tak ügyével, mert teljes tudatában vagyunk annak, hogy ennek az előre nem látott háborúnak hosszú tartama a megélhetést őreájuk, a fixfizetésüekre nézve tette a legnehezebbé. E tekintetben három rendbeli intézkedést kívánunk tenni. Az egyik a ma benyújtott indemnitási javaslatban benfog­laltatik, a másik remélhetőleg ezen javaslatnak képviselőházi bizottsági tárgyalása alatt fel fog vétetni, a harmadik rendelkezés pedig még a no­vember hó 1-én letelő háborús pótlék megszűnte előtt fog a kormány részéről benyujtatni. Bőveb­ben nem akarok ez idő szerint e kérdéssel itt fog­lalkozni. Méltóságos főrendek ! Mint a háborúnak egyik szomorú, de közvetlen kötelezettsége reánk hárul, hogy legalább némileg kárpótoljuk Erdélyt, annak sokat szenvedett lakosságát azon súlyos károso­dásokért, amelyeket egy alattomos ellenség gálád betörése alatt elviselni kénytelen volt. A mindennapi gazdasági élet egyik legsürgő­sebb és mindenekelőtt való teendőjét képezi az idei termés betakarításának és elcséplésének zavar­talan lebonyolítása. Az erre vonatkozó rendelet, épen a termelési időszak előrehaladt voltánál fogva, már a legközelebbi napokban napvilágot lát, azért én itt tartózkodom is ezen rendelet bővebb ismertetésétől. Egész röviden csak azt akarom hang­súlyozni, hogy a kormány tudatában van felelősség­teljes feladatának és tőle telhetőleg mindent el fog követni, hogy az aTatás és cséplés- lebonyolítása körül nehézségek föl ne merüljenek. Amint egységes a frontokon az ellenséggel való küzdelem, ugy egységes és megdönthetetlen az az akaratunk is, hogy az a kiéheztetési politika, melytől ellenségeink végső diadalukat és a mi le­törésünket remélik, csúfos kudarezot valljon. E törekvésük megtörik a szövetséges államok rendithetetlen kitartásán és azon közös igyekeze­47*

Next

/
Thumbnails
Contents